16.rész ~But..i really love you.~

                 

            ZELO P.O.V.

Siettem a plázába,de még előtte vettem egy tábla csokit,hiszen mégiscsak lányból van.Mikor odaértem és megláttam Lisa mellett Liana-t,azonnal izzadni kezdett a tenyerem és a torkomban dobogott a szívem.Ha nem tudom meggyőzni,akkor megszívtam.Fújtattam egy nagyot,majd közelebb merészkedtem.Amikor Lisa észrevett,vette a lapot és elsurrant.Liana csak bámult maga elé,de mikor meglátott elakart iszkolni.Gyorsan utána kaptam és magam felé fordítottam.
-Te meg mit akarsz?-suttogta,nehogy mindenki meglásson,halljon minket.Szó nélkül elkezdtem a növények mögé húzni.Kicsit ellenkezett,de mikor rájött,hogy semmi esélye ellenem,hagyta magát.
-Engedj el,hagy már békén!Mit akarsz még tőlem?Nem bántottál meg még eléggé?Mit akarsz még a fejemhez vágni?-kezdett el lökdösni.
-Hééé.-fogtam le kezét.-Nyugi,tisztázni szeretném a helyzetet.Ezt neked hoztam.-adtam oda neki a csokit.
Kicsit meglágyult arca,úgy éreztem nyert ügyem van.
-Nem kell a szaros csokid.-vágta hozzám,majd menni készült.
Megint elkaptam,de most a derekánál fogva.
-Annyira sajnálom,minden amit mondtam neked szemenszedett hazugság volt,kivéve az,hogy itt kell maradnod.-súgtam fülébe.
-De..mi..miért?-hallottam erőtlen hangján,hogy sír.
-Na,ne sírj kicsim.-húztam magamhoz még jobban és megöleltem.Erősen kapaszkodott pólómba.
-Én nagyon szeretlek téged,de bármennyire fáj...nem jöhetsz velem.-távolodtam el tőle,hogy szemeibe nézhessek.
-Mond meg az okát..
-Jó,de csak mert belehalnék,ha még nagyobbakat kéne neked hazudnom.-vettem egy mély levegőt.-Apud rákos és megkért,hogy bírjalak rá a maradásra.-hadartam el,majd vártam a reakcióját.
-Ez..nem vicces.Te jó ég!Képes vagy a családommal hülyéskedni?Csak mond a szemembe,hogy nem szeretsz,de ne legyél ennyire gyerekes.-nevetett idegesen.
-Ez az igazság,esküszöm neked.
-Persze..ez beteges.Ha igaz lenne,akkor apu már mondta volna nekem.
-Direkt nem akarta elmondani.
-Ahha..mert előbb elmondana egy ilyen dolgot neked,mint nekem?!Figyelj..te ma este elmész,remélem jó utatok lesz és továbbra is ilyen fantasztikus zenészek lesztek,de ennyi..CSAK mint zenész fogok rád nézni..elfelejtek mindent,hogy megismertelek,hogy szerelmes voltam beléd,MINDENT.Őrülj annak,hogy a mostani borzalmas hazugságodat is elfelejtem.Szia.-majd elfutott.
-De..én tényleg szeretlek.Igazat mondok.Kérlek.Ne.Menj.El.-mondtam,de Ő már messze járt.Könnybe lábadt szemekkel indultam vissza a hotelba.Elszúrtam.Ha lehetséges még annál is jobban,ahogy eddig álltunk.







       

               LIANA P.O.V.

Nem akartam elhinni,hogy képes volt ilyen borzasztó hazugsággal előállni.Bár egész hihetően adta elő.Utáltam magam,hogy nem beszéltem meg vele a dolgot,de ezek után időre volt szükségem..Ő pedig ma elmegy.Remek..megint egyedül maradok.Elveszítem azt,akire most a legjobban szükségem lenne..a szerelmemet.Fogalmam se volt,hogy Lisa hova tűnhetett,de amilyen gyorsan csak tudtam haza mentem.Sírva állítottam be,mire szüleim értetlenül bámultak rám.

-Mi a baj,kicsim?-jött oda hozzám anya.

-Apa,beszélnünk kell.

-Rendben kincsem.-állt fel a kanapéról és kijött velem az udvarra.

Leültünk a fűzfa alá,amit még akkor ültettünk el,mikor ide költöztünk.Azóta jó magasra nőtt.Emlékszem mikor Lily lelökött róla.Szép emlékek.

-Miről szeretnél beszélgetni?-nézett rám kíváncsian.

-Ma..a plázában találkoztam Zelo-val és azt mondta nekem,hogy miattad nem mehetek vele Seoul-ba.

-Igen?

-Igen,mert rákos vagy.-felnéztem rá,mivel eddig a fűszálakat piszkáltam.

-Tudtam,hogy elfogja mondani,pedig kértem,hogy ne tegye..ebből is látszik,hogy mennyire szeret téged.Nem tudott hazudni.-mosolygott rám lágyan.

-De..akkor..mégis igaz?Rákos va..vagy?-éreztem,hogy megint elkap a sírhatnék.

-Nézd kislányom,nem is igazán tudom,hogy mit kéne mondanom.-vakarta meg tarkóját.

-Azért kinyöghetted volna..ez nem játék!Miért nem szóltál róla?-kicsit ideges voltam.

-Nem akartam,hogy csak szánalomból foglalkozzatok velem.

-Te bolond vagy,apa!Ezt akkor is el kellett volna mondanod.Mire volt ez jó?Azt hittem Zelo hazudik és elküldtem a fenébe.Most akkora lelkiismeret furdalásom van,de közben borzasztóan aggódom is miattad.Mióta tudod?

-Már pár hónapja.

-Remek..-sírtam még jobban. 

-Szerintem beszélj vele.

-Te..tessék?Kivel?-nem értettem.

-Zelo-val.Rájöttem,hogy ti egymásnak lettetek teremtve.Nem választhatlak el tőle.

-De te most fontosabb vagy,nem foglak itt hagyni.-öleltem meg.

-Te mindig a kislányom maradsz.Ezen nem fog az a pár ezer kilométer sem változtatni.Majd mindennap beszélünk telefonon,ne aggódj.

-Bi..biztos?-néztem fel rá könnyes szemekkel.

-Persze kicsim.Minden rendben lesz.

-Nem biztos,hogy megfog nekem bocsátani Zelo.-keseredtem el megint.

-De megfog.Mivel szeret téged és veled akar lenni.Menj,mert hamarosan indulnak a hotelból.Futás.

-Szeretlek apa!-kiabáltam hátra,majd reménnyel a szívemben kezdtem el futni a hotelhoz.

Beértem és azonnal a recepcióshoz siettem.

-Eh..elnézést,deh..beszélnem kell a B.A.P-vel.-a futástól teljesen kifulladtam.

-Sajnálom kisasszony,de pont most indultak el a reptérre.

-Köszönöm.-már az ajtóból kiabáltam neki.

Gyorsan fogtam egy taxit.Még jó,hogy hoztam magammal pénzt.Gyorsan írtam Lisa-nak,hogy kocsival jöjjön értem a reptérre,mivel hazafele nem maradt elég pénzem.Szinte kipattantam a kocsiból és megint futásnak eredtem.Nem tudtam,hogy honnan indulhat a gép,vagy hogy a fiúk merre lehettek.Elindultam egy nagyobb tömeg felé,hátha a fiúk miatt voltak annyian,de nem.Mellé fogtam.Merre kereshetném őket?Talán hívjam fel Zelo-t?Nem hiszem,hogy ezek után kíváncsi lenne rám..meg most biztos nem is érne rá.De muszáj leszek felhívni..egy próbát megér,nem?Elővettem telefonomat és azonnal tárcsáztam Zelo számát.Egy jó 5 perc múlva felvette.

-Liana?

-Ze..Zelo,hol vagy?-kezdtem sírni.

-Ház izé most nézik át a csomagjainkat.

Azonnal rávágtam a telefont és elindultam sietősen.Tudtam,hogy melyik helyről beszélt.Megláttam hátulról.Éppen akkor indultak volna valamerre,de én elkiabáltam magam.

-ZELOOOO!!-mindenki engem bámult,de engem csak az érdekelt,hogy Ő forduljon meg.Amint ezt megtette odafutottam hozzá és szabályosan az ölébe ugrottam,minek hatására majdnem hátra estünk.Erősen szorítottam nyakát,Ő pedig rövidesen ez után erősen megtartott.

-Sajnálok mindent.Ne haragudj.-sírtam fülébe.

-Te sajnálod?Teljesen igazad volt.Hazudtam neked és valóban nem volt szép dolog,hogy elhallgattam előled apud betegségét.Te ne haragudj rám,Liana.Szeretlek és nem akarlak itt hagyni.Mellettem akarlak tudni és vigyázni rád.Szeretném,ha végre boldogok lennénk.-és megcsókolt.

-Nem haragszom.-ennyit mondtam lihegve,miután elváltak ajkaink.-Veled akarok menni.

-De apuddal mi lesz?

-Beszéltem vele és Ő engedett el.Veletek mehetek?-néztem azonnal YongGuk-ra.

-Hát hogyne jöhetnél?!Na gyere ide.-megöleltük egymást.

-Khm..-hallottam meg Lisa "hangját".

-Lisa,velük megyek..haza kell szaladnunk a cuccaimért,nehogy lekéssük a gépet.-húztam kifele.

-Várjál már,Liana.-tépte ki kezeit szorításomból.-Én már minden cuccodat ide hoztam.-láttam meg lábainál bőröndömet.

-De..ez hogy lehet?-képedtem el,de boldog voltam,hogy egy gonddal kevesebb lett.

-Apa mér ezzel a kezében várt.Sok sikert kívánt és azt üzente,hogy vedd fel este a telefont.-elnevettük magunkat.

Már nagyban vártuk a gépet és többször is felhívtam anyuékat,hogy eltudjak tőlük úgy ahogy,de köszönni.

-Én holnap repülök utánatok.Legyél kint a repülőtéren,vagy megverlek.-fenyegetett meg Lisa.

-Hogy-hogy jössz?-kérdezte Daehyun.

-Hát végül is üres lenne a ház Liana nélkül és eleve ketten indultunk neki az útnak,szóval nem fog tudni lerázni.

-Te bolond.-boxoltam vállába.

Hamarosan indult a gép.Gyorsan megölelgettem Lisa-t,majd megint a lelkemre kötötte,hogy legyek ott a reptéren.

-Sziasztooooook!-kiabált utoljára.

-Sziaaaaa!-kiáltottuk neki egyszerre.

Zelo összefonta ujjainkat és úgy indultunk fel a gépre.Megint Seoul-ba tartok,csak a társaság változott meg egy kicsit..Remélem,hogy a koreai életem most egy fokkal jobb lesz.