Köpni-nyelni nem tudtam Zelo kijelentésétől.Ezt nem gondolhatja komolyan...miért csinálja ezt?Tényleg csak játszik velem?De..ugyanakkor miért mondta volna el ennyire őszintén,ha csak játszana?Nem értelek Zelo..de magamat sem.
-Figyelj..-kezdett bele és közeledett felém megint.-Csak akkor kell megjátszanunk magunkat,ha látnak minket "olyan" emberek.-állt meg előttem,és végig a szemembe nézett.
-Mi az,hogy kell?!!..ki kényszerít rá titeket?
-Hát...igazából..Bo Mi ötlete volt..mert rá akarnak erőltetni egy kapcsolatot..és ezért megkért,hogy segítsek neki.
-Áhh..szóval ő találta ki..így már mindent értek.-nem tudom,hogy miért mondtam ezt,hiszen nem hittem volna,hogy Bo Mi-nak bejön.Elsuhantam mellette,mert észrevettem,hogy kinyílt a lift ajtaja.
Sikeresen kiszabadultam a liftből,és sietősen trappoltam a folyosón,otthonom felé.Meglepetésemre Zelo nem követett...de még nagyobb meglepetésemre a lakásom ajtaja résnyire nyitva volt.Megijedtem,hogy esetleg egy betörővel találom szembe magam,ha bemerészkedek,de mégsem mehettem el..hova mehettem volna?Összeszedtem magam,és bementem.Nem mertem még levegőt se venni.Szépen,csendben és lábujjhegyen közlekedve a nappali felé igyekeztem.Nem hittem a szememnek.Szanaszét voltak dobálva a dolgok,és amint körbe néztem,még szörnyebb látvány fogadott.A konyhában a tányérok és poharak mind széttörve hevertek a földön.
~Mi a fene történt itt?~kérdeztem magamtól.
Bementem a szobámba,ahol viszont minden a helyén volt.Végképp nem értettem semmit..bementem Lisa szobájába,bár nem számítottam semmire.Amint beléptem az állam a földet súrolta.Nála is ugyanaz a kupi fogadott,ami az,én szobámon kívül,az egész házban volt.Ahogy elértem az ágyat,majdnem bepisiltem,annyira megijedtem.Egy csapzott,sírdogáló Lisa feküdt az ágyon összekuporodva.Sírt..sőt..szinte hisztérikusan bőgött..még sose láttam ilyennek.Örültem,hogy végre itthon van..de majd megszakadt a szívem érte.
-Li..Lisa..jó..jól vagy?-kérdeztem halkan és dadogva.
Hirtelen felpillantott rám.Arca meggyötört és sebes volt.
-Liana!!-ugrott a nyakamba,mint egy ovis,aki azt hitte ott hagyja a mamája az oviban.
-Shh..semmibaj.-nyugtatni próbáltam,de csak még jobban sírt.
Másfél órán át csak simogattam és csitítgatni próbáltam,és végre lehiggadt olyannyira,hogy beszélni tudjon.
-Mi történt veled?Hol voltál?Miért volt a telód kikapcsolva?Tudod mennyire aggódtam?-dőltek belőlem a kérdések.
Szipogott egy utolsót és belekezdett.
-Hát..miután beszéltem BongKi-vel..
-Ácsi..ki az a BongKi?-vágtam szavába rögtön.
-A pasim..volt.-mondta halkan.
-Ahh..nem tudtam a nevét..igen..folytasd.
-Szóval beszéltem vele..és azt mondta,hogy találkozni akar velem a Han folyónál.El is indultam.
-Engem meg ott hagytál.-mondtam rögtön.
-Megengeded,hogy végig mondjam?-förmedt rám.
Én csak megforgattam szemeimet és bólintottam,hogy mondja tovább.
-Mikor odaértem senki sem volt a megbeszélt helyen,ezért vártam pár percet,majd újra felhívtam,de nem vette fel.Éppen indultam volna haza,amikor valaki leütött.Mikor felkeltem egy raktár szerűségben voltam megkötözve.Bepánikoltam..fogalmam sem volt arról,hogy hol vagyok és ki rabolhatott el.Tanakodtam,de nem jutottam semmire,és akkor kinyílt az ajtó és belépett BongKi.Sunyin vigyorgott,majd közölte velem,hogy holnaptól az utcán fogok dolgozni,mint prostituált.Hirtelen a hangom is elment..nem akartam elhinni,hogy az a kedves fiú,akit megismertem ilyet tesz velem.Sírtam,de ő csak belém rúgott,hogy fogjam be.Leköpött és egy 10 percre eltűnt.Sokat gondolkodtam az idő alatt és rájöttem,hogy mindig téged okoltalak mindenért..és átéreztem,hogy mit érezhettél,amikor azokat vágtam a fejedhez..mert én is megaláztalak..csak szóban és nem tettekben,ahogy BongKi.Sajnálom húgi.-ölelt meg,én pedig teljesen bekönnyeztem.
-Megbocsájtok.-öleltem vissza.
-Na..de ott tartottam,hogy BongKi elment és 10 perc múlva vissza jött..kioldozta végtagjaimat,majd felrántott a földről,és elkezdett maga után vonszolni.Amikor már kiértünk a dohos és piszkos raktárból azonnal lábszáron rúgtam és,nagy szerencsémre,elengedett én pedig elfutottam..de követett.Nem voltam elég gyors és a lakás ajtót nem tudtam becsukni előtte..bejött és többször megpofozott én pedig torkom szakadtából üvöltöttem...azért néz ki így a lakás,mert amit csak találtam hozzá vágtam..de sokat nem értem vele.Pár perc múlva már itt volt a rendőrség,és elvitték.A szomszéd bácsi hívta ki őket,mert hallotta a segély kiáltásaimat.-és megint megölelt és sírt.
-Jézusom...akkor ez a BongKi csajokat szedett fel bulikban és prostit csinált belőlük?-mondtam teljesen lesokkolva.
Erre Lisa csak hümmögött.Főztem neki egy nyugtató teát és bekísértem a fürdőbe,hogy hozza rendbe magát,majd mikor végzett azonnal elküldtem aludni.2 percre rá már mélyen aludt.Én pedig elkezdtem kitakarítani a lakást.
~Úgy érzem ma sem fogok aludni.~láttam be,de csak magamban.
ZELO P.O.V.
Nem mentem utána,miután faképnél hagyott..hogy miért?Hát azért,mert helyre kellett hoznom,amivel már megint elástam magam.Elmentem Bo Mi házához.Még szerencse,hogy az este megmondta,hogy hol lakik.
Becsöngettem és szinte azonnal ajtót nyitott.Álmosan megdörzsölte szemeit,majd körülbelül a pofámba ásított,és rám nézett.Amint felismert,mintha megváltozott volna..az álmossága eltűnt és a nyakamba vetette magát.
-Zelooo!-kiabált mint valami zakkant.-Hogy-hogy eljöttél hozzám?Csak nem hiányoztam?-a hangjában egy kis huncutságot és kacérságot véltem felfedezni....te jó ég..ez meg mit akar??
-Nem..nem azért jöttem.-erre a kijelentésemre morcos fejet vágott.
-Bejössz?-kérdezte unottan.
-Nem..ezt elmondom aztán rohanok is.
-Hajrá!-fonta keresztbe karjait hasa előtt.
-Csak azt akartam mondani,hogy ez a "legyél a barátom,amikor fontos emberek vannak a közelemben"-mutattam idézőjelet ujjaimmal.-Erre keress valaki mást.
-Mi..miért?-tette le kezeit,és lépett közelebb hozzám.
-Mert van valaki,akit nagyon szeretek,és vele akarok lenni,de..ez a kis dolog megnehezíti a dolgomat nála.
-Az a kis jöttment kis csaj?-nézett rám értetlenül.-Nem mondod,hogy érzel valamit iránta?És miatta dobsz?-hajolt egyre közelebb hozzám,és ezzel egyre hangosabban beszélt.
-Ne merd Liana-t még egyszer így hívni.-emeltem fel én is a hangomat.-És igen..érzek..szerelmet..és mi az,hogy doblak?Köztünk nem volt soha semmi..csak barátok voltunk,vagyunk és max leszünk.Ennyi.-távolodtam el tőle és indultam is,de még utánam kiabált.
-Én többet tudok neked adni Zelo..és szebb is vagyok annál a...csajnál.-hezitált a végén.
-Nála nincs szebb az egész világon.-kiabáltam,de közben nem fordultam hátra.
-Ezt még megbánod!!-erre csak integettem neki és mentem is tovább..egyenesen az Ő lakásához vezetett utam.
Felmentem a lifttel és megálltam ajtaja előtt.Kifújtam a belém szorult levegőt és megnyomtam a csengőt.
Kis várakozás után kinyitotta..Ő..még mindig abban a csodás ruhában volt,és ahogy rám nézett..azt hittem ott esek össze.
-Szia.-köszöntem neki halkan.
-Helló.-köszönt ő is halkan.
-Bemehetek?-azt hittem,hogy elküld a fenébe és rám csapja az ajtót,de nem így tett.
Egy halvány mosollyal az arcán elállt az útból és beengedett.A lakás úgy nézett ki,mintha az előbb söpört volna végig rajta egy hurrikán.Megijedtem..Liana-ra pillantottam,aki csak lehajtott fejjel állt mellettem.
-Mi történt itt?Betörtek?Bántottak?Jól vagy?-álltam elé,és próbáltam a szemébe nézni.
-Lisa pasija miatt történt ez...nem bántott..csak Lisa-t.Nem vagyok jól..hogy lennék?
Elmesélte,hogy mi történt,én pedig csak néztem,mint valami idióta..szent isten..tényleg sajnáltam Lisa-t.
-Sajnálom..gyere ide.-zártam a karjaimba.
Ő elkezdett sírni és erősen szorított magához.Mikor kisírta magát én felemeltem a fejét,állánál fogva.
-Voltam Bo Mi-nál..megmondtam neki,hogy szeretlek és ilyen miatt nem akarlak elveszíteni.
-Tényleg?-láttam egy kisebb mosolyt az arcán.Ez nem olyan boldog vigyor volt..inkább megkönnyebbült vigyor.
-Akkor adsz nekem egy esélyt?-kérleltem.
-Nem tudom Zelo..még össze se jöttünk,de már kétszer megbántottál..mi lenne,ha együtt lennénk?
-Megbosszulhatnád.-hajoltam 2 centire hívogató ajkaitól.
Mondani akart valamit,de belé fojtottam a szót egy édes csókkal.Bele vittem minden érzelmemet,hogy ebben az egy csókban megmutathassam neki,hogy mit is jelent nekem.Nagy meglepetésemre visszacsókolt és én könnyedén behatoltam nyelvemmel édes ajkai közé,és táncra hívtam nyelvét.5 percig,ha nem tovább csókolóztunk,majd elszakadt tőlem,és mind ketten lihegve pillantottunk egymásra.Mosolygott..boldogan mosolygott...ahogy én is.
-Tudtam,hogy édes a bosszú..de hogy ennyire?-szólaltam meg.
Erre csak nevetett,miközben lágyan belebokszolt karomba és hozzám bújt.
-Adok egy esélyt.Leszek a barátnőd.-puszilt szájon,majd behúzott magával a szobájába.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Gomawo a képet Dorinaaa.<3 ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése