18. rész ~ Nightmare. ~

                       ZELO P.O.V.

- Szóval pontosan mit is csinált az a köcsög? Esküszöm, hogy kibelezem. Legjobb barát, mi? Majd adok neki legjobb barátot meg szeretetet. Csak kapjam el. Az biztos, hogy agyonverem. Az a kis .. - mérgelődtem magamban, miközben a fiúk körbe ülték barátnőmet a kanapén.
Szegény még mindig nem tudott teljesen megnyugodni. Daehyun a hátát simogatva csitítgatta, míg a leader a combját simogatta, nyugtatgatta. Youngjae őrült módjára rohangált ide - oda, hogy leápolja Liana felrepedt ajkait. Jongup vizet hozott neki, amit nagy nehezen leküldött torkán. Himchan pedig sajnálkozva nézte mindezt. Én viszont teljesen kikeltem magamból, s mérgemben felborítottam a folyosón árválkodó kis szekrényt.
- Zelo, fékezd magad! Ez most nem tesz jót se Liana -nak, se a helyzetnek. Majd kitalálunk valamit. Nem fogja megúszni - ' szidott ' le Himchan.
- Nem is hagynám, hogy megússza. Megnyúzom - szorítottam ökölbe kezeimet, miközben fogaimat csikorgatva gondoltam arra a pillanatra, mikor jól bemosok annak a mocsoknak.
- Szerintem hagyjátok békén - a halk hangocskára érdeklődve fordultam a szófa felé.
Liana piros szemeivel próbált meg nyugalmat sugározni felém és felállva helyéről, lassan elém sétált. Mindenki csöndben figyelte a történéseket. Remegő, apró kezét arcomhoz érintette, mire én reflexszerűen simultam bele puha tenyerébe. Egy apró puszit hintettem hideg végtagjára, majd kezemet övére téve néztem megtört arcát. Látszott szemeiben, hogy zaklatott, összetört. Nem is csodálom. A hozzá legközelebb álló ember ilyet tett vele. Milyet is ..? ~
- Mit tett veled? - suttogtam, mintha nem akartam volna elijeszteni magamtól. Mintha egy apró, védtelen mezei nyuszira bukkantam volna s félnék, hogy egy gyors mozdulat, vagy magasan megütött hang megrémiszti és örökre eltűnik a sötét erdőben újra magamra hagyva ezzel.
- Erőszakos volt. Megcsókolt miután bevallotta nekem a valódi érzéseit. Mikor közöltem vele, hogy én Téged szeretlek, bedühödött. Nekem esett. Nagyon ... megijesztett. Mintha nem is Ő lett volna - remegett meg a hangja, de egész végig fogvatartott pillantásával. - Csalódtam benne.
Láttam, hogy lassan elsírja magát. Homlokomat övének döntöttem s úgy suttogtam ajkaira.
- Bennem sose fogsz. Ezt ne feledd - egy apró csókot nyomtam ajkaira, de csak óvatosan hisz tudtam, fáj neki.
- Szeretlek - suttogta vissza.
- Én is - egy utolsó puszi az orrocskájára. - Felkísérem Liana -t a szobájába, had pihenjen - szóltam a fiúknak.
- De hagyd is pihenni - nézett rám szúrósan, mégis pajkosan YongGuk.
- Ajj már - forgattam meg szemeimet, de közben boldog is voltam a mellettem kuncogó szépség látványától. Fél siker.

                            LIANA P.O.V.

Nem hiszem el. Zelo még a legrosszabb napomat is képes csodássá varázsolni. A fiúk pedig nagyon figyelmesek és segítőkészek voltak velem. Nem is tudom, hogy fogom mindezt meghálálni. Esetleg holnap csinálhatnék nekik ebédet?! Ez nem is rossz ötlet. ~
Zelo egészen a szobámig kísért, majd az ajtóban hirtelen nekinyomott az ajtónak.
- Aludd ki magad - majd megcsókolt. Megőrjít ~ 
- Re .. rendben - mire lassan eltávolodott és egy pimasz mosollyal arcán ott hagyott.
Gonoooooosz ~ 
Nagyot sóhajtva mentem be szobámba s dőltem rá ágyamra. Azonnal elnyomott az álom.

Menekülök. Futok. Sírok. Vérzek. Kihalt utcák mindenhol. Senki más, csak én és ... Ő.
Követ engem. Hallom. A nyomomban van. Mindjárt utol ér. Senki sem véd meg. 
- Nincs hova menned. Csak én vagyok neked. Ezt te is tudod. - ez a hang .. olyan ismerős. 
- Hagyj békén! Ki vagy te? Miért bántasz? - kiabálok, de hiába .. a hang egyre erősödik mögülem.
- Ki vagyok? - hirtelen valaki vagy valami hozzávág a hideg, kemény ház falához. - Akit ellöktél magadtól. Akit elhanyagolsz a szerelmed miatt. Aki fájdalmat égetett ajkaidra - mintha fojtogatna.
- Engedj eeeeeel! - semmi értelme, mégis kiabálok. Szánalmas. Az vagyok. 
- Ki vagyok? Ha? Mond ki. Mardossa csak a torkodat a nevem. Tudd, hogy sose szabadulsz tőlem - ordibálja érdes hangjával. Hirtelen felindulásból lendítem kezeimet, mire a szorítás nyakam körül erősödik. 
- Had halljam! Mond ki! 
- K ..

- Kevin! - kiáltottam el magam miközben szemeim kipattantak és szívemhez kaptam. Gyorsan zakatolt, mintha kiesni készült volna. Megtöröltem verejtékemtől gyöngyöző homlokomat majd hirtelen elkapott a sírás. Halkan szipogtam a szinte korom sötét szobában. Elkönyveltem magamnak, hogy alig egy órát aludtam. Szép. Gyenge vagy, Liana ~ 


- Mi történt? - robbant be szerelmem a szobába. Szemében ijedtséget láttam mikor a kinti autók fényszórói megvilágították a szobámat.
- Én .. rosszat álmodtam - szipogtam egyet s közben átsuhant az agyamon mennyire gyerekes is vagyok.
- Jajj, jagiya. Gyere ide - tárta szét karjait.
Lekúsztam ágyamról s belevetettem magamat enyhén kemény mellkasába. Az érzés, ami akkor elfogott, melegséggel töltött el. Biztonság. És ezt senki más nem képes megadni, csak Zelo.
- Sajnálom, hogy csak a gond van velem - dünnyögtem, fejemet pedig nem emeltem fel.
- Pabo vagy. Veled sosincs gond. Nélküled minden unalmas lenne. Csak a munkával foglalkoznék, ami szépen lassan elvenné a maradék eszemet is. De te ezt megteszed ahelyett is - tűrt fülem mögé egy kósza tincset, miután eltolt magától.
- Nagyon szeretlek - hirtelen nyomtam párnáimat övéire, minek hatására lépett is két lépést hátra, de közben belemosolygott a csókomba. Egy kis idő múlva átvette az irányítást. Finoman végig nyalt ajkaim között én pedig a jó érzés miatt szétnyitottam azokat. Ő erre áttolta nyelvét én pedig elkezdtem vele játszani. Kezeivel oldalamat simogatta s mikor érzékenyebb pontomon kezdte el fel - le húzogatni ujjait, elnevettem magam.
Óvatosan kezdett el velem hátrálni az ágyig, s mikor megéreztem lábamnál az ágyat, ráültem, de közben nem szakadtam el Zelo ajkaitól. Ő hátra döntött rajta s felém tornyosult. Felhúzta pólómat s, eközben már levegőhiány miatt elvált tőlem, végig cirógatott hasfalamon. Mikor már ment tovább valami érthetetlen dolog történt Velem ..

                           ZELO P.O.V.

Örültem, hogy Ő kezdeményezett. De én bolond azt hittem bele is vághatunk a közepébe, de rossz ötlet volt. Mikor már a nadrágjához értem volna, kikerekedett szemekkel meredt rám s miután egy könnycsepp legördült arcán ellökött magától. Lábait felhúzta maga elé és ráhajtotta fejét. Hallottam, hogy sír. 

- Ne haragudj. Nem akartalak megrémiszteni. Nem kellett volna neked esnem. Én csak .. 

- Tudom. Megcsókoltalak és hidd el én is akarom, de egyszerűen nem visz rá a lélek. Nekem ez még gyors, mármint .. Kevin bekavart és ..

- Megértem. Nehéz most neked a közelségem. Hiszen egy fiú bántott téged. Én ígérem, hogy addig várok rád ameddig csak kell. Nem erőltetek semmit sem. A lényeg, hogy veled lehessek - mosolyogtam rá majd felültem mellé. Szinte azonnal vállamra hajtotta fejét arra pedig én az enyémet. Pár perc csönd után éreztem,hogy felakarja emelni fejét, így engedtem neki. Rám nézett majd az ágyon pihenő kezemre. Rátette sajátját majd összekulcsolta ujjainkat.
- Köszönöm, Zelo. Nagyon szeretlek, jobbat nem is kívánhatnék. Nem akarok neked többet csalódást vagy esetleg fájdalmat okozni. Melletted akarok lenni mindig. Remélem nem ábrándulsz ki belőlem ezek után - biggyeszti le ajkait.

- Ez nagyon édes volt - bújtam hozzá. - Én is nagyon szeretlek. Mindennél jobban. Te vagy az első szerelmem és remélhetőleg az utolsó is. Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen - visszakozva bár, de megcsókoltam. - Ideje lenne aludni - indultam volna ki, de ujjaival még szorosabban tartotta fogva az én ujjaimat. Hátranéztem.

- Velem aludnál? Félek, hogy megint rosszat álmodok - lányos zavarában haja mögé bújt. Megmosolyogtam, majd bemászva az ágyba mellkasomra húztam fejét.

- Jó éjt. Majd én vigyázok az álmodra - megpusziltam feje búbját s miután motyogott egy ' jó éjt ' -et el is aludt. 

Én még jó sokáig agyaltam azon, hogy vajon hogyan lehetne orvosolni a problémát. Avagy, mit tegyek, hogy ne féljen az érintéseimtől.

17.rész~Oh no..~

                                   

                         ZELO P.O.V.

Szinte nem is akartam elengedni szerelmem kezét.Még a repülőn ülve is vagy puszilgattam,vagy ölelgettem.

-Mi lett veled,hogy ilyen bújós lettél?-kérdezte Liana.

-Semmi,csak már nagyon hiányoztál.Baj?

-Dehogy baj és te is nekem.-gyors csókot lehelt számra,majd visszafordult JongUp-hoz.Nagyon jól elbeszélgettek az úton.Én kissé feszengtem amiatt,hogy visszamegyünk Seoul-ba.Rossz előérzetem volt.

                            

                                     LIANA P.O.V.

Olyan kis aranyos volt Zelo ezzel a kis gesztusaival.Kicsit úgy éreztem valami nyomja a lelkét,de hiába kérdeztem tőle,csak rávágta,hogy nincs semmi.Az úton JongUp szórakoztatott.Igaz,hogy a színpadon komolynak látom,de igazából olyan humora van a gyereknek,hogy szétröhögtem az agyam.Alig vártam,hogy megint az álomvárosomban legyek.Mikor végre leszálltunk a repülőről,egy ismerős kocsi várt minket.A B.A.P-é.Zelo még a kocsiban is folyton mellettem volt és puszilgatott,ami nekem furcsa volt.Nem mintha nem esett volna jól,de régen sose csinált ilyeneket.Nem tudom mi ez a hirtelen változás nála.Olyan boldog voltam,hogy muszájnak éreztem ezt a boldogságot megosztanom valakivel..és mivel Seoul-ban a B.A.P-n kívül csak egy embert ismerek,nem kellett sokat gondolkodnom,hogy ki legyen az...fel is hívtam.

-Liana?Mizu?Hogy-hogy hívtál?

-Keviiiiiiin!Képzeld,megint itt vagyok Seoul-ban és ahhhhh arra gondoltam,hogy mivel még nincs munkám ergo unatkozok összefuthatnánk.-úgy pörögtem,hogy körülbelül a fiúk fogtak le.

-Ez király!Naná,hogy találkozhatunk.Megünnepeljük,hogy megint köreinkben vagy.-mélyítette el hangját.

-Olyan hülye vagy.-nevettem.

-Na kösz.Amúgy is,valakivel beszélnem kell..-sóhajtott egyet.

-Mert?Mi történt?

-Szakítottunk SooHee-vel.-szomorodott el.

-Jajj,sajnálom.-éppen megérkeztünk a fiúk lakásához.-Figyelj,most le kell tennem,de majd később felhívlak és megbeszéljük a találkát.Szia

-Szia.

Láttam Zelo-n,hogy nem díjazza a Kevinnel való találkámat,de hát a legjobb fiú barátomról volt szó.

-Na,akkor gyere Liana.Meg mutatom a szobádat,ami vészesen közel van Zelo-jéhoz.-mondta YongGuk.

-Oké,köszi.-nevettem el magam.

-Tessék,remélem jó lesz és érezd otthon magad.-megölelt.

-Persze.Köszönöm,hogy befogadtatok.

-Ugyan már,hiszen barátok vagyunk.

-Khmm..már akinek.-jött be Zelo.

-Te idióta.-hozzá bújtam.

-Én megyek is,hagyom a gerlepárt.Aztán ne olyan hangosan.-és kiment.

-Yong,te hülye.-nevetett Zelo.-Figyelj Liana.Én nem örülök annak,hogy megint Kevinnel haverkodsz.

-Miért?-szakadtam ki öleléséből.-Ő volt az egyetlen barátom Magyarországon és csak ő volt mellettem amikor Lily meghalt.Mindig meghallgatott és megvigasztalt.Nem tudnék úgy ránézni,mint mondjuk rád.Ne féltékenykedj már.Én téged szeretlek.

-Reméltem is.-ölelt meg.-de akkor se találkozz vele,kérlek.Rossz előérzetem van.-súgta fülembe.

-Na ebből elegem van.-elindultam a bejárati ajtó felé.

-Most meg hova mész?-jött utánam.

-Menekülök a rossz előérzeted elől.-flegmáztam.

-Ha most Kevinhez mész..

-Akkor mi lesz?Ha igazán szeretnél akkor nem választanál el a barátaimtól.-már majdnem sírtam.

-Mi folyik itt fiatalok?-jöttek ki a fiúk is.

-Beszéljetek a fejével,különben leverem.-azonnal kivágtattam a lakásból és hívtam is Kevint,hogy találkoznunk kell.

Fél óra múlva már a közeli kávézóban vártam.5 perccel később meg is érkezett.

-Mi volt ilyen sürgős?-fújtatott,biztos futott.

-Zelo az agyamra megy.-mondtam idegesen.

-Na mert?-ült le kíváncsian velem szembe.

-Eltiltott tőled.Vágod?Te vagy a legjobb barátom és akkor megmondja,hogy kivel találkozhatok meg kivel nem?Na azt már nem..nekem senki sem fog dirigálni,főleg nem egy srác.-idegesen fújtattam,majd rendeltem magamnak egy erős kávét.

-Az szép.Igazad van,a barátok fontosabbak.

-Nem erről van szó,mert nekem Zelo nagyon fontos,de attól még hogy együtt vagyunk nincs felettem hatalma.-gyorsan meg is ittam a feketét.

-Na idefigyelj csajszi.Ma te is ideges vagy Zelo miatt meg én is SooHee miatt,szóval gyere velem.-rántott fel a helyemről.

-Hova megyünk?-értetlenül bámultam rá,miközben gyorsan ledobtam a pénzt az asztalra.

-Ide nem kávé kell,hanem Whisky.-kacsintott rám.

Gyorsan beszaladt egy sarki éjjelnappaliba és vett vagy 3 üveggel.Leültünk a parkba,egy eldugott helyre és csak ittunk és beszélgettünk,mint régen.Már este 9 is elmúlhatott,amikor már a whisky-k is elfogytak és hát már nem voltunk szomjasak.

-És érted..tizs..izé na..tisztára kikészít.Vettem neki fülbevahlót megh nyakosláncot..vagyis nyakláncot és méhg akkor is kéreti magát.-magyarázott SooHee-ről Kevin.

Alig értettük már egymás mondani valóit,annyira ki voltunk.

-Érrrrrteeeeeem.Majd csak beadja magát vagy mijét tudod..a derekát.-azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány.

-Veled olyan könnyű minden.

-Veled is.-néztem mosolyogva szemébe.

-Tudod én már évek óta beléd vagyok esve.

A kitörésétől,mintha csak kijózanodtam volna.A víz is kivert.

-M..mi?Ne már Kevin,te vagy a legjobb barátom..miért akarod ezt tönkre tenni?-sírtam.Nem akartam egy ilyen miatt ŐT is elveszíteni.

-Én nem akarok semmit tönkre tenni,de már annyiszor elakartam ezt mondani.Először még Magyarországon,de elköltöztünk,aztán mikor itt is összefutottunk,akkor is megfordult a fejemben,de szar időzítés lett volna és eleve nyuszi vagyok az ilyenekben.De most összeszedtem magam..kérlek ne lökj el emiatt magadtól..én tényleg szeretlek.-közelített felém.Annyira megijedtem,hogy felpofoztam és haza szaladtam...vagyis a fiúk lakására.Már majdnem ott voltam.Megnyomtam a kapu csengőt,mire valaki lefogta a kezem,hogy nehogy betudjak menni.

-Kevin,kérlek hagyj most békén.Időre van szükségem.Én Zelo-t szeretem..vele vagyok együtt és rád pedig úgy tekintek,mint a testvéremre.Kérlek ezt értsd meg.-sírtam.

-Igen?Hagyjalak?Szerinted nekem hogy esik a visszautasítás?Testvér?Ki törölhetem vele a valagamat.ÉN SZERETLEK!-kiabált velem.

Nagyon megijedtem ettől az énjétől.Még sose volt velem ilyen erőszakos.

-AÚ..ez fáj.-mondtam neki elhaló hangon.

-Nekem pedig a szavaid fájnak..hogy esélyt sem adsz.Megmutatom neked,hogy igen is érzel irántam valamit.-a számra tapadt.Erőszakosan csókolt meg és én próbáltam eltolni magamtól,de nem tudtam.Nem engedtem számba,de beleharapott alsó ajkamba,minek hatására szétnyíltak ajkaim és egy fájdalmas sóhajt eresztettem ki rajtuk.Ezt Ő kihasználva átcsúsztatta nyelvét számba.Keservesen sírtam.

                                ZELO P.O.V.

Aggódtam Liana-ért,mert még mindig rosszat éreztem.Persze a srácoktól egy alapos fejmosást kaptam,de most nem érdekelt.Este 9 is elmúlt és Ő sehol sem volt.Egyre idegesebb lettem.Elindultam megkeresni.Éppen kifelé tartottam,mikor az ajtóban egy srácot láttam,aki erőszakoskodott egy lánnyal.Felismertem a srácot...Kevin és az ott..Liana?Mi a franc?Gyorsan szedtem a lábaimat kifelé.Ahogy kinyitottam az ajtót eltávolodott Liana-tól,aki sírva rogyott össze.Akkor ott egyszerre voltam dühös és szomorú.Nem nagyon értettem a történéseket,de akkorát bemostam annak a nyomoréknak,mikor felkuncogott Liana látványán,hogy utána csak úgy belilult a kezem.

-Te barom,mit műveltél vele?-kiáltottam rá.

-Csak megmutattam neki,hogy én mennyivel jobban szeretem,mint te.-majd felállt a földről és elment.

Felsegítettem a földről szerelmemet és befelé mentem vele.

-Mi történt?-suttogtam,mikor fölfele kicsit lenyugodott.

Kisírt szemekkel,remegve és vérző ajkakkal nézett rám.Akkor és ott tudtam,hogy nem önszántából történt az a csók.Nem tudtam rá haragudni,de magamra és arra a szemétre igen.Nem vigyáztam rá..a rossz előérzetem beigazolódott.Sajnos..

-Ma..majd fent elmesélem.De..sa..sajnálom.A..annyira szeretlek.

-Rendben,én is téged.ÉN sajnálom.-simogattam buksiját,míg fel nem értünk.

Kíváncsi vagyok a részletekre,mert ezek után megkeresem ezt a gyereket és agyon verem.

16.rész ~But..i really love you.~

                 

            ZELO P.O.V.

Siettem a plázába,de még előtte vettem egy tábla csokit,hiszen mégiscsak lányból van.Mikor odaértem és megláttam Lisa mellett Liana-t,azonnal izzadni kezdett a tenyerem és a torkomban dobogott a szívem.Ha nem tudom meggyőzni,akkor megszívtam.Fújtattam egy nagyot,majd közelebb merészkedtem.Amikor Lisa észrevett,vette a lapot és elsurrant.Liana csak bámult maga elé,de mikor meglátott elakart iszkolni.Gyorsan utána kaptam és magam felé fordítottam.
-Te meg mit akarsz?-suttogta,nehogy mindenki meglásson,halljon minket.Szó nélkül elkezdtem a növények mögé húzni.Kicsit ellenkezett,de mikor rájött,hogy semmi esélye ellenem,hagyta magát.
-Engedj el,hagy már békén!Mit akarsz még tőlem?Nem bántottál meg még eléggé?Mit akarsz még a fejemhez vágni?-kezdett el lökdösni.
-Hééé.-fogtam le kezét.-Nyugi,tisztázni szeretném a helyzetet.Ezt neked hoztam.-adtam oda neki a csokit.
Kicsit meglágyult arca,úgy éreztem nyert ügyem van.
-Nem kell a szaros csokid.-vágta hozzám,majd menni készült.
Megint elkaptam,de most a derekánál fogva.
-Annyira sajnálom,minden amit mondtam neked szemenszedett hazugság volt,kivéve az,hogy itt kell maradnod.-súgtam fülébe.
-De..mi..miért?-hallottam erőtlen hangján,hogy sír.
-Na,ne sírj kicsim.-húztam magamhoz még jobban és megöleltem.Erősen kapaszkodott pólómba.
-Én nagyon szeretlek téged,de bármennyire fáj...nem jöhetsz velem.-távolodtam el tőle,hogy szemeibe nézhessek.
-Mond meg az okát..
-Jó,de csak mert belehalnék,ha még nagyobbakat kéne neked hazudnom.-vettem egy mély levegőt.-Apud rákos és megkért,hogy bírjalak rá a maradásra.-hadartam el,majd vártam a reakcióját.
-Ez..nem vicces.Te jó ég!Képes vagy a családommal hülyéskedni?Csak mond a szemembe,hogy nem szeretsz,de ne legyél ennyire gyerekes.-nevetett idegesen.
-Ez az igazság,esküszöm neked.
-Persze..ez beteges.Ha igaz lenne,akkor apu már mondta volna nekem.
-Direkt nem akarta elmondani.
-Ahha..mert előbb elmondana egy ilyen dolgot neked,mint nekem?!Figyelj..te ma este elmész,remélem jó utatok lesz és továbbra is ilyen fantasztikus zenészek lesztek,de ennyi..CSAK mint zenész fogok rád nézni..elfelejtek mindent,hogy megismertelek,hogy szerelmes voltam beléd,MINDENT.Őrülj annak,hogy a mostani borzalmas hazugságodat is elfelejtem.Szia.-majd elfutott.
-De..én tényleg szeretlek.Igazat mondok.Kérlek.Ne.Menj.El.-mondtam,de Ő már messze járt.Könnybe lábadt szemekkel indultam vissza a hotelba.Elszúrtam.Ha lehetséges még annál is jobban,ahogy eddig álltunk.







       

               LIANA P.O.V.

Nem akartam elhinni,hogy képes volt ilyen borzasztó hazugsággal előállni.Bár egész hihetően adta elő.Utáltam magam,hogy nem beszéltem meg vele a dolgot,de ezek után időre volt szükségem..Ő pedig ma elmegy.Remek..megint egyedül maradok.Elveszítem azt,akire most a legjobban szükségem lenne..a szerelmemet.Fogalmam se volt,hogy Lisa hova tűnhetett,de amilyen gyorsan csak tudtam haza mentem.Sírva állítottam be,mire szüleim értetlenül bámultak rám.

-Mi a baj,kicsim?-jött oda hozzám anya.

-Apa,beszélnünk kell.

-Rendben kincsem.-állt fel a kanapéról és kijött velem az udvarra.

Leültünk a fűzfa alá,amit még akkor ültettünk el,mikor ide költöztünk.Azóta jó magasra nőtt.Emlékszem mikor Lily lelökött róla.Szép emlékek.

-Miről szeretnél beszélgetni?-nézett rám kíváncsian.

-Ma..a plázában találkoztam Zelo-val és azt mondta nekem,hogy miattad nem mehetek vele Seoul-ba.

-Igen?

-Igen,mert rákos vagy.-felnéztem rá,mivel eddig a fűszálakat piszkáltam.

-Tudtam,hogy elfogja mondani,pedig kértem,hogy ne tegye..ebből is látszik,hogy mennyire szeret téged.Nem tudott hazudni.-mosolygott rám lágyan.

-De..akkor..mégis igaz?Rákos va..vagy?-éreztem,hogy megint elkap a sírhatnék.

-Nézd kislányom,nem is igazán tudom,hogy mit kéne mondanom.-vakarta meg tarkóját.

-Azért kinyöghetted volna..ez nem játék!Miért nem szóltál róla?-kicsit ideges voltam.

-Nem akartam,hogy csak szánalomból foglalkozzatok velem.

-Te bolond vagy,apa!Ezt akkor is el kellett volna mondanod.Mire volt ez jó?Azt hittem Zelo hazudik és elküldtem a fenébe.Most akkora lelkiismeret furdalásom van,de közben borzasztóan aggódom is miattad.Mióta tudod?

-Már pár hónapja.

-Remek..-sírtam még jobban. 

-Szerintem beszélj vele.

-Te..tessék?Kivel?-nem értettem.

-Zelo-val.Rájöttem,hogy ti egymásnak lettetek teremtve.Nem választhatlak el tőle.

-De te most fontosabb vagy,nem foglak itt hagyni.-öleltem meg.

-Te mindig a kislányom maradsz.Ezen nem fog az a pár ezer kilométer sem változtatni.Majd mindennap beszélünk telefonon,ne aggódj.

-Bi..biztos?-néztem fel rá könnyes szemekkel.

-Persze kicsim.Minden rendben lesz.

-Nem biztos,hogy megfog nekem bocsátani Zelo.-keseredtem el megint.

-De megfog.Mivel szeret téged és veled akar lenni.Menj,mert hamarosan indulnak a hotelból.Futás.

-Szeretlek apa!-kiabáltam hátra,majd reménnyel a szívemben kezdtem el futni a hotelhoz.

Beértem és azonnal a recepcióshoz siettem.

-Eh..elnézést,deh..beszélnem kell a B.A.P-vel.-a futástól teljesen kifulladtam.

-Sajnálom kisasszony,de pont most indultak el a reptérre.

-Köszönöm.-már az ajtóból kiabáltam neki.

Gyorsan fogtam egy taxit.Még jó,hogy hoztam magammal pénzt.Gyorsan írtam Lisa-nak,hogy kocsival jöjjön értem a reptérre,mivel hazafele nem maradt elég pénzem.Szinte kipattantam a kocsiból és megint futásnak eredtem.Nem tudtam,hogy honnan indulhat a gép,vagy hogy a fiúk merre lehettek.Elindultam egy nagyobb tömeg felé,hátha a fiúk miatt voltak annyian,de nem.Mellé fogtam.Merre kereshetném őket?Talán hívjam fel Zelo-t?Nem hiszem,hogy ezek után kíváncsi lenne rám..meg most biztos nem is érne rá.De muszáj leszek felhívni..egy próbát megér,nem?Elővettem telefonomat és azonnal tárcsáztam Zelo számát.Egy jó 5 perc múlva felvette.

-Liana?

-Ze..Zelo,hol vagy?-kezdtem sírni.

-Ház izé most nézik át a csomagjainkat.

Azonnal rávágtam a telefont és elindultam sietősen.Tudtam,hogy melyik helyről beszélt.Megláttam hátulról.Éppen akkor indultak volna valamerre,de én elkiabáltam magam.

-ZELOOOO!!-mindenki engem bámult,de engem csak az érdekelt,hogy Ő forduljon meg.Amint ezt megtette odafutottam hozzá és szabályosan az ölébe ugrottam,minek hatására majdnem hátra estünk.Erősen szorítottam nyakát,Ő pedig rövidesen ez után erősen megtartott.

-Sajnálok mindent.Ne haragudj.-sírtam fülébe.

-Te sajnálod?Teljesen igazad volt.Hazudtam neked és valóban nem volt szép dolog,hogy elhallgattam előled apud betegségét.Te ne haragudj rám,Liana.Szeretlek és nem akarlak itt hagyni.Mellettem akarlak tudni és vigyázni rád.Szeretném,ha végre boldogok lennénk.-és megcsókolt.

-Nem haragszom.-ennyit mondtam lihegve,miután elváltak ajkaink.-Veled akarok menni.

-De apuddal mi lesz?

-Beszéltem vele és Ő engedett el.Veletek mehetek?-néztem azonnal YongGuk-ra.

-Hát hogyne jöhetnél?!Na gyere ide.-megöleltük egymást.

-Khm..-hallottam meg Lisa "hangját".

-Lisa,velük megyek..haza kell szaladnunk a cuccaimért,nehogy lekéssük a gépet.-húztam kifele.

-Várjál már,Liana.-tépte ki kezeit szorításomból.-Én már minden cuccodat ide hoztam.-láttam meg lábainál bőröndömet.

-De..ez hogy lehet?-képedtem el,de boldog voltam,hogy egy gonddal kevesebb lett.

-Apa mér ezzel a kezében várt.Sok sikert kívánt és azt üzente,hogy vedd fel este a telefont.-elnevettük magunkat.

Már nagyban vártuk a gépet és többször is felhívtam anyuékat,hogy eltudjak tőlük úgy ahogy,de köszönni.

-Én holnap repülök utánatok.Legyél kint a repülőtéren,vagy megverlek.-fenyegetett meg Lisa.

-Hogy-hogy jössz?-kérdezte Daehyun.

-Hát végül is üres lenne a ház Liana nélkül és eleve ketten indultunk neki az útnak,szóval nem fog tudni lerázni.

-Te bolond.-boxoltam vállába.

Hamarosan indult a gép.Gyorsan megölelgettem Lisa-t,majd megint a lelkemre kötötte,hogy legyek ott a reptéren.

-Sziasztooooook!-kiabált utoljára.

-Sziaaaaa!-kiáltottuk neki egyszerre.

Zelo összefonta ujjainkat és úgy indultunk fel a gépre.Megint Seoul-ba tartok,csak a társaság változott meg egy kicsit..Remélem,hogy a koreai életem most egy fokkal jobb lesz.

15.rész ~ I go with you..or not?~

                               LIANA P.O.V.

-Ho..hogy micsoda?-döbbentem le teljesen.
-Nem engedlek el megint,abba az átkozott országba.-üvöltött velem.
-Ne merj így beszélni Koreáról!-álltam a sarkamra.
Apa arcán döbbenetet véltem felfedezni,és én is meglepődtem saját magamon,de feldühített..ott üt,ahol a legjobban fáj nekem.
-Liana,hagyd csak,majd lesz valami.-húzott vissza Zelo.
-Nem..nem lesz semmi jó,ha mindig ezt csinálja.-téptem ki magam karmai közül és mutogattam apámra.
-Nyugi.-ölelt magához gyorsan.
Kicsit megnyugtatott közelsége.Mikor már nem akartam megfojtani apumat egy kanál vízben,felé fordultam és könyörgő tekintettel vártam,hogy leüvölti-e a fejemet,vagy...magam sem tudtam,hogy mire számítsak.
-Sajnálom kislányom,én azt akarom,hogy boldog légy,de az nem azt jelenti,hogy hagyom,hogy megint bántsanak.Nem csak Koreában lehetsz boldog.-nyugodt volt..bosszantóan nyugodt.
Kezdett megint felmenni bennem a pumpa.
-Akkor..miért mondtad,hogy legyünk boldogok Zelo-val?-hullottak,záporoztak a könnyeim.
-Mert,azt hittem,hogy Zelo itt marad majd veled...hogy nem akar tőlünk elszakítani.-nézett szúrósan barátomra.
-Apa!-törtem ki még jobban.-Zelo-t hagyd békén! Hogy képzelted,hogy itt marad?Neki karrierje van kint..egyértelmű,hogy én megyek ki vele.
-Csak mennél.-így apa.
-Gyűlöllek!-kiáltottam rá,majd felkaptam ruháimat és kiszaladtam a kórszobámból.Hallottam,ahogy Zelo és apám egyszerre kiabálnak utánam,de nem izgatott..a könnyeimtől nem láttam,nem hallottam semmit.A düh és a kétségbeesés.hogy ezek után mi lesz,teljesen átvették testem felett az irányítást.

                       ZELO P.O.V.

Magam sem értettem Liana édesapjának hangulatingadozásait.Az egyik percben még kedves,a másikban pedig megint elakar minket szakítani egymástól.Mondjuk valamilyen szinten megértem őt,ha az én lányom akarna elmenni..áhh..akkor is,nekem Ő a mindenem..nem mehetek el nélküle,abba belehalok.Elfutott..utána kiabáltam,hogy mégis hova megy,de nem válaszolt..ott maradtam lefagyva,azzal az emberrel,akit most a hátam közepére sem kívánok,és szerintem ő is így érez velem kapcsolatban.Csönd telepedett a szobára.Kissé elbambultam,de miután feldolgoztam,hogy Liana elszaladt,azonnal utána indultam,viszont az ajtón nem jutottam ki.Apja elállta az utat.Nem értettem ezt az embert.

-Kérem,engedjen ki!Meg kell keresnem Liana-t.-kértem szépen.
-Ismerem a lányomat,most haragszik.Elmegy,kitombolja magát,aztán visszajön.-nyugodt volt.
-És ha baja esik?Ha kárt tesz magában?-hangom aggódó volt.

-Nem lesz baja.Nem ártana magának,hanem is miattunk,de miattad biztos nem tenné meg.Mert akkor nem látna többet téged.-nézte a földet.

-Me..meglehet.-dadogtam.

-Figyelj!-kapta fel fejét és nézett szemembe.-Nem azért nem engedem vissza Koreába,mert bántódása eshet.Tudom,hogy szereted és vigyáznál rá..

-Ez így van!-vágtam szavába,mire elmosolyodott,de aztán megint felvette megfejthetetlen,komor arcát.
-De már régebb óta tudom..tudjuk a feleségemmel,hogy rákos vagyok.
Itt megállt bennem az ütő.Tessék?Rákos?Így már mindent értek.nem féltékeny volt arra,hogy a lánya engem választott,nem is utált engem..csak vele akart lenni..én marha..
-Sa..sajnálom.-hajtottam le fejem.
-Ugyan mit,fiam?-nevette el magát.-Erről senki sem tehet.Most viszont rosszabbodott az állapotom és kiderült,hogy pár hetem van csak hátra.-könnyek gyűltek szemébe.
Én is majdnem elsírtam magam.Ez borzasztó.
-Nem akarok neki rosszat,csak ezt a pár hetet az egész családommal eltölteni..csak ennyit kérek.-elsírta magát.
-Maga jó ember,apa és férj.Megértem magát,természetesen én se akarom elválasztani a családjától Liana-t,főleg egy ilyen szituációban.Szóval meggyőzöm,hogy maradjon itt.-bármennyire nem akartam nélküle elmenni,most az apukája fontosabb.
-Köszönöm,de..nem tudhatja meg,hogy miért marasztalom ennyire...ha megtudná..csak a szomorúságot látnám szemeiben..az pedig még jobban megölne.
-Persze,majd megoldom,de uram..én ettől még nem mondok le a lányáról.-húztam ki magam magabiztosan.
-Reméltem is.-veregetett vállon.-De most mennem kell,majd visszajövök később,akkor már a lányom is visszaér.
-Viszlát.-ott maradtam egyedül.
Aggódtam akkor is Liana-ért,ezért felhívtam.Csak harmadszorra vette fel.
-Hol vagy?-estem neki azonnal.
-Má..már itt vagyok a kórház előtt.-sírt.
Nem is kellett több.Rácsaptam a telefont és siettem le hozzá.Amint megláttam a bejáratnál,máris magamhoz szorítottam.
-Annyira féltettelek.-súgtam hajába,majd éreztem,ahogy piciny kezével átkarolja derekamat.
Pár percnyi csendben ölelkezés után felmentünk a szobájába.Leültettem az ágyra,majd vele szemben foglaltam helyet.Nem felejtettem el,hogy elutasítónak kellett vele lennem,de..ez szörnyen nehéz volt nekem.Pont vele?Lehetetlen..de..próba szerencse.
-Nem akarom,hogy velem gyere.-mondtam ki egyszerűen.
Kisírt szemeit rám emelte.


                                   LIANA P.O.V.

-Ho..hogy mit mondtál?-szemeim üveggolyó méretűre dagadtak..jól hallottam?
-Azt mondtam,hogy itt kell maradnod.-vágta hozzám.
Azt hittem,hogy ott helyben megfojtom.
-Miért mondod ezt?Nem szeretsz?Akkor minek hitegettél?-jött rám megint a sírás.
-Azért,mert...idegesítő vagy.-itt éreztem,hogyha nem ültem volna..biztos a földön kötöttem volna ki.
Ez az egyetlen egy szó kavargott elmémben,miközben próbáltam érveket felsorakoztatni,miért viselkedik így velem..pont Ő.
-Te..te most..?-nem tudtam mit is kellett volna kérdeznem.
-Elegem van abból,hogy folyton hisztizel..nekem meg mindig utánad kell koslatnom és odafigyelni rád..nincs ilyenekre időm.
-Te..utolsó szemét!-sírtam el magam.-Hogy tehetted ezt velem?Azt mondtad,hogy szeretsz..hogy..fontos vagyok neked..és most?..-üvöltöttem vele.
-Sajnálom..azt hittem,hogy veled boldog leszek..de tévedtem.Ne haragudj..most megyek.-indult kifelé.
-Ennyi?Tönkre teszel..a családomat is eldobnám érted,még az exedet is majdnem megvertem..erre Te?Undorító vagy..csak mondd meg..miért?Miért játszottál velem?-már szinte vergődtem a sírástól.
-Csak hidd el..ez így lesz jó neked.-hangsúlyozta ki a "neked" szócskát.
Egyre jobban összezavar.
-Már hogy lenne jó nekem?-akadtam ki.
-Szeretlek.-elkezdett hajolni szám felé..de...csak egy homlok puszit kaptam.
-De miért?-suttogtam magam elé,mikor már kiért azt ajtón.
Este egy szemhunyásnyit sem aludtam..csak fel-alá sétálgattam és gondolkodtam.Mi üthetett Zelo-ba?De semmi..végül álomba sírtam magam.

Reggel a telefonom pittyegésére keltem fel.Végre..mehettem haza,bár lehet,hogy a kórház jobb lett volna,mint apám látványa.

-Szép jó reggeeeeeelt.-nyitott be szobámba nővérem.
-Reggelt.-sóhajtottam egy mélyről jövőt.
-Naaa..mi a baj?Végre kikerülsz ebből a diliházból..te..sírtál?-hervadt le mosolya,amint megpillantotta kisírt szemeimet.
-Ne..nem..csak..izé..
-Liana!-szólt rám.-Ülj le és mesélj,mert látom,hogy valami baj van.

Szó nélkül leültem és könnyeimet nem sajnálva meséltem el neki,Zelo "mutatványát".

-Mi a..?Húú de kicsinálom ezt a kis szarost!-pattant fel a helyéről.-Mit is mondtál,melyik hotelban vannak?-indult el az ajtó felé,de gyorsan megfogtam csuklóját.
-Bolond vagy?Nem verheted meg...én..szeretem őt.
-Nem cicám..te hülye vagy..nem szerelmes.-makacskodott.
-Lisa..mindegy is..ma mennek vissza..ennyi..-sírtam el magam megint.
-Hogy lehet ekkora nyomi,hogy egy ilyen klassz csajt eldob magától?Akkora egy puhapöcs.
Erre úgy elröhögtem magam,hogy összeestem egy álltó helyemben.
Ott ültünk a földön..röhögve,amikor anyáék megjöttek.
-Kész vagytok?Ti meg..mi a szent Istent műveltek a földön?-nevetett anya,mikor meglátta a két szerencsétlen lányát.
-Mehetünk?-jött be apa.
A nevetés abba maradt és szinte a levegő is megállt.Apa szó nélkül felkapta a bőröndömet,anya pedig szemöldök felemelve figyelt minket.Semmi kedvem nem volt vele menni.Már anya is kifelé tartott,mikor felénk fordult.
-Nem jöttök?
-Mi inkább gyalog megyünk.Beszélgetünk kicsit meg fagyizgatunk.-magyarázta Lisa anyának..meglepett.

Anya örült neki,hogy együtt leszünk aznap.El is indultunk.Mindenféle baromságot magyarázott nekem Lisa,hogy nevessek,de attól még a szívem fájt.Mikor már a fagyi is a kezünkben volt..hirtelen Lisa telefont kapott.Először kiakadt,aztán felém fordult és azt mondta,hogy:
-Gyere..elmegyünk egy helyre.-majd megragadta karomat és elkezdett húzni maga után.Mi folyik itt?


                                         ZELO P.O.V.

Egész este rajta járt az eszem..az illatán..a nevetésén..a csókjain..én ezt nem tudom megtenni vele.Reggel rávettem magam,hogy felhívjam Lisa-t..muszáj segítenie,hogy tudjak Liana-val beszélni.

-Hallo?-vette fel.
-Szia,Zelo vagyok.
-Mit akarsz?-flegmázott.
-Segítened kell..nem akarom elveszíteni a húgodat..hozd el a plázába..de ne sejtsen semmit.
-Rendben..de sokkal tartozol.
-Köszönöm.

Majd letettük..csak remélni mertem,hogy jól sül el a tervem.Gyorsan bepakoltam a bőröndömbe,mivel este indultunk..aztán remegő szívvel elindultam a plázába..remélhetőleg nem vesztettem el..ŐT.

14.rész ~Dad.~

                     LIANA P.O.V.

Fájdalom..ez volt az utolsó,amit érzékeltem a külvilágból.Lassan próbáltam kinyitni szemeim,de az erős fény megakadályozott ebben.Erőt vettem magamon és szétnyitottam pilláim.Pislogtam még párat,hogy megszokhassam az ablakon besütő nap fényét.Mindenem sajgott.Csövek lógtak ki karjaimból.Nem értettem,hogy mi történhetett,nem sokra emlékeztem.El is felejtettem körbe nézni.Óvatosan felpillantottam és csak akkor szembesültem azzal,hogy kórházban vagyok.Szörnyű érzés volt.Utoljára Lily miatt voltam kórházban,ami kissé lehangolt.Elmerültem gondolataimban,amikor hangokat hallottam meg az ajtó mögül.Egy kis időbe telt,mire kitudtam mászni az ágyból.Majdnem vissza is estem,annyira megszédültem.Lassan indultam meg az ajtó felé.Mikor nagy nehezen odaértem,az ajtónak támasztottam fülemet és hallgatózni kezdtem.

-De nem érted meg,hogy véletlen volt?-ez a sipítozós hang,ezer közül is felismerném..Bo Mi.
-Hogy a francba tudtad te véletlenül lelökni a lépcsőn?-ez pedig..Zelo?!
-Hát..csak..na jó,csak a kapcsolatunknak akartam jót.-elfintorodtam.
-Milyen kapcsolatról beszélsz?Köztünk nem volt semmi kapcsolat,csak muszájból voltunk együtt.-Zelo nem tűnt túl nyugodtnak.
-Mi az,hogy voltunk?-éreztem Bo Mi hangján a meglepődöttséget.
-Jól hallottad.Én téged nem szeretlek.Már elviselni sem tudom a jelenlétedet.Undorodom tőled.
-De,Zelo!Nem teheted ezt velem.-cirkuszolt a kis liba.
-Már megtettem.
Ez után nem hallottam semmit.Már épp indultam volna vissza az ágyamhoz,amikor kinyílt az ajtó én pedig a földön találtam magam.Nem estem nagyot,de azért megéreztem.
-Jézus,Liana!Jól vagy?Miért nem fekszel az ágyban?Neked még pihenned kell.-segített fel azonnal aggódva Zelo.
-Én csak..miért vagyok kórházban?Mi történt? Aúú.-görnyedtem össze egy picit a fájdalomtól,amit hasamban és fejemben éreztem.
-Hééé.-tartott meg Zelo.-Gyere.-visszafektetett az ágyba és gondosan betakart.-Tényleg nem emlékszel semmire?-kérdezte.
-Hát..nem sok maradt meg.Annyi megvan,hogy elmentem a hotelba,mert megtudtam Bo Mi egyik titkát...és..
-És?
-Veszekedtünk..aztán..
-Lelökött a lépcsőn.-fejezte be Zelo mérgesen.
-Azt hiszem.
-Én viszont tudom.Gyűlölöm ezt a csajt.-csapott egy nagyot az ágyam melletti kis szekrényre,amitől kicsit összerezzentem.
Megijedtem Tőle..még nem láttam ilyennek.Ezt meg is látta rajtam,mert azonnal megenyhült tekintete,mikor rám nézett.
-Ne haragudj.Nem akartalak megijeszteni,tudom,hogy most pihenned kell,nem pedig idegeskedned.Most megyek,majd jövök.-állt fel.-Sietek vissza.Addig próbálj meg aludni.-simított végig arcomon,majd el is indult kifelé,de én megragadtam kabátja alját.
-Hova mész?
-Elintézem ezt a csajt.-mondta nyugodtan.
-De..ugye nem bántod?
-Mi?-fordult meg nagy lendülettel.-Dehogy..sose bántanék senkit sem..még egy ilyet sem,mint ő.Egyébként..milyen titkot tudtál meg?
Elmeséltem neki.Először kikerekedett szemekkel bámult,aztán hatalmas öröm ült ki arcára.Tudta ő is,hogy ezzel elkergethetjük egy életre.
-Nagyon sietek vissza.-ölelt magához.-Szeretlek.-szájon csókolt,majd már csak az ajtó becsukódását észleltem.
Úgy döntöttem alszom egy picit.

           

              ZELO P.O.V.

Amilyen szörnyen indult ez a nap,olyan jó lett a végére..mármint majdnem.Már csak ki kellet tennem Bo Mi szűrét.Eddig is undorodtam tőle,de most már le is nézem.Nem akartam magára hagyni Liana-t,de ezek után már semmi sem állhat szerelmünk útjába.Remélem.Nem voltam teljesen nyugodt,sem Liana egyedül hagyása miatt,sem pedig Bo Mi miatt.Felhívtam még a kórházba menet Liana szüleit,akik egész éjjel velem együtt virrasztottak mellette.Viszont dolgozniuk kellett menni,amiért nagyon dühös voltam rájuk..most a lányuk sokkal fontosabb.Lisa-ról meg nem is beszélve.Be se jött hozzá.Csak dobott egy "remélem minden rendben lesz" SMS-t.Fura egy család,de hát Európaiak..mit vártam?
Viszonylag gyorsan oda értem Bo Mi házához.Sietve nyomogattam a csengőt.Vihogva nyitotta ki az ajtót.
-Ohh..te vagy az?-visszafogta magát és már csak vigyorgott.
-Te ittál?-látszott a szemein,hogy nem józan.
-Én?Dehogy..csak egy picit.-vihogott.
-Hol vagy már bébi?-egy ismeretlen férfi hang szűrődött ki a hatalmas villából.
Bo Mi azonnal ideges arcot vágott,tudtam,hogy sunnyog.
-Ki van itt?-kérdeztem,miközben próbáltam bekukkantani a házba.
-Se..senki.Csak apum.-beakarta csukni az ajtót,de gyorsan megragadtam a kilincset és bementem,szabályosan fellökve "ex"barátnőmet.
Besiettem a nappaliba,ahol egy vadidegen,öreg csávó terpeszkedve,alsógatyában iszogatta a pezsgőjét.A látványtól a hideg is kirázott.De ez még egy ok volt a szakításra..és eszembe is jutott egy remek ötlet.Míg Bo Mi beért,elővettem telefonomat.Messzebb álltam tőlük,így mindketten benne voltak a képben.
-Te meg mit csinálsz?-förmedt rám Bo Mi.
-Megörökítettem a szerelmes párt.-gúnyolódtam.Megnéztem a képet..tökéletes lett.-Igazad volt,az apád is lehetne.-röhögtem.
-Ne csináld ezt.-könyörgött.-Mit tegyek,hogy ezt ne mutasd meg senkinek?
-Hagyj békén.Felejtsük el egymást.Örökre.
-Rendben.-könnyebbült meg.
Erre vártam napok óta,és végre megtörtént.Sietve hagytam el a házát és rohantam vissza Liana-hoz.Gyorsan még beszaladtam a boltba valami finomságot venni neki,amikor megcsörrent a telefonom.YongGuk volt,hogy ők is megakarják látogatni Liana-t.Én ennek csak örültem.Felvettek a bolt előtt és mentünk is.Éppen látogatók voltak nála..a szülei és nagy meglepetésemre Lisa.










          LIANA P.O.V.


Alvásomból felkelve a családom látványa terült szemem elé.Mindenki itt volt.Anya sírt,apa mosolygott és Lisa..nos..telefonált.
-Kicsim,jól vagy?-ölelgetett anya.
-A..anya,ez fáj.-nyögtem ki.
-Ne haragudj.-szipogott.
-Semmi baj.
-Én haragszom.-szólalt meg apa.-Mi a fenét kerestél te abban a hotelban?Nem megbeszéltük ezt a kapcsolatodat azzal a Zelo gyerekkel?
-Drágám..nem most kéne leüvöltened a fejét.-szűrte anya fogai közt.
-Hanem?Mikor?Mikor már a temetésén vagyunk?-emelte fel a hangját apa,amitől nagyon erős fejfájás tört rám.
-Apa!Elég..hagyd már..nem az ő hibája volt.Jól hallottad..lelökték azon a kibaszott lépcsőn,de ha ordibálsz vele,azzal nem fog javulni az állapota,csak rosszabbodni.-szólalt meg Lisa.
-Igazad van.-nyugodott le apa.
Ekkor léptek be Zelo-ék.Vele jött az egész B.A.P,aminek nagyon megörültem.Ez után a gagyi társaság után szükségem volt olyanokra,akik elfeledtetik velem a fájdalmakat.
-Jó napot.-köszöntek egyszerre.
-Sziasztok.-viszonoztam,mosolyogva.
-De jó kedve van valakinek.-borzolta össze hajamat YongGuk.
-Hogy érzed magad?-kérdezte Daehyun.
-Jól vagyok,köszönöm.Bár..
-Bár?Mi az?Fáj valamid?Rosszul vagy?Hívjunk egy orvost?-kezdte el aggódását Zelo.
Megmosolyogtam a túlzott aggódását.
-Nincs semmi nagy bajom,csak néha elég erősen fáj a fejem.-magyaráztam.
-Huhh.-nyúlt szívéhez Zelo.
Mindenki kuncogni kezdett,olyan aranyos volt.
-Szóval..te lennél Zelo?!-állt szerelmem elé apa.
-I..igen uram.-húzta ki magát,nem éppen alacsony barátom.
-Lenne hozzád egy kérdésem,fiam.
-Mondja csak,ne kíméljen.
-Szereted a lányomat?
-Mindennél jobban.-vágta rá,hezitálás nélkül Zelo,amitől nagyon boldog lettem.
Apa meglepődött Zelo határozottságán,majd széles mosollyal arcán kezet nyújtott neki.
-Akkor legyetek boldogok együtt.-kezet fogtak.
-Üdv a családban.-ugrott neki anyám is.
-Anya,apa..nem megkérte Liana kezét..nem kell ilyen nyálas duma.-röhögött Lisa is.
-cssssss.Te ne szólj bele.-mondta anya.
Mi csak tovább röhögtünk.
Anyáék hamar elmentek.A fiúk egész délután szórakoztattak és szinte minden kívánságomat teljesítették.Este 6 óra fele viszont el kellett menniük.Zelo azonban el sem mozdult mellőlem.
-Még nem is mondtad,hogy mi volt Bo Mi-nál.-hoztam föl a kényes témát.
-Szerinted,ha nem szakítottunk volna,akkor most ilyen boldog lennék?-kulcsolta össze ujjainkat.
-Akkor végül is..sikerült.
-Naná hogy.Soha többet nem fog bezavarni.-adott puszit az orrom hegyére.
-A..akkor mi most..e..együtt vagyunk?-néztem paplanomat,ugyanis én az ágyamban ültem,míg Zelo a mellettem levő széken.
-Hát..én örülnék,ha együtt lennénk.-mosolygott.
-Én is.-emeltem fel gyorsan fejemet.
-Akkor..Liana,lennél a barátnőm?
-IGEN!-kiáltottam el magam.
Egy hatalmas nevetés után megöleltük egymást és csókban forrtunk össze.
Éppen akkor csörrent meg Zelo telefonja.
-Haló?-vette fel.
-Igen..jó..értem..rendben..viszont hallásra.-tette le,szomorúan.
-Mi a baj?
-Most el kell mennem.Készülnünk kell a búcsú koncertre.2 nap múlva megyünk vissza Koreába.
-De..akkor..mi lesz velünk?-kezdtem pánikolni.
-Visszajössz velem és kész.-ölelt magához.
-Mennék én,de ez anyáékon múlik,meg azon,hogy mikor engednek ki innen.-öleltem jó szorosan magamhoz.
-Apudék már befogadtak a családba.-nevetett.-Az orvossal pedig reggel beszéltem és elvileg holnap már elhagyhatod a kórházat.
-Értem,ez jó,de..-mutató ujját számra helyezte.
-Semmi de.Meglátod,hogy velem jöhetsz.-csókolt meg.
-Hova mehet Liana?-hallottam meg apám hangját Zelo háta mögül.
-Zelo-val vissza Seoul-ba.-fordultunk apám felé,közben szorongattam Zelo kezét.
-Szó sem lehet róla!-vágta rá apám.

~Mi???Ne már...miért áll mindig valaki közém és a szerelmem közé?Most,hogy nincs már többé Bo Mi..apám teszi majd tönkre a kapcsolatunkat?~belül üvöltöttem.

13.rész ~The plan.~

         
                ZELO P.O.V.

Reggel korán elmentem Liana-ék házához,és teljesen megérte,mert újra érezhettem finom ajkait.Visszacsókolt,és ez hatalmas erőt adott ahhoz,hogy szembeszálljak Bo Mi-val.Magam sem tudtam,hogy mégis hogyan fogom lerázni,de meg kell próbálnom.Muszáj.Liana-val akarok lenni,és azért tennem kell.

-Nos,még nem tudom.-vakartam meg tarkómat idegesen.
-Mi az,hogy nem tudod?-kérdezte felháborodva.-Zelo..tenned kell valamit,mert amíg Bo Mi-val együtt vagytok,addig nem lehetünk együtt.-bújt hozzám,szomorúan.
-Tudom,tudom.-szorítottam erősen.-Ne aggódj.Most mennem kell,megpróbálok valamit tenni.-indultam kifelé.
-Rendben.Szólj,ha sikerült.-mondta,még mindig letörve.
-Fogok.-csókoltam meg,és már indultam is,amikor megfogta pólóm alját.
-Szeretlek.-mondta mosolyogva.
Megfordultam és még egyszer megöleltem.
-Én is.Ne félj,mindent elintézek.Szia.-most már nyugodtan engedett utamra,habár nekem még mindig semmi ötletem se volt arra,hogy mit tegyek.Bo Mi akaratos és makacs.Nem fog szó nélkül békén hagyni.Gyorsan ki kellett valamit találnom.







           LIANA P.O.V.

Miután Zelo elment volt időm gondolkodni az üres házban.Ráébredtem,hogy lehet hatalmas hibát követtem el azzal,hogy megint ezt csináljuk Zelo-val.Hiszen eddig minden és mindenki azon volt,hogy elválasszon minket egymástól.De nem...ezekre nem is gondolhattam.Végre megint megölelhettem,megcsókolhattam,és most azon van,hogy megint együtt lehessünk.Nekem is tennem kell ezért,nem csak neki.Nem ülhettem ölbe tett kezekkel.Mivel Lisa elmesélte azt is,hogy Bo Mi megzsarolta Zelo-t,úgy döntöttem,hogy picikét kutatok a neten Bo Mi múltja után.
Neki is estem.Átnéztem minden róla szóló cikket,blogot,videót és mindent.Lassan úgy éreztem,hogy kár volt ebbe belekezdenem,amikor egy igen érdekes cikkre figyeltem fel.Bo Mi állítólagos exbarátjáról írtak,és arról,hogy nem tudni miért szakítottak.A férfi nevét gyorsan bepötyögtem a google-ba,és megkerestem a telefonszámát.Úgy gondoltam,ő talán tudna nekem segíteni.Ha kiderülne valami sötét titka,akkor én is megtudnám zsarolni őt,és akkor talán eltűnne a képből.
Remény telve vettem elő telefonom és pötyögtem be a számot.Pár percig hezitáltam,nem igazán éreztem biztosnak a tervemet,de rájöttem,hogy sok múlhat ezen.Tárcsáztam.Jó sokáig kicsöngött,és azt hittem,hogy ennek annyi,amikor valaki beleszólt.
-Igen,tessék?-hallottam meg egy mély férfi hangot.
-Jó..jó napot!-nem mondom,nagyon izgultam.-Kim Sangkyu-val beszélek?
-Igen,én vagyok,Miben segíthetek?-hangja kedvesen hatott.
-Nos,én..tudja..-fogalmam sem volt,hogy hogyan is kezdhetném.-Nézze.-komolyodtam el.-Nagyon megköszönném,ha segítene nekem.
-Ki maga?-kérdezte.
-A nevem Kovács Liana.Nem ismer engem,és én sem magát,de biztosan tudom,hogy maga volt a híres modell,Bo Mi barátja.
Hosszú idő után szólalt meg.
-Igen,én voltam.-mondta nyugodtan.
-Akkor segít nekem?-féltem a választól.
-Ha tudok,akkor igen.
-Remek,kamsahamnida.-elmeséltem neki,hogy milyen piszkos kis trükköket vetett be Bo Mi,annak érdekében,hogy megszerezze Zelo-t.
-Ismerem,régen is pont ilyen sunyi és kétszínű liba volt.-röhögött.
-Valóban?Elmondaná nekem,hogy miért szakítottak?Sokat segítene,talán azzal,hogy megtudom,eltudnám üldözni.
-Miért nem ezzel kezdted az elején?Persze,hogy mesélek,de készülj fel.-még mindig nagyon kedves volt.
Bólintottam,habár tudtam,hogy nem látja.
-Na szóval,mikor összejöttünk,nagyon kedvesnek tartottam.Pár hónap után,megkértem,hogy költözzön hozzám,amire azonnal igent mondott.Mivel,hogy akkor kezdett belendülni az üzletem,sokat kellett utaznom,neki pedig ott volt a modellkedés.Mikor haza értem az egyik utamról,már alig vártam,hogy lássam végre.Bementem a házba,szépen halkan beosontam a hálószobába,és olyannal találtam szembe magam,amitől majdnem elájultam.Bo Mi fetrengett az apámmal az ágyunkban.Azonnal kidobtam.Aztán még sokszor próbálta megmagyarázni a dolgot,de nekem egyértelmű volt.15 évesen egy 47 éves férfivel kufircolni,a fia házában,nekem elég bizarr.Szóval ennyi.Utána nem keresett többet.

Én csak tátott szájjal meredtem magam elé.Sötét titkot akartam,erre egy sokkoló és undorító titkot kaptam.
-Halló,itt vagy még?-Sangkyu hangja zökkentett ki bambulásomból.
-Igen,itt vagyok.Ez..nagyon durva.Köszönöm a segítséget,most mennem kell.
-Az.Nincs mit,remélem,hogy segítettem és sikerül elküldened a fenébe.
-Én is remélem.Szia.
-Szia.
Azzal letettem,és siettem is készülődni.Ez annyit takart,hogy beszaladtam a szobámba egy dzsekiért és megfésülködtem,aztán már siettem is a hotelba.
~Ha ezzel nem fogom meg,akkor semmivel.~gondoltam.

                     

                          ZELO P.O.V.

Félelemmel telve léptem be a hotel szobámba.Bo Mi éppen a tükör előtt cicomázta magát.Megforgattam szemeimet,majd határozottan mögé álltam.Megköszörültem torkomat,mire lassan hátra fordult,és a nyakamba vetette magát.

-Hol voltál macikám?-kezdte a csicsergést.
-Liana-nal.-feleltem szemrebbenés nélkül.
-Hogy kinél?-lépett távolabb tőlem.
-Jól hallottad.-válaszoltam flegmán.
-Mi a fészkes fenét kerestél nála?Én vagyok a barátnőd,velem kéne foglalkoznod,nem azzal a kis szerencsétlenséggel.-kezdte a hisztijét.
-Te vagy itt az egyetlen szerencsétlenség.
-Ne merészelj nekem ilyeneket mondani,különben..
-Különben,mi lesz?Elmondod mindenkinek a családom titkát?Nagy kaland,csak ezt tudod felmutatni.
-Ha valóban nem izgat,akkor most rögtön elmondom mindenkinek,hogy a szüleid alkoholisták,és mindig vertek téged,ezért folyton bőgtél,mint egy kislány.
-Nem hiszem el,hogy te voltál a legjobb barátom.-néztem végig rajta fintorogva.-Szakítani akarok veled!Mondj el bármit,minden megéri,csakhogy eltűnj végre az életemből,szóval vállalom a kockázatot.-kiabáltam én is.
Erre csak pufogott és elviharzott.
Nagyot fújtattam,és leültem az ágyam szélére.Nem tudtam,hogy ez most mit jelent.Felfogta és akkor tényleg szakítottunk,vagy besértődik és elmondja mindenkinek a titkomat.Nem sokáig maradt meg a csönd,ugyanis sikításra kaptam fel a fejemet.






                    LIANA P.O.V.

Nem volt egyszerű átjutnom a recepciós pulton,mivel a fiúk miatt nem engedtek be akárkit a hotelba.Mikor nagy nehezen bejutottam rájöttem,hogy fogalmam sincs melyik szobában tartózkodhatnak.Úgy gondoltam,hogy az egyik pincértől megkérdezem,aki egy kis pénzért cserébe el is árulta.
Ahogy a megfelelő emeletre értem,hatalmas ajtó csapkodásra figyeltem fel.A folyosón velem szembe,egy dühös Bo Mi sétált.Mikor meglátott talán még dühösebb lett.

-Te meg mi a francot akarsz itt?-állt meg előttem.Üvöltözött.
-Hozzád jöttem.-magamban szinte már fetrengtem a röhögéstől.
-Minek?
-Megtudtam egy érdekes dolgot rólad a volt barátodtól.-mondtam nyugodtan,egy sunyi mosollyal.
-Mi..miről beszélsz?-láttam,hogy ideges lett.
-Jól tudod te azt.Hallom,rácuppantál az apukájára.Nem néztem volna ki belőled,hogy az öreg kutyák izgatnak fel,mert ha ez így van,akkor eltévesztetted a házszámot.-mosolyogtam folyamatosan.Azt az arcot,amit akkor levágott le kellett volna fényképeznem.
-E..ezt nem mondhatod el senkinek,világos?-jött közelebb hozzám.
-Mert?Te is ugyanezt teszed Zelo-val.Ha igazán szeretnéd,akkor azt akarnád,hogy boldog legyen.De melletted csak szenved.-másztam a képébe.
-Nem tudod,hogy kivel húztál ujjat.Most majd elhallgatsz.-mosolygott,és meglökött.
Észre sem vettem,hogy a lépcső szélénél álltam.Felsikítottam.Éreztem,ahogy testem fájdalmasan találkozik a lépcsők éles oldalaival.Végül pedig egy erős fejkoppanás jelezte,hogy leértem a lépcső aljára.A világ forgott körülöttem.Fejem mellett pedig piros tócsa éktelenkedett.A vérem.Hallottam még Bo Mi kacagását,majd minden elsötétült.





              ZELO P.O.V.

Mikor a folyosóra értem,megláttam a lépcsőnél Bo Mi-t,ahogy röhög magában.Nem értettem,hogy mi történhetett.Bo Mi boldogan indult vissza felém,majd mikor elhaladt mellettem oda szólt.

-A barátnőd a lépcső alján vár.-majd bement a szobánkba.

Nem értettem,hogy miről beszél.Odasiettem a lépcsőhöz,és akkor megláttam,hogy mire célzott.Liana feküdt a földön,vérbe fagyva.Szinte lefutottam hozzá,majd letérdeltem mellé.

-Liana,Liana!-rázogattam óvatosan,de nem használt.-Nehogy meghalj itt nekem,mert akkor én is meghalok.Hallod?Nem hagyhatsz itt,nem és nem.-kezdtem el sírni.-Segítség,valaki!-kiabáltam,majd felvettem a földről szerelmem testét,és szóltam a recepciósnak,hogy hívja a mentőket.

~Csak tarts ki!Kérlek!!~imádkoztam,miközben szorosan tartottam kezeim között.

12.rész ~Hope.~

             

               ZELO P.O.V.


Nekem,még mindig furcsa volt az egykori legjobb barátommal csókolózni,de ezt kellett tennem.Nem volt választásom.Elakartam mondani Liana-nak,hogy miért kell együtt lennem Bo Mi-val,de a csókunk után,már nem volt sehol.A szívem szakadt meg,hogy nem őt csókoltam,és tudom,hogy valószínűleg soha többet nem akar látni,de nekem muszáj őt látnom,mert különben megőrülök.Kifogom deríteni,hogy hol lakik.Akár egész Pestet végig járom és az össze házba bekopogok,nem érdekel,hogy hogyan,de megtalálom.

-Mehetünk?-kezdett húzni Bo Mi,ezzel kizökkentve az agyalásomból.
-Igen.-mondtam lehangoltan,és a kijáratra vissza pillantottam,valamilyen csodára várva,hogy belép rajta megint Ő,de nem.Miért is tenné?!

Visszamentünk az öltözőbe,átöltöztünk és vártuk a kocsinkat a helyszín előtt,amikor egy ismerős lányt láttam meg a szembe eső utcán sétálgatni,inkább tántorogni,mert biztos,hogy már nem volt szomjas.

-Nézzétek csak!-mutattam rá.-Az nem Lisa?-kérdeztem,mire mindenki erősen figyelte a lányt.
-Ez tényleg ő!-jött rá Yong Guk.
-Mit csinálhat itt egyedül?-szólalt meg Youngjae is.
-Oda megyek hozzá.-közöltem csapattársaimmal.
-Mi is megyünk.-rögtön Jongup.
-Ne,menjetek csak vissza a hotelba,majd én haza kísérem.-állítottam meg őket és mutattam az időközben megérkezett kocsira.
-Rendben,akkor mi menjünk,ránk fér a pihenés.Zelo,biztos tudod,hogy merre van a hotel?Szép lenne,ha eltévednél.-aggodalmaskodott a leader.
-Nyugi,nem fogok.Azért annyira hülye még nem vagyok.-a többiek beszálltak a kocsiba.
-Hova mész Zelo baba?-jött oda Bo Mi,semmit sem hallott a beszélgetésünkből,mivel telefonált.
Kirázott a hideg,ha meghallottam a hangját,és ráadásul még babának is hív.
-Az egyik barátomnak segítek,menj vissza a többiekkel a hotelba.Majd megyek én is.-indultam el,de megfogta a karomat.
-Ugye semmi köze sincs ahhoz a kis csajhoz?-kezdett el flegmázni.Mekkora mákja van,hogy lány,különben már felpofoztam volna.
-Ha van is köze hozzá,Őt már úgyis elvesztettem,és veled vagyok.-húztam ki karomat fogásából,majd suttogva mondtam mindezt.
-Remélem is,hogy velem vagy,nem kell neked egy olyan dedós csajszika,mint az a Liana.
-Szerintem te vagy a dedós,hogy azt tetted velem.-kezdtem mérges lenni.
-A te érdekedben tettem,mert neked én vagyok a legjobb.-mondta ő is dühösen,majd beült az autóba és elhajtottak.
Fújtattam párat,majd Lisa felé vettem az irányt.Szerencse,hogy részeg volt,nem haladt valami gyorsan,ráadásul magassarkúban volt.Gyorsan utolértem.

-Lisa?!-sétáltam mögötte.
Megállt,felkapta fejét,majd gyorsan hátrapillantott.Mintha szavaim hallatára kitisztult volna a feje.
-Te..te mit ke..keresel itt?-beszélni azért még nehezen tudott.
-Én csak-vakartam tarkómat.-Megláttalak,és gondoltam,ha nem bánod hazakísérlek.-reméltem,hogy elfogadja,mert akkor sínen vagyok.
-Na várjunk csa..csak.Miben me..mes..mesterkedsz?-tette keresztbe karjait.
-Én?-színleltem meglepődöttséget.-Csak gondoltam szükséged lenne egy erős,jó képű srácra,aki megvéd a sötét utcákon.-húztam ki magamat.
-Ahha.Nem tudsz egy ilyen fiút vé..véletlenül?-kuncogott.
-Aú.Ezt most megkaptam,kösz.-tettem kezemet szívemre.
-Na jól van,hazakísérhetsz.-amint ezt meghallottam,nagyon megörültem.
Mellé mentem,és együtt sétáltunk.
-Hogy vagy,egyébként?-törtem meg a csendet.
-Én megvagyok,de Liana...még mindig nagyon kivan.-sóhajtott.
Erre nem tudtam mit mondani.Kértem volna bocsánatot?Na de mégis miért?Nem tettem semmi rosszat,elköltöztek.
-Miért jöttél össze azzal a plázapicsával?-értettem a célzást.
-Hosszú,de annyi a lényeg,hogy nem önszántamból vagyok vele.
-Értem.-sóhajtott egy még nagyobbat.-Nem tudod,hogy hova lett Liana?Csak mert annyira emlékszem a discoban tett látogatásom előttről,hogy elment megkeresni téged.
-Meg is talált.-szontyolodtam el.

-Mi történt?-állt meg az út közepén,és érdeklődve nézett rám.
-Hát..a fiúkkal beszélgetett,és amikor meglátott minket Bo Mi-val elfutott,de utána mentem,bevallotta,hogy Kevin és közte nem volt semmi,én pedig,hogy nagyon hiányzik nekem,erre jött Bo Mi és lesmárolt,aztán Liana eltűnt.-hadartam el,egy szuszra.
Lisa szúrós szemekkel nézett,majd egy akkora pofont csapott le nekem,hogy csak úgy csengett utána a fülem.
-Meg ne kérdezd,hogy miért kaptad!-mondta mérgesen,mikor szólni akartam.-Hogy lehetsz ennyire szemét?Egyszerre több vasat akarsz a tűzben tartani,vagy mi a jó ég?Döntsd el,hogy melyiket szereted a másiknak meg tedd ki a szűrét és kész.-kiabált velem,teljesen józannak tűnt.
-Liana-t szeretem,ez nem is kérdés,de nem tehetem...hidd el.-simogattam piros arcomat.
-Innen már magam is hazatalálok,te meg menj vissza a pudlikádhoz,csá.-majd faképnél hagyott.
Nem mentem el,hanem követtem őt.Egészen a házukig.Gyorsan felírtam az utca nevét és a házszámot egy papírra,amit a zsebemben találtam,és a tollal,amit mindig magamnál hordok,ha esetleg autogrammot kérnének tőlem az utcán,majd visszamentem a hotelba.Már mindenki mélyen aludt,és nekem sem kellett sok ahhoz,hogy elaludjak,de előbb még biztonságba helyeztem a kis papírfecnit,aztán már aludtam is.







                     LIANA P.O.V.


Miután végig néztem,ahogyan a szerelmem egy másik csajjal csőrözik,haza mentem.Egészen hazáig sírtam,aztán bevetődtem az ágyamba,ruhástul és folytattam a sírást.Az egyetlen dolgot,amihez kifogástalanul értettem.Nem szerettem ennyire gyenge lenni,ahogyan veszíteni sem szerettem,de be kellett látnom,hogy vesztettem.Bo Mi nyert,engem már ez az egész nem izgatott.

-Liana,fent vagy még?-suttogott nekem Lisa.
-Még szép,hogy fent vagyok.-keltem fel kómásan,szét sírt pofával.
-Nem fogod elhinni,hogy mi történt.-kezdte feszülten.
-Nem nagyon érdekel,de tudom,hogy addig úgyse hagysz békén,míg el nem mondtad,szóval halljuk.-ültem le az egyik székemre.
-Ez hidd el,hogy érdekelni fog.Szóval,jöttem haza felé a discoból,és egyszer csak meghallottam magam mögül Zelo hangját.-a név hallatán azonnal felpillantottam.
-És beszélgettünk,lekevertem neki egy pofont és egészen a sarokig kísért,aztán elhajtottam a sunyiba.
-Meg..megpofoztad?Miért?-néztem rá döbbenten.
-Mert undorító,hogy téged szeret,de közben azzal a kis kurvával kavar.-háborodott fel.
-Ő már nem szeret engem.-nevettem fájdalmamban.
-Dehogyis nem,mondta nekem az úton.-mosolygott.
-Tényleg?-mosolyogtam egy picit.
-Ahha,na de megyek aludni,mert állva is betudnám vágni a szunyát.-ment ki a szobámból.-Jó éjszakát húgi.
-Szia,jó éjszakát.-majd én is aludni tértem.Azon filóztam,hogy mindenképpen látnom kell még Zelo-t,mielőtt visszamennek Koreába.

Reggel,hulla fáradtan keltem fel.Egyedül voltam otthon,mert anyuéknak még nyáron is dolgozniuk kellett,Lisa pedig táborba ment.
Megreggeliztem,majd felöltöztem,fogat mostam,tehát elvégeztem a napi rutinomat,és elindultam a kert felé,hogy előre vonszoljam a kukát,mert aznap vitték a szemetet a környékről.
Mikor nyitottam volna a kaput,a kuka sikeresen felborult.
-Hogy az a...a rohadt életbe,hogy ennyire szerencsétlen vagyok.-szitkozódtam.
Elkezdtem szedni a szemetet,mert hát miért is ne borult volna ki a kuka egész tartalma?!!
Már éppen végeztem,amikor az orrom előtt egy elég jó márkájú tornacipő tűnt fel.
Óvatosan felnéztem,és Ő állt előttem.A nyári napfényben az arca,akár egy angyalé is lehetett volna.Akaratlanul is elvörösödtem,mert rám mosolygott.
-Segíthetek?-kérdezte,édesen csilingelő hangján.
-Nem kell.-utasítottam vissza,de ő lehajolt és velem együtt szedte a szemetet.
Mikor végeztünk,segített felállítani a kukát,majd kitolta az utca szélére.
-Kösz,de tényleg nem kellett volna miattam szemetet szedned.-hangom kedves volt.
-Érted,még ez is kevés.-állt orrom elé.
-Gyere be megmosni a kezedet.-siettem befelé.Nem akartam,hogy ennyire közel kerüljön hozzám.
Bejött utánam,majd megmostuk a kezünket.
-Kérsz valamit inni?-kérdeztem,mégsem tehetem ki a házból.
-Nem köszi,igazából mennem kell,a srácok nem tudják,hogy meglógtam.-indult az ajtó felé.
Utána mentem,mert mégiscsak illik kikísérni a vendéget.Vagyis,nem csak ezért mentem utána,azt akartam,hogy mondjon nekem valamit,akármit.

-Köszi még egyszer a segítséget.-mosolyogtam,amíg ő a cipőjét vette fel.
Felállt és hirtelen ajkaimra tapadt.Nagyon meglepődtem,de hülye lettem volna nem visszacsókolni,hiszen ő életem szerelme.
Mikor elváltunk,mindketten lihegtünk.

-Szeretlek.-simogatta meg arcomat.
Én megállítottam a kezét,és megszorítottam.
-Én is,de...most mi lesz?-kérdeztem.Féltem a választól,de tudni akartam,hogy mit tervez ezek után.
Remény!Végre bekopogtattál az én ajtómon is?!