-Na mi az?Már meg sem ismersz?-kérdezte hatalmas vigyorral a képén,az ismerős személy.
-Jé-Jézusom!!-kiabáltam fel.-Hát rólad is lehet még hallani?-húztam magamhoz egy ölelésre.
-Amint látod?!-mutatott végig magán.
-El sem hiszem!-szorongattam meg megint.
-Jól van,jól van..de lassan össze nyomsz!-nyögte ki,nagy nehezen.
-Ohh..ne haragudj.-engedtem el,immár végleg,és egy lépést hátráltam.
-Na,de mit csinálsz te itt?-kérdezte csodálkozva.
-Hát..-elmeséltem neki a történetet,és mindent,ami velem történt az elmúlt egy évben.
-Huhh..ez durva!-fújta ki,a történettel bele fojtott levegőt,majd megvakarta tarkóját.
-Nyugi,már úgy ahogy,de feldolgoztam.-próbáltam visszafojtani,a kitörő könnyeim áradatát.
Nehéz volt..egy év alatt próbáltam elfelejteni a velem történt szörnyűségeket,erre most egy nap alatt kétszer is felidéztem..de a múltbéli legjobb barátomnak kötelességem volt elmondani ezt.
Elkezdtek potyogni a könnyeim.Lefele bámultam a földet.Mindig erősnek mutattam magam,főleg Kevin előtt..de most eltört bennem valami.Éreztem,hogy Kevin ijedten bámult rám.Hirtelen megragadta a csuklóm,és erősen,mégis bátortalanul magához húzott.Kicsit meglepődtem,de nagyon jól esett.A mellkasába nyomtam a fejem,és keserves zokogásban törtem ki.Jó volt végre mindent kiadni magamból.
-Jól van..shhhh...nincs semmi baj!-csitítgatott,miközben simogatta fejemet.
Vissza repített engem ezzel a találkozással abba az időbe,amikor még együtt hülyéskedtünk az órákon,együtt röhögtünk,és minden nap,suli után elmentünk a kedvenc kávézónkba,és megettük a mindennapi csokis sütinket.Ezen gondolkodva,lassan lenyugodtam,és végül csak mosolyogni tudtam.Eltolt magától,és még zavartabban nézett rám,olyan "ez biztosan megőrült" nézéssel bámult szemeimbe.
-Nyugi,nyugi..nem őrültem meg,csak..-szipogtam egy utolsót,majd letöröltem könnyeimet,és folytattam magyarázkodásom.-jó téged megint látni,eszembe jutottak a régi szép emlékek.-mosolyogtam rá.
-Hidd el,én is visszaemlékeztem a rengeteg baromkodásunkra.-nevetett fel.
Hát,két éve volt..az rengeteg idő..és őszintén szólva majdnem elfelejtettem Kevint.Sajnos,pont akkor költöztek ide ki,Koreába,amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá...elhagyott,és ez fájt.
-Liana!-kiabált nekem Lisa-Lian..oh.-látott meg minket.
-Hé..Lisa..hát te is itt?-kérdezte,megint csak ledöbbenve.
Lisa csak rámosolygott,majd biccentett egyet nekem,hogy ideje mennünk.
-Öhh..Kevin..most mennem kell!-biggyesztettem le ajkaimat.
-Rendben,de tessék.-nyújtott át,egy papírt.-a névjegyem,hívj majd fel,és beülhetnénk valahova,eldumcsizhatnánk...meg ilyenek.-mondta,jól ismertem,így rögtön észrevettem,hogy elpirult.
Kuncogtam egyet,majd kivettem zavart barátom kezéből a névjegyét.
-Az jó lenne,köszi.-megöleltem,majd sarkon fordultam,és megindultam a taxi felé,amit idő közben Lisa szerzett.
Ennél jobban nem is alakulhatott volna az este.-mondtam magamban elégedetten.
Hazafele Lisa elmesélte,hogy megismerkedett egy kedves sráccal,aminek én nagyon örültem.Végre minden okés volt.Otthon belevetődtem kényelmes ágyamba,és vártam az álommanót,de az elkövetkező napot is,mert kiderül,hogy hol fogunk "dolgozni".
ZELO P.O.V.
Mikor hazaértünk,egyből bezuhantam az ágyba.Kicsit mérges voltam Yong Guk-ra,hogy így elszúrta az estém fénypontját,de örülök is,hogy láthattam Liana-t.Kíváncsi vagyok,hogy tényleg nálunk lesz-e kisegítő,mert annak nagyon őrülnék,bár kitudja,a lényeg az,hogy akkor is meghódítom őt.-ezen elgondolkodva merültem mély álomba.
Másnap,már alig vártam,hogy beérjünk a TS-be.Nagy nehézségek árán,de végre az autóban ültünk.Mindenkinek kómás feje volt,csak én vigyorogtam,mint valami fogyatékkal élő.Ezt a többiek is észrevették,mire Himchan meg is kérdezte,hogy mi bajom van,minek örülök én reggel fél hétkor?!Erre én csak legyintettem egyet,csak arra tudtam gondolni,hogy ma lesz-e életem legjobb vagy életem legrosszabb napja.Nem akartam elmondani a többieknek az elméletemet,mert ha mégse jönne be,akkor az jó nagy pofára esés lenne,és akkor egész életemben ezt hallgatnám a fiúktól,majd megtudják,amikor én is.
Megérkeztünk az álmaimat megvalósító épülethez.Gyorsan kiszálltam,a többiek nem túl gyorsan,de követtek befelé.Mire mind beértünk,akkor jelent meg a menedzserünk.
-Jó reggelt B.A.P!-köszöntött minket.-nos,ma egy jó hírrel szolgálhatok nektek.-csapta össze kezeit egy mosoly kíséretében.
-Mi az?-kérdezte Yong Guk zavartan.
~Kérlek azt mond,kérlek azt mond..~szűrtem ki fogaim közül.
-A TS Entertainment ma két új kisegítővel bővül.-mondta ki végül.
-IIGEEEN!-kiáltottam el magam.
-Jól érzed magad?-kérdezte a jó hírt elújságoló menedzserünk.
Nem válaszoltam,csak összehúztam magam,és lesütöttem szemeimet.
-Tényleg?Kik azok?Ugye lányok?-csillantak fel Youngjae szemei.
-Na,te csak ne örülj!!-mondta oda neki Jongup.-Ha lányok,akkor te a közelükbe se mehetsz!-fejezte be mondandóját,mire mindenki vissza fojtott röhögőgörcsben tört ki,Youngjae feje láttán.
Nem mondom,volt egy feje.
Miután lehiggadtunk,a menedzser elment a mi kis segítőinkért.
Amíg meg nem jöttek,a többiek azon morfondíroztak,hogy vajon milyenek lesznek.Én csak ültem ott,mint valami jó kis fiú,és boldogan gondoltam bele,az új gondolatba,hogy mostantól mindennap látom majd Liana-t.Mire ezt végig gondoltam,már egy ismerős nevetést hallottam meg,egyre közeledni felém.Hát persze,hogy ő volt az.Szívem kalapálni kezdett,tenyerem izzadt,és rettentően zavarban voltam,magamra sem ismertem.
-Fiúk,ők itt Lisa és Liana.-mutatta be nekünk,a számomra már ismert személyeket.
-Üdvözlünk titeket,mi vagyunk a B.A.P!-mondtuk ugyebár egyszerre.
-Sziasztok!-köszöntek nekünk,majd meghajoltak.
Liana-val többször is összenéztünk,és folyton őt figyeltem,amit valószínűleg észre is vett,de hát mit tegyek?!Ezt hozza ki belőlem ez az elképesztő lány.
-Én akkor most elmegyek,elintézek pár dolgot,ti meg ismerkedjetek.-mondta,majd távozott a menedzserünk.
Leültünk a kanapéra,és hosszasan beszélgettünk,sokat nevettünk.Észre sem vettük,hogy eltelt az egész nap.Mikor már mindent kibeszéltünk,elindultunk szépen haza.Nehezen,de el kellett búcsúznunk.
-Sziasztok!Holnap,akkor ugyan itt!Jó éjszakát!!-kiabáltak nekünk a folyosó végéről.
-Sziasztok!Nektek is!-kiáltotta nekik Youngjae.
-Kedves lányok!-jegyezte meg Daehyun,miközben mi is a kijárat felé vettük az irányt.
-Azok!-helyeselt Himchan.-ráadásul az egyik egy idős a maknae-val.-bökött oldalba,sejtelmesen mosolyogva.
-Bizony,és ha jól láttam,eléggé bámultad is őt.-kezdett bele Jongup is.
-Persze,hogy bámulta,hiszen ő az a lány,akiért már két napja oda van!-szólta el magát,direkt Youngjae.
Olyan szúrós szemekkel néztem rá,mint még soha.Ekkor leesett,hogy megakartam kérni Liana-t,hogy holnap az új MV forgatása után,aminél ő is segíteni fog,jöjjön el velem sétálni a városba.Észbe kapásom után hátat fordítottam csapattársaimnak,és mint az őrült úgy kezdtem el futni,már vagy öt perce futhattam megállás nélkül az ellenkező irányba,amikor végre megláttam őt.Egy fiúval ölelkezett.Akkor és ott összetört a szívem.Szomorúan bámultam feléjük,mikor valaki megszólított.
-Zelo?!Te vagy az?-az ő irányukból jött a hang.
Liana volt az.Mosolyogva közelített felém,de én megfordultam,és elszaladtam.Még utánam kiáltott,de nem tudtam megfordulni.Még semmi sem volt köztünk,de mégis úgy fájt,mintha megcsalt volna.
LIANA P.O.V.
Mikor elhagytuk a TS-t már hét óra is elmúlt.Lisa sietett a randijára,én pedig egyedül sétáltam haza,mikor neszt hallottam meg a hátam mögött.Felugrottam ijedtemben,de hamar megnyugodtam,mert Kevint pillantottam meg.
-Szia!-szólt hozzám kedvesen.
-Sz-szia..megijesztettél.-mondtam neki halkan.
-Upsz..bocsi.-nevetett.
-Ugyan,semmi baj,csak majd nem meghaltam szívrohamban.-nevettem vele együtt.
Megbeszéltünk egy találkát,ha már így összefutottunk,de hamar mennie kellett,ezért régi barátokhoz méltóan öleléssel búcsúztunk el egymástól.Hallottam,hogy valaki fut felénk,majd hirtelen megáll.Elengedtük egymást Kevinnel,és akkor láttam meg Zelo-t.Nagyon megörültem neki,oda szóltam neki,de semmi válasz nem érkezett tőle.Úgy nézett,mint aki szellemet látott.Megindultam felé,de ő fogta magát,és elfutott.Hiába kiabáltam utána,semmit sem reagált rá,csak futott,majd a sötétben eltűnt.
Mi a fene volt ez?Mire véljem a viselkedését?Végül ott álltam,olyan arckifejezéssel,mint az előbb ő,és semmit sem értettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése