~Most mi van?Mi rosszat tettem?~kérdezgettem magamtól megállás nélkül.
Már vagy 5 perce állhattam egy helyben,mikor valaki mellém lépett.Kevin...szegényt el is felejtettem a nagy összezavarodottságom közepette.
-Minden oké?-meresztette rám aggódással teli szemeit.
-Ne..nem tudom.-válaszoltam neki,még mindig a sokk hatása alatt állva.
-Mi az,hogy nem tudod?!-bámult még mindig.
Nem válaszoltam,csak néztem magam elé.
-Egyáltalán ki volt ez a kölök?-kérdezte,majd mikor látta,hogy nem válaszolok nevetett egyet zavarában.
-Na jó!Én ezt nem vágom!-sóhajtott,majd megvakarta a feje búbját.
~Én se.~mondtam,alig hallhatóan.
-Nekem most már tényleg mennem kell.-biggyesztette le telt ajkait.
-Menj csak.-ráztam meg fejem,és rá mosolyogtam.
Láttam rajta,hogy ez egy kicsit megnyugtatta.Intett,majd elment...magamra hagyva ezzel.Lassan ballagtam haza.Nem tudtam hova tenni Zelo viselkedését.Nekem nagyon tetszik és attól,hogy úgy láttam féltékeny,boldognak kéne lennem,hogy érdeklem őt,de mégsem vagyok az...még csak jó kedvem sincs.Mi van,ha ezzel a félreértéssel,még a kialakulóban levő barátságunkat is tönkretettem?Azt nem élném túl...én..én szeretném őt szeretni,és úgy érzem,hogy már most eszméletlenül bele szerettem..lehet ilyen?Nem is ismerem még annyira..és nem is hiszek ilyenekben..vagyis csak nem hittem..most már azt hiszem van ilyen..igen!!Én ezt érzem iránta..irántad Zelo!Huhh..remélem,hogy nem hiszi azt,hogy Kevin a pasim..
Amíg ezeken agyaltam,haza értem.Nem volt kedvem se enni,se fürödni,ezért úgy döntöttem,hogy bedőlök az ágyba és majd reggel a munka előtt megfürdök.
Természetesen Lisa nem volt otthon..gondoltam.Majd hajnalban haza esik,és majd könyöröghetek neki,hogy kelljen fel,mert dolgozni is kéne...remek!Ráadásul holnap a B.A.P új MV-jét forgatják,és nekünk kell őket kiszolgálni.Vajon Zelo hogy fog viselkedni velem?Meg kell vele ezt beszélnem..sürgősen.Holnap elkapom és elmagyarázom neki ezt az egészet.Határozott elgondolásom után elnyomott az álom.
ZELO P.O.V.
Mikor visszaértem a fiúkhoz,már türelmetlenül vártak a kocsiban.Kifújtam magam,majd bepattantam melléjük.Tudtam,hogy nem lesz sima ügy a csapattal egy légtérben utazni,mert biztos voltam benne,hogy rákérdeznek a dologra.Igazam lett.
-Na?Megtaláltad?-nézett fel a telefonjáról Daehyun.
-Meg!-sóhajtottam fájdalmasan.
-Akkor meg mi a baj?-kérdezte Jongup.
-Nem ért rá?-záporoztak felém a kérdések.
-Hát..éppenséggel elvolt foglalva!-mosolyogtam kínomban.
-Na mert?-kapta fel a fejét Himchan.
-Éppen egy fiúval ölelkezett.-mondtam semleges hangnemben,majd kifelé bámultam az ablakon.
-Na ne!-ugrott egyet Youngjae.
-Biztos ő volt?-kérdezte Yong Guk.
-Tuti...még mosolyogva jött felém.-mondtam mérgesen.
-Figyu..abba nem gondoltál bele,hogy esetleg az egyik barátjával volt?-így Daehyun.-Meg egyébként is..a beszélgetésnél megkérdeztük őket,és azt mondták,hogy nincs senkijük.Ha meg mosolyogva ment feléd,akkor meg biztos,hogy csak a haverja..különben,kiderült volna,hogy hazudott.
-Hmm..ebben van valami.-mutatott rám komoly fejjel Youngjae.
Végülis,mond valamit Daehyun.Ha nem lenne igaz amit mondott,akkor megijedt volna,hogy rajtakaptam..de nem..lehet,hogy egy idióta voltam?Szerencsétlen mit gondolhat rólam?Holnap beszélnem kell vele!
LIANA P.O.V.
Reggel finom rántotta illatra ébredtem.Kiszaladtam a konyhába,és Lisa megterítve várt az asztalnál ülve.
-Jó reggelt!-köszönt mosolyogva
-Neked is!-ültem le mellé,és már tömtem is magamba a finom ételt.-Hogy-hogy ilyen korán fent vagy?-kérdeztem tőle teli szájjal.
-Hmm..nem voltam álmos,ezért inkább úgy döntöttem megleplek egy finom reggelivel.-mondta,szinte már nevetve.
-Jól érzed magad?-nyeltem félre a falatot,ami a számban volt.
-Persze!-állt fel,majd megölelt,és elvette előlem az üres tányért.
-Na..megyek,gyorsan lefürdök,és mehetünk is.-szóltam oda,a már serényen mosogató testvéremnek.
-Oké!
Mikor elkészültem,Lisa már az ajtóban várt.Miközben sétáltunk új munkahelyünk felé,elmesélte a,nem éppen,unalmas estéjét.
-Szóval..együtt vagyunk!!-ugrált útközben.
-Jujj de jó!!-szálltam be én is.
Mindenki minket bámult az utcán,és mikor ezt észrevettük, futottunk a TS felé.
Beértünk,és azonnal megkerestük a B.A.P menedzserét.Megmutatta,hogy hova mehetünk,és hova nem...hogy hol pihennek majd a fiúk és,hogy mi lesz a feladatunk.Kiszolgálás..tudtam.
Az első 15 perc nyugis volt.A Warrior-t forgatták,és nekem már a díszlet is nagyon tetszett,de mikor a fiúk elkezdtek táncolni..azt a mindenit!!Rohadt tehetségesek.Nagyot nőttek a szememben.
Eljött az első szünet.
-Liana!Egy vizet légyszii!-szólt oda nekem Himchan.
-Nekem is!
-Nekem is!
-Én is kérek!
-Én is,én is!
Kiabálták nekem mind,kivéve Zelo-t..nem is láttam,hogy hova tűnt.
-Oké-oké!Hozom már!-válaszoltam mosolyogva.
-Köszönjük!Egy angyalka vagy!-kiabált utánam Himchan.
Ez jól esett.Örültem neki,hogy ilyen jó fejek.
-Lisa!Gyere,segítened kell!-szóltam a folyosón telefonáló tesómnak.
-Ahha..ahha...ez jó..ahha!-csak ennyit hallottam..persze a barátjával beszélt.
-Hahóó!!-rángattam.
-Ahh..várj egy picit édesem!-mondta a telefonba.-Liana!Old meg,nem látod,hogy nem érek rá?
-Dehát 5 vizes palackot hogy vigyek el egyedül?Az ajtót nem bírom kinyitni te okos,és egyébként is..hova tegyem a többi 3 üveget?-háborodtam fel.
-Shh!Most hagyj!-legyintett felém.
Fogtam magam és duzzogva mentem a hűtőhöz,hogy kivegyem a frissítő italokat.Éppen próbáltam kimenni az ajtón,amikor kinyílt,és arcon csapott.
-Azt a rohadt!-nyúltam az orromhoz.-Figyelj már oda!-kiabáltam rá az ajtó nyitogatóra.
-Bocsi,nem direkt volt!-hajolt le hozzám.-Honnan tudhattam volna,hogy itt bénáskodsz az ajtó előtt?
-Te?-néztem,a már mellettem térdelő fiúra.
-Mi az?-kérdezte.
Nem válaszoltam neki.Éppen felakart állni mellőlem,mikor vissza rántottam magam mellé.
Csak nézett.
-Zelo...te...te utálsz engem?-kérdeztem tőle.
-Mi van?Dehogyis!
Nem válaszoltam neki.Éppen felakart állni mellőlem,mikor vissza rántottam magam mellé.
Csak nézett.
-Zelo...te...te utálsz engem?-kérdeztem tőle.
-Mi van?Dehogyis!
-Mi volt az a dolog tegnap?-kérdeztem,miközben segített felállni a földről
.-Hát..izé..az csak.-hebegett össze-vissza.
.-Hát..izé..az csak.-hebegett össze-vissza.
-Zelo!-fogtam kezeim közé arcát.-Tegnap furcsa voltál..mond el,mert én ezt nem értem..mi a jó istennek szaladtál el?-vontam kérdőre.
-Ne haragudj,de..-nézte a földet.
-De?
Kibújt kezeim közül,és hátat fordított nekem.
-Féltékeny lettem...-mondta alig hallhatóan.
-Mi..mire?-habogtam már én is.
-Ki volt az a srác?-fordult felém,és olyan közel jött hozzám,hogy cirógatott a lehelete.
-Ha tudni akarod a volt legjobb barátom..aznap találkoztam vele.-mondtam én is halkan,a földet bámulva.
Zavarba hozott..ez a közelség,és tényleg azt mondta,hogy féltékeny volt?Úristen..a mennyekben érzem magam.
-Daehyun-nak igaza volt.-mondta az arcomat fürkészve.
-Mégis mi be volt iga...-nem tudtam befejezni,mert Zelo megcsókolt.
Szinte leállt a szívem is.Hirtelen történt,és fel sem fogtam.Nem csókoltam vissza,hanem ellöktem magamtól ijedtségemben.
-Ez-ez mi volt?-kérdeztem tőle.
-Bocsi,nem kellett volna,de annyira tetszel nekem..Liana...neked nem jövök be?
Jézus!Biztos,hogy ez nem egy álom?
-Nekem te nagyon is bejössz..jófej vagy,és cuki..és..én...szeretlek!!-mondtam végül ki.Olyan vörös lettem,mint a rák.
Ezt most tényleg ki mondtam?
-Akkor...Liana...leszel a barátnőm?-hangzott el a szájából az a kérdés,amiről álmodni sem mertem.-Hmm?-nézett rám kis kutya szemekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése