7.rész ~The fashion show!~

           ZELO P.O.V.

Másnap reggel nem erőltettem meg magamat.Addig lustálkodtam,ameddig csak lehetett,mivel csak a délutáni   forgatásra kellett bemennünk.Szépen,nyugisan megreggeliztünk,olyan 10 óra körül,aztán lassan elkészültünk és indultunk is a TS-be.Egész nap nem láttam Liana-t,bár nem foglalkozhattam vele túl sokat,mert nagyon oda kellett figyelnem a munkára,nehogy megint miattam rontsuk el.
Végre sikerült felvenni az MV felét,szóval ez már félsiker.Kicsit paráztam a divatbemutató miatt...bevallom,még soha életemben nem voltam,ilyen puccos helyen,és nem gondoltam volna,hogy valaha is ráveszem magamat erre,de hát a régi barátomnak ennyivel tartozom.Gyorsan átöltöztem az utcai ruháimba és siettem haza,hogy elkészüljek időben.Elegáns öltöny,jól beállított frizura...tökéletes!
Már 8 óra múlt pár perccel,mikor úgy döntöttem,hogy elindulok.A helyszín 15 percre volt a lakásunktól,szóval lassan sétáltam Seoul kivilágított utcáin.Mikor oda értem Bo Mi azonnal oda rohant hozzám.
-Zelo!!-ölelt meg.-Azt a mindenit,de kinyaltad magad.-kuncogott és nézett végig rajtam.
-Hát..nem jöhettem szakadt gatyában meg szutykos pólóban.-nevettünk fel egyszerre.
-De hülye vagy!Komolyan..semmit sem változtál.-borzolta össze a jól beállított hajamat.
-Na!A séróm.-nyafogtam és próbáltam visszaállítani több,kevesebb sikerrel.
-Nyugi már!Jól nézel ki.Na..de gyere,megmutatom a helyedet,aztán megyek hátra készülődni.
Úgy is tett.Leültem kényelmes helyemre,ami a 3. sorban volt,és vártam a kezdést.




           LIANA P.O.V.

Mikor este haza értem,azonnal be ájultam az ágyamba.Ahhoz sem volt kedvem,hogy levegyem a kabátomat meg a cipőmet.
Reggel,olyan 11 tájékán tértem magamhoz.Levettem a magamon hagyott ruhadarabokat és elballagtam fürdeni.Miután végeztem elindultam valami ehető dolog után kutatni,de eszembe jutott Lisa ajtaja előtt,hogy tegnap szépen ott hagyott,szóval muszáj voltam kicsit megleckéztetni.Fogtam magam,és egy nagy pohár víz kíséretében oda settenkedtem a szobája ajtajához,szépen,óvatosan benyitottam,és oda sétáltam az ágya mellé...a látvány miatt elejtettem a poharat...Lisa sehol sem volt!Az ágya üres volt!
Megijedtem..
~Hol a frászban lehet?!~mondtam magamban.
Átfutottam saját kis barlangomba,és a telefonomban megkerestem nővérem nevét,majd tárcsáztam...de semmi...ki volt kapcsolva.
~Mi a..?~mordultam fel.
Egyre idegesebb lettem,a biztonság kedvéért felhívtam még kétszer..de még mindig ki volt kapcsolva.Még üzenetet is írtam neki..de semmi választ nem kaptam.Nem tudtam,hogy mit is tehetnék..felkaptam a kabátomat meg a cipőmet és futottam...azt,hogy hova..azt nem tudtam.
Az egyik forgalmasabb utcára kiérve lelassítottam,és sétálva folytattam céltalan bolyongásomat.Minden járókelőt megbámultam,hátha valamelyik az "elveszett" testvérem.Semmi..megint.Végül bementem az egyik,éppen útba eső,boltba és vettem egy kis ebédnek valót.Haza sétáltam,megint mindenkit alaposan végigmérve,de sehol sem láttam Lisa-t.Idegesen és szomorúan nyitottam be lakásomba.Lepakoltam a konyhába,majd megint megpróbáltam felhívni Lisa-t,de hiába...még mindig ki volt kapcsolva.Betelefonáltam a TS-be,hogy ne várjanak,mert betegségre hivatkozva,nem megyek be.
Tudtam,hogy anyáékat nem hívhatom fel,mert ide repülnének,és haza ráncigálnának,aztán pedig jönne a fejmosás,hogy ez is az én hibám..hát,kösz..ez nem hiányzik nekem.
Miután megfőztem,és megettem az ebédemet csak ültem,és bámultam magam elé a kanapén.Magányomat a csengő hangja törte meg.Nagyot dobbant a szívem és felcsillantak szemeim.Reménykedtem,hogy Lisa dugta haza végre az orrát.Mint akit puskából lőttek ki,úgy futottam ajtót nyitni.Ki se néztem a kukucskálón,hogy ki az,azonnal feltéptem az ajtót,amint oda értem.
-Lisa végre,hogy..-hagytam abba,miután megláttam,hogy ki a vendégem.-Ohh..szia.-mondtam elkeseredett hangon.
-Hoppá!De örül itt valaki nekem.-mondta nevetve.
-Jól van na..ne haragudj,csak azt reméltem,hogy Lisa az.-mondtam,miközben beengedtem látogatómat a lakásba.
-Mert?Hol van Lisa?-nézett rám furcsán Kevin.
-Ajj..nem tudom,tegnap óta eltűnt!-magyaráztam neki,és bekísértem a nappaliba.
-Hogy-hogy eltűnt?-foglalt helyet a kanapén.
-Úgy,hogy nem jött haza és hiába hívogattam kivan kapcsolva...sose csinált még ilyet.-sétáltam a konyha felé.
-Értem.Szóltál már valakinek?
-Nem!A rendőrségre nem mehetek,mert még nem tűnt el 24 órája.Anyuéknak meg jó,hogy nem szólok.Haza is rángatnának.-nevettem.
-Az biztos.Ahogy anyudat ismerem megtenné.-nevetett ő is.
-Na..erről beszélek.Kérsz valamit?-kiabáltam a konyhából.
-Egy pohár narancslé jól esne,köszönöm.
Öntöttem egy pohárba,a kívánt üdítőből,oda vittem Kevinnek,majd én is leültem.
-Egyébként,minek köszönhetem a látogatásodat?-kérdeztem tőle,miután megitta a pohara tartalmát.
-Hát.-tette le a kis asztalra az üveg tárgyat.-Megszeretnélek hívni egy divatbemutatóra ma este.
-Micsoda?-néztem rá értetetlenül.-De hát múltkor még reggelizést beszéltünk meg.
-Tudom,de ennek semmi köze a találkánkhoz.-magyarázott.-Csak,tudod anyám új kollekcióját mutatják be,és ezért nekem is ott kell lennem,és arra gondoltam eljöhetnél velem,hogy ne legyek egyedül.Na?-nézett rám kiskutya szemekkel.
El is felejtettem,hogy azért kellett Koreába költözniük,mert anyukája az itteni,neves divattervező cégnél kapott egy jól fizető állást.
-Nem is tudom Kevin..sose voltam még divatbemutatón..meg..nekem nincs is olyan ruhám,ami megfelelő lenne.
-Jajj ne már Liana!-lökött meg óvatosan.-Ez nem kifogás.Tudod mit?
-Na mit?
-Veszek neked egy szép ruhát,estére elküldetem és megvan oldva a probléma.-okoskodott.
-Na nem!Nem fogadhatom el.-ellenkeztem.
-Akkor elrángatlak meztelenül.Légyszíves.-kérlelt.
-Ahh..rendben,köszönöm.
-Ne köszönd.-ölelt meg.-Csak legyél készen 8-ra.-mondta,miközben kikísértem.
-Igenis uram!-hajoltam meg előtte.-Ahogy parancsolja.
-Ezt már szeretem.-nevetett.-Akkor szia.
-Szia Kevin.-intettem neki,majd visszamentem a lakásba.
Eldöntöttem,hogy ha holnap reggelre sem fog előkerülni Lisa,akkor megyek a rendőrségre.Utoljára megpróbáltam felhívni,de megint nem kaptam választ,majd indultam is készülődni,mert már fél 7 volt.Már a hajamat vasaltam,amikor csengettek.Nem reménykedtem abban,hogy testvérem jött haza.A futár volt,aki a ruhámat hozta.Megköszöntem,majd sietősen kibontottam a "csomagot".A ruha egyszerűen csodás volt.Egy térd fölé érő vajszínű,fekete szegéllyel és fekete masnival díszített koktélruha.Imádtam.Miután kigyönyörködtem magam a ruha látványában,visszamentem és folytattam előző cselekedetemet.Akkor esett le,hogy valószínűleg Zelo is erre a divatbemutatóra hivatalos.Ettől kicsit ideges lettem..a tegnapi viselkedése után semmi kedvem vele találkozni.Nagy nehezen,de sikerült elkészülnöm 10 perccel 8 előtt.Idegesen méregettem magamat a tükörben.Nagyon izgultam..annyi sznob ember lesz jelen,hogy kerülök én egyáltalán oda?Mindegy..Kevinért megteszem.
Ekkor csöngettek.Óvatosan mentem az ajtóhoz,nehogy összeessek a magassarkúban.
-Nahát..Li..Liana...gyönyörű vagy!-ámuldozott Kevin.
Kuncognom  kellett az arckifejezésén.
-Köszi,te is jól nézel ki.
-Áhh..na de mehetünk?
-Tőlem.-bezártam az ajtót,és indultunk is a kocsihoz.
15 perc múlva,már a bejáratnál voltunk.Gombóc keletkezett a torkomban.Rengetegen voltak.Bent pedig egy hatalmas színpad,amit reflektorok világítottak meg.Mindenhol kamera,az újságírók pedig körülvették Kevin anyukáját.
-Gyere!Köszönjünk anyának,aztán megmutatom a helyünket,jó?-meg sem várta a válaszomat,kézen fogott és húzott maga után.Furcsa volt.
-Anya!-kiabált a tömeg előtt Kevin.
-Kisfiam!-jött elő,a keresett személy és puszilgatta körbe Kevin-t.
-Anya!Ugye emlékszel még Liana-ra?-mutatott rám Kevin.
-Persze!Hogy felejthetném el ezt a szeleburdi leányzót.-puszilgatott meg engem is.
-Csókolom.Rég láttam magát.-mosolyogtam rá.
-Jajj,hagyjuk a formaságokat..tegezz csak nyugodtan.-legyintett.
-Re..rendben.-bólintottam.
-Akkor mi elmegyünk a helyünkre,szia anya.-indult meg Kevin.
-Szia.-köszöntem mosolyogva,majd mentem Kevin után.
-Sziasztok!Érezzétek jól magatokat.-integetett nekünk.
Mikor oda értünk a "nézőtérre",Kevin az első sorba vezetett.
-Parancsolj.-mutatott maga mellé.
-Köszi.-ültem le.
Még vagy 5 percig beszélgettünk,amikor megakadt a szemem egy öltönyös srácon...Zelo,hát persze.Mögöttünk ült,2 sorral hátrébb.Elfeledkezve,már szinte a szemem kiesett annyira néztem.Jól nézett ki,nagyon helyes volt az öltönyben.Kuncogtam egyet,mire felém kapta tekintetét.Azonnal elhalkultam,és előre fordultam...ránéztem az órámra..még 2 perc és kezdődik.Nem mertem hátranézni,de szinte éreztem magamon Zelo tekintetét.
Nagy nehézségek árán,de végre elkezdődött a bemutató.Egy pörgős zenét rakott be a DJ,és kezdődött is.Először jöttek a fürdőruhák,majd szépen haladtak az estélyik felé.Bo Mi-t vagy 10-szer láttam a színpadon,mikor feltűnt,mindig hátra néztem Zelo-ra,aki tátott szájjal leste...pasik.Mikor vége lett,Kevin anyukája megköszönte,hogy ennyien eljöttek,majd mindenkit átinvitált a party helyszínére.Kevin már megint kézen fogott,és úgy mentünk.
-Kérsz valamit inni?-kérdezte tőlem.
-I-igen..egy kis pezsgőt.
-Na..a kis alkoholista.-röhögött.-Hozom máris.-majd azzal ott hagyott.
Szinte minden életkedvem elment,mikor megláttam Bo Mi-t és Zelo-t,ahogy kézen fogva sétálnak oda,pár,biztos fontos,emberhez.Zelo átkarolta a lányt és úgy beszélgettek.Hányingerem lett és a sírás kerülgetett..miért játszik velem?Miért mondja azt,hogy tetszem neki és csókol meg,ha utána meg ilyeneket csinál?
Fogtam magam,és haza indultam...szegény Kevin-t azért felhívtam,hogy rosszul lettem,és emiatt haza kellett mennem.

                                                                      Liana ruhája



         ZELO P.O.V.

Mielőtt elkezdődött volna a bemutató,észrevettem 2 sorral előttem,egy igencsak szemrevaló lányt.Észrevettem,hogy egy idő után engem néz.Oda kaptam tekintetemet,de azonnal előre fordult.Az arcát felismertem..Liana!Gyönyörű volt..egyszerűen gyönyörű.De mégis kivel jött el?Ohh..hát persze..az a Kevin vagy ki...gondolhattam volna.Mikor elkezdődött és Bo Mi végig sétált a színpadon,hát..eléggé megbámultam,de nem azért mert elbűvölt,jó..tény,hogy jól nézett ki,de csak azért néztem körülbelül tátott szájjal,mert még nem láttam ilyennek.
Vége lett a divatbemutatónak,és Bo Mi félre hívott.
~Vajon mit akarhat?~kérdeztem magamban.
-Mi a baj?-néztem rá,mikor megálltunk a mosdók mellett.
-Tudod..szeretnélek egy nagyon fontos dologra megkérni.-mondta komoly hangon.
-Mondjad.
-Eljátszanád,hogy a pasim vagy?-nézett fel rám.
-Ho..hogy mi?
-Tudom!Ez hatalmas kérés,de van itt egy pár fontos ember,akik rám akarják sózni a gyökér fiukat...és ha bemutatnálak téged nekik,akkor végre elhinnék,hogy foglalt vagyok.Kérlek.
-Hát..nem akarlak megbántani,de ez elég kínos nekem,szóval..-nem tudtam befejezni.
-Légyszíves Zelo!-vágott a szavamba.-Nem kell enyelegned velem,csak ha látnak..csak..ennyi.Tudom,hogy neked az a lány tetszik,aki tegnap ott volt a TS-ben.-szomorodott el.
Nem értettem a viselkedését..mintha rosszul esne neki,hogy nem jön be úgy.
-Ennyire látszik?-kérdeztem elpirulva.
-Nagyon.Nem akarlak titeket szétválasztani,vagy ilyenek..de szükségem van a segítségedre.
-Jó...legyen.-sóhajtottam fel.
-Köszönöm.Hálám örökké üldözni fog.-ölelt magához szorosan.-Akkor menjünk a party-ra.-fogta meg a kezemet úgy,hogy ujjainkat össze fonta.
Nekem ez nagyon rossz érzés volt.Liana-val akartam így sétálni,nem pedig vele..és nem muszájból.Mikor kiértünk a teraszos részre Bo Mi lelassított,és felém fordult.
-Na..ott van a legrosszabb mind közül.-biccentette alig láthatóan a fejét,egy magas,öltönyös fickó felé.-Le se száll rólam..folyton szekál,hogy adjak egy esélyt a fiának..de a fia..brüü...tele van ragyákkal és az egyik foga kiáll...kerek szemüveget hord és 5 percen keresztül sem tud normálisan beszélni,mert vagy eltüsszögi magát vagy pedig beleköp a szemedbe.Undorító.-miután befejezte lenyomott egy laza fintort,majd ismét húzni kezdett maga után.Egyenesen az említett csókához.
-Áhh..Bo Mi!Nagyon jó voltál ma.-dicsérgette a férfi.
-Köszönöm Mr.Yang.-hajolt meg illedelmesen.
Ahhoz képest,amit az előbb levágott Bo Mi,elég jól megtudja játszani magát mások előtt.
-És ki ez a fiatalember?-mért végig.
-A barátom.-jelentette ki mosolyogva.-Nem igaz?-nézett rám.
Most komolyan azt akarja,hogy kimondjam?
-De!-helyeseltem.-Örvendek,Zelo vagyok.-mutatkoztam be illedelmesen.
-Höhh..értem.-sértődöttséget véltem felfedezni a hangjában.
Miután utoljára végig mért minket,elviharzott.Azután Bo Mi oda ráncigált egy másik társasághoz.Miközben próbáltam jópofizni megláttam a szemem sarkából Liana-t,amint egyedül ácsorog.Majd megszakadt érte a szívem.Legszívesebben odarohantam volna hozzá,és megölelgettem volna,de nem tehettem meg.Ő még ismerkedni akar..mondjuk van benne valami.
Hirtelen Bo Mi hozzám simult,és körbe fonta derekán a karomat.Meglepődtem,nem is kicsit.Gyorsan visszanéztem Liana-ra,aki szinte majdnem elájult a látványtól.Fogta magát,és elviharzott.Nem tétlenkedtem,kibújtam Bo Mi szorításából,és utána iramodtam.
-Zelo!!Hova mész?-kiabált utánam Bo Mi.
-Haza kell mennem..nem érzem túl jól magam!-kiabáltam vissza.
Utána még mondott valamit,de nem értettem és nem is izgatott annyira.
Hazáig követtem őt,majd a lépcsőházban mögé osontam,amikor a liftre várt,és megfogtam karját,amikor beakart szállni.
Megijedt,ezt azonnal láttam rajta,ezért megszólaltam.
-Szerintem beszélnünk kéne.-mondtam nyugodtan.
-Szerintem meg békén kéne hagynod.-mondta vissza flegmán,úgy,hogy meg se fordult.Kirántotta kezét a kezemből,és beszállt a liftbe.Nem vártam sokat,én is beszálltam.
-Márpedig nem hagylak addig,ameddig meg nem hallgatsz.-jelentettem ki.
Csak nézett rám könnyes szemekkel.Könyörgöm csak ne sírd el magad..nem tudom mit kell olyankor tenni,ha egy lány sír.
-Hallgatlak.-szipogott,majd neki dőlt a lift falának.
-Szóval,amit láttál,az nem az volt,aminek látszott.-kezdtem bele.
-Akkor mi volt Zelo?-kért számon,mintha járnánk..ezt kicsit furcsálltam is.-Vagyis,mikre is gondolok...nem tartozol nekem magyarázattal.Nekünk semmi közünk egymáshoz,szóval..
-És ez miért is van így?-mentem hozzá közelebb.-Én azt akartam,hogy az enyém legyél,és én pedig a tiéd,de szépen lekoppintottál.-hajoltam egyre közelebb szájához.
-Hát igen,mert...mert...mert nem tudok még benned megbízni.Rengeteg szörnyűségen estem már át,nem akarok megint szenvedni.De..én is szeretném azt,amit te mondtál az előbb.-pirult el,és fordította el fejét.
-Hé..-emeltem fel fejét,hogy a szemébe nézhessek.-Akkor próbáljuk meg..megmutatom neked,hogy nyugodtan megbízhatsz bennem.Jó?-hajoltam 2 centire arcától.
-Hát..lehet róla szó.-mosolyodott el.-De csak ha elmondod,hogy mi volt az a dolog Bo Mi-val.
-Nos..-ettől féltem,most megint minden elfog romlani..de muszáj elmondanom..különben nem fog megbízni bennem.-El kell játszanom egy ideig,hogy a barátja vagyok.-amint ezt elmondtam,eltolt magától.-De...-kezdtem volna el az ésszerű magyarázatomat mondani,de nem hagyta.
-Micsoda?-kezdett el sírni.