Sikeresen elaludtam,de nem sokáig tartott nyugalmam,mert eszeveszett kopogásra riadtam fel...Lisa volt az.
-Lianaaaa!!-kiabált be hozzám,hallottam hangján,hogy eléggé mérges.
Kipattantam az ágyból,és szépen komótosan oda sétáltam az ajtóhoz.
-Mi az?-nyitottam ki egy ásítás társaságában.
-Hogy mi az?Ezt komolyan kérdezed?-förmedt rám,csípőre tett kezekkel.
-M-mert?-néztem rá kikerekedett szemekkel.-Mit tettem?
-Csak annyit,hogy bezárkózol a szobádba,és nem elég,hogy elalszol,de fel sem kelsz arra,hogy már vagy negyed órája itt ordibálok meg dörömbölök!-vágta a fejemhez idegesen.
-Ne haragudj!-mondtam,kiskutya szemeket meresztve rá.
-Hahh..jó..bocsi,csak fél óra múlva ott kéne lennünk,mert különben nem férünk majd be a Disco-ba..nem akarom kihagyni.-mondta nyugodtan.
-Akkor sietek..gyorsan megfürdöm,felöltözök és ennyi...mehetünk is.-megindultam hiper-szuper fürdőnk felé,de Lisa elkapta a csuklómat.
-Azt már nem!Ez az első független éjszakánk,adnunk kell magunkra.-mondta szemembe komolyan.
-De..
-Nincs de..most akkor menj fürödni,én elő szedem a rucidat,és kisminkeljük egymást,jó lesz!Oké?-kérdezte aranyos mosollyal.
-J-jó!-mondtam elképedve,mégis boldogan.
Bementem a fürdő helyiségbe,megengedtem a forró vizet modern kádunkba.Miután elegendő vizet véltem felfedezni a kádban,elzártam,levetkőztem és beleültem lassan.Egész végig,míg áztattam fáradt testemet az éltető folyadékban,azon gondolkodtam,hogy mi ez a hirtelen kedvesség nővérem felől.Egy éve nem mosolygott rám annyiszor,mint ez alatt a nap alatt.
Tudtam,hogy haragszik rám,bár alaptalanul.Engem vádolt a tragédia bekövetkezte miatt.Pedig nem tehettem semmit Ő érte..semmit.Akármennyire is fájt felidéznem azt a borzalmat,ami velünk történt,mégis vissza gondoltam,mert a mostani helyzetben muszáj volt.Lisa összezavart a viselkedésével.Lehunytam szemeimet,és..
-Mi történt?-néztem anyát,könnyes szemekkel.
-Kicsim..nyugodj meg!-csitítgatott apa.
-Hogy nyugodhatnék meg?-kiabáltam rá.-Az ikertesóm élet-halál között lebeg!-emeltem fel még jobban a hangomat.
-Liana!Az egész kórház tőled hangos.-vágta vissza apám.
Még hogy nyugodjak meg...ezt komolyan mondta?
Már vagy 15 perce ment a világ legfárasztóbb órája..a matek.Egyszer csak az igazgató ront be..szinte fulladozik,és levegő után kapkod.
-Li-Li-Liana!-mutatott rám.
-Igen?-néztem rá értetlenül..mit tettem?
-Apukád most hívott,hogy Lily kórházba került,élet-halál között fekszik,mozdulatlanul.Autóbalesete volt!
Kitágult szemekkel bámultam rá..hogy mi?Lily?De...mikor?És..miért?..Hogy?..Rengeteg kérdés...de semmi válasz.Felpattantam és futottam,mint az őrült a kórházba.Lisa,anya és apa már ott voltak.Anya keservesen zokogott,Lisa lenézően nézett rám,apa pedig rémülten és idegesen meredt maga elé.
-Mi van vele?Rendbe jön?Egyáltalán,hogy szenvedhetett autó balesetet?-záporoztak belőlem a kérdések.
Kapkodtam tekintetem ide-oda három,zaklatott rokonom között.
-Mintha nem tudnád!-vágta képembe flegmán nővérem.
-Mi van?Honnan a fenéből tudnám,hogy mi történt?-álltam elé..farkas szemet néztünk egymással,majd anya nagy nehezen megszólalt.
-Mike-val volt!-nyögte ki,majd tovább zokogott..már-már hisztérikusan.Nagyon sajnáltam.
-Ahh..akkor mindent értek.-mondtam bánatosan.
-Csodás..de senkit se érdekel,hogy mit értesz,és mit nem.-kötött belém,megint Lisa.
Összeszűkített szemekkel kaptam testvérem felé tekintetemet.
-Hagyjál!Ez nem a legmegfelelőbb időzítés Lisa.-válaszoltam neki komor hangnemben.
Elhallgatott..végre.
Várnunk kellett.Szörnyű volt..elmondhatatlanul.Amíg vártunk,kattogott az agyam..egyfolytában.
~Mike~szűrtem ki fogaim közül.
Utáltam azt a gyereket.Miatta volt minden.Amíg Lily nem ismerte,minden király volt.Elválaszthatatlanok voltunk,ahogy a legtöbb ikerrel szokott ez lenni.Mindent megosztottunk egymással,de mikor testvérkém szerelembe esett ebbe a baromba,megváltozott...eljárkált otthonról,piásan jött haza vagy egyáltalán nem jött haza napokig.Anyuék ki voltak teljesen.Nem beszélgetett velem,ha hozzám szólt,akkor is csak összevesztünk.Ő volt a fal köztem és Lisa között.Lisa imádta Lily-t...engem pedig leszart..magasról.Természetesen mindig,minden az én hibám volt,Lily gondjait rám "erőltette".Tipikus Lisa..
Az nap..a baleset napján..Lily lógott a suliból..megint.Nem tudhattam,hogy mibe viszi bele az a rohadék a húgomat....,de most már értem.Biztos megint ittak,és úgy ültek autóba.
-Gyűlölöm!!.kiabáltam fel haragosan.
-Mi is!!-remegő hangját hallottam meg anyámnak.
-Maguk Kovács Lily szülei?-jött oda egy fehér köpenyes férfi..egy orvos.
-Igen!-válaszolta apa határozottan.
-Jöjjenek velem!-mutatott egy ajtó felé.
Utána mentünk,de amit mondott...leírhatatlanul fájt.
-Sajnálom,teljes szívemből,de..Lily meghalt.-mondta szomorkás arckifejezéssel.
-N-n-nee!anyám megint sírt..én is..Lisa is és apa sem bírta tovább.
Bementünk letakart testéhez,és utoljára megfogtam kezét.Hideg volt,és véres.Azt hittem,ott halok meg.
-Szeretlek!-suttogtam,pillantásomat le nem véve élettelen arcáról.
Anya rengeteget beszélt még "hozzá",majd apa,és Lisa is elbúcsúzott tőle.Az orvostól megtudtam,hogy Mike is meghalt...ez szörnyen hangozhat..de nem sajnálom,sőt!
Az autóban ülve Lisa oda súgta nekem..
-A te hibád..csak a tiéd..te voltál az ikertestvére..a vérből is a vére..és tudnod kellett volna.
Nem tudtam erre mit mondani,nem volt az élethez sem kedvem,nem hogy a hülyeségeihez.Így hagytam a francba...nem tudott érdekelni a véleménye...csak az ikrem,akit elvesztettem..örökre!
Egy könnycsepp gurult le arcomon,bele a már lassan kihűlőben lévő vízbe.Letöröltem a sós nedű helyét,és kiszálltam a kádból.
Lisa(bal oldal),Liana(jobb oldal) ruhája.
Kimentem,de Lisa-t nem találtam a szobámban.Felöltöttem koktél ruhámat,és átbaktattam a szobájába,Már ő is fel volt öltözve,a haját göndörítette.Besétáltam némán,és elővettem smink készletét.
Rám nézett,és elmosolyodott..de..vajon miért?-gondoltam magamban.
-Kifestesz?-kérdeztem halkan.
-Persze!-éppen befejezte a haját,megigazította a tükörben és leült velem szemben az ágyára.Elvette tőlem a smink dobozt és kinyitotta.Nem festett ki erősen,de pont látszott..az elég volt.
Én is kifestettem szemeit.Utána kivasalta a hajamat,és indulni készültünk.
-Szép vagy!-mondta oda nekem,a magassarkúját felvéve.
-Köszi,te is!-mosolyogtam rá,és én is magamra vettem a lábbelimet.
A klub nem volt messze.Taxival mentünk,körülbelül 20 percet autózhattunk,mikor megláttam,egy erős fényekkel megvilágított épületet.
Lisa kifizette a taxit,majd bementünk.Rengetegen voltak,de a klub még így sem volt tele.Pont akkor értünk be,amikor a DJ bejelentette,hogy..
-Yoo!Gyerekek,ma velünk bulizik a B.A.P!!Jó szórakozást srácok,és gratula a malajziai turnéhoz!-fejezte be,majd felrakott egy pörgős,disco zenét.
-Na neeee!-kiabálta fülembe Lisa.
-Ez király!-kiabáltam én is,a hangos zene miatt.
-Gyere,igyunk valamit,hogy beinduljunk!-invitált az italos pulthoz Lisa.
-Oké!-mondtam fülig érő mosollyal.
Leültünk,és rendeltünk egy felest,meg koktélt.
-Nekem enyi elég lesz!-mondtam Lisa-nak,felálltam helyemről,és elindultam a tánc parkettre.
Lisa követett,és belevetettük magunkat az önfeledt bulizásba.Jó kis este lesz ez!!-gondoltam.A táncba bele feletkezve,neki ütköztem valakinek,és a hátam mögül egy elég mély hangot hallottam meg.
-Au!-ennyit mondott az illető.
ZELO P.O.V.
Este,olyan hét körül már nagyban készülődtünk a srácokkal.A buli helyszínének Seoul legjobb klubját választottuk.Bírtam azt a helyet,nagyon.Reménykedtem benne,hogy még mielőtt elindulunk,megcsörren a telefonom...és,hogy az a lány fog hívni,de nem így lett.Ez kicsit elszomorított,de még nincs veszve minden.
Odaértünk,és a DJ bejelentette,hogy ott vagyunk.Felmentünk a VIP részlegbe,de hamar meguntam az ülést,ezért Himchan-nal lementünk inni valamit.Ahogy sétáltam a táncoló tömeg között,egy igen jó mozgású lány jött nekem,hátulról.
-Au!-ennyit tudtam mondani fájdalmamban.
A lány megfordult,és akkor, és ott leesett az állam.Ő volt az!
-B-bocsánat!-hajolt meg előttem mélyen.
-Hát megint belém jössz?-mosolyogtam rá.
Kezemmel intettem Himchan-nak,hogy nélkülem menjen frissítőért.
Ez alatt a lány felegyenesedett,és akkor neki is leesett,hogy ki áll vele szemben.
-Szia!Jó téged megint látni!-nézett a szemembe,majd a mondata végén a földet fürkészte,mintha elpirult volna.
-Téged is!-emeltem fel állánál fogva gyönyörű arcát.-Csinos vagy!-néztem,kék szemeibe.Elvarázsolt.
-Kö-köszönöm!-dadogott zavartan.
-Jössz táncolni?
-Szívesen!-jött utánam,a táncparkett közepére.
-Megtaláltad az ajándékomat?-hajoltam füléhez és kiabáltam neki, tánc közben.
Nevetett egyet.
-Igen!Aranyos kis meglepetés volt!-hajolt ő is fülemhez,hogy halljam.
Lehelete simogatta fülcimpámat.
Táncoltunk vagy egy teljes órát,majd kimentünk egy kicsit a friss levegőre.
-Egyébként,honnan jöttél?Mert,hogy nem koreai vagy,az világos.-elegyedtünk ismét szóba.
-Magyarországról,de New Yorkban születtem.Anya magyar,apa amerikai.-magyarázta,csilingelő hangján.
-Értem,és..miért jöttél pont ide?-kérdezősködtem tovább.
-Szeretem ezt az országot,sokáig tanultam a nyelvet,és a nővérem is,ezért anyuék megengedték,hogy felfedezzük ezt a csodás helyet.
-Az jó,van valami tervetek?
-Hát..kisegítők leszünk egy Entertainment-nél..,de,hogy melyiknél,azt csak holnap tudjuk meg.-nézett rám.
-Hátha a TS Entertainment-nél lesztek,akkor..-nem tudtam befejezni mondandómat,mert ő megtette helyettem.
-Találkozhatnánk.-mosolygott egyfolytában.
-Igen!-kacagtam.
-Egyébként,nagyon ügyesek vagytok,és bazi tehetségesek-kezdett bele mondatába.-Nagy rajongótok vagyok!-fejezte be.
-Köszönjük!-mentem közelebb hozzá.
Elbeszélgettük az időt a klub előtt,már egy közelben levő padon ültünk,épp egy vicces sztorit meséltem Youngjae-ről,a feje már a vállamon pihent,amikor találkozott a tekintetünk.Pár centi volt arcaink között.Egyre jobban közeledtem felé,amikor már tényleg kicsi kellett a csókhoz,meghallottam egy ismerős hangot.
-Zelo!Gyere,megyünk!-Yong Guk állt előttünk.
Olyan gyorsan eltávolodtunk,amilyen gyorsan,csak lehetett,mindketten megilletődtünk.
-Khm..-köszörültem meg a torkomat,a hirtelen kínos csendet megtörve.-Megyek!-álltam fel helyemről.
Ő is felállt,majd hirtelen megölelt.Meglepődtem,de jól esett.Vissza öleltem,és mikor újra egymás előtt álltunk,megkérdeztem tőle,hogy..
-Mi a neved?..Mert már csak azt nem tudom!
-Liana!
~Liana~suttogtam-Szép név!
-Köszi!
-Zelo?!-türelmetlenkedett a leader.
-Oké!-fordultam felé.
-Akkor szia Liana..majd hívj ám!-villantottam felé szívből jövő mosolyomat.
-Szia!-nevetett.-Feltétlenül.
Boldogan követtem ezek után vezetőnket,mert tudtam,hogy még hallhatom csodás nevetését.
LIANA P.O.V.
Nem hittem el!Tényleg vele voltam,és majdnem megcsókolt...OMG!
Boldogan mentem vissza a klub bejáratához,amikor valaki megszólított a hátam mögül.
-Szia Liana!-mély hangja volt,ismerős,de egyben felismerhetetlen.
Megfordultam,és elképedve néztem az illetőre.
-Te?-kérdeztem ledöbbenve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése