14.rész ~Dad.~

                     LIANA P.O.V.

Fájdalom..ez volt az utolsó,amit érzékeltem a külvilágból.Lassan próbáltam kinyitni szemeim,de az erős fény megakadályozott ebben.Erőt vettem magamon és szétnyitottam pilláim.Pislogtam még párat,hogy megszokhassam az ablakon besütő nap fényét.Mindenem sajgott.Csövek lógtak ki karjaimból.Nem értettem,hogy mi történhetett,nem sokra emlékeztem.El is felejtettem körbe nézni.Óvatosan felpillantottam és csak akkor szembesültem azzal,hogy kórházban vagyok.Szörnyű érzés volt.Utoljára Lily miatt voltam kórházban,ami kissé lehangolt.Elmerültem gondolataimban,amikor hangokat hallottam meg az ajtó mögül.Egy kis időbe telt,mire kitudtam mászni az ágyból.Majdnem vissza is estem,annyira megszédültem.Lassan indultam meg az ajtó felé.Mikor nagy nehezen odaértem,az ajtónak támasztottam fülemet és hallgatózni kezdtem.

-De nem érted meg,hogy véletlen volt?-ez a sipítozós hang,ezer közül is felismerném..Bo Mi.
-Hogy a francba tudtad te véletlenül lelökni a lépcsőn?-ez pedig..Zelo?!
-Hát..csak..na jó,csak a kapcsolatunknak akartam jót.-elfintorodtam.
-Milyen kapcsolatról beszélsz?Köztünk nem volt semmi kapcsolat,csak muszájból voltunk együtt.-Zelo nem tűnt túl nyugodtnak.
-Mi az,hogy voltunk?-éreztem Bo Mi hangján a meglepődöttséget.
-Jól hallottad.Én téged nem szeretlek.Már elviselni sem tudom a jelenlétedet.Undorodom tőled.
-De,Zelo!Nem teheted ezt velem.-cirkuszolt a kis liba.
-Már megtettem.
Ez után nem hallottam semmit.Már épp indultam volna vissza az ágyamhoz,amikor kinyílt az ajtó én pedig a földön találtam magam.Nem estem nagyot,de azért megéreztem.
-Jézus,Liana!Jól vagy?Miért nem fekszel az ágyban?Neked még pihenned kell.-segített fel azonnal aggódva Zelo.
-Én csak..miért vagyok kórházban?Mi történt? Aúú.-görnyedtem össze egy picit a fájdalomtól,amit hasamban és fejemben éreztem.
-Hééé.-tartott meg Zelo.-Gyere.-visszafektetett az ágyba és gondosan betakart.-Tényleg nem emlékszel semmire?-kérdezte.
-Hát..nem sok maradt meg.Annyi megvan,hogy elmentem a hotelba,mert megtudtam Bo Mi egyik titkát...és..
-És?
-Veszekedtünk..aztán..
-Lelökött a lépcsőn.-fejezte be Zelo mérgesen.
-Azt hiszem.
-Én viszont tudom.Gyűlölöm ezt a csajt.-csapott egy nagyot az ágyam melletti kis szekrényre,amitől kicsit összerezzentem.
Megijedtem Tőle..még nem láttam ilyennek.Ezt meg is látta rajtam,mert azonnal megenyhült tekintete,mikor rám nézett.
-Ne haragudj.Nem akartalak megijeszteni,tudom,hogy most pihenned kell,nem pedig idegeskedned.Most megyek,majd jövök.-állt fel.-Sietek vissza.Addig próbálj meg aludni.-simított végig arcomon,majd el is indult kifelé,de én megragadtam kabátja alját.
-Hova mész?
-Elintézem ezt a csajt.-mondta nyugodtan.
-De..ugye nem bántod?
-Mi?-fordult meg nagy lendülettel.-Dehogy..sose bántanék senkit sem..még egy ilyet sem,mint ő.Egyébként..milyen titkot tudtál meg?
Elmeséltem neki.Először kikerekedett szemekkel bámult,aztán hatalmas öröm ült ki arcára.Tudta ő is,hogy ezzel elkergethetjük egy életre.
-Nagyon sietek vissza.-ölelt magához.-Szeretlek.-szájon csókolt,majd már csak az ajtó becsukódását észleltem.
Úgy döntöttem alszom egy picit.

           

              ZELO P.O.V.

Amilyen szörnyen indult ez a nap,olyan jó lett a végére..mármint majdnem.Már csak ki kellet tennem Bo Mi szűrét.Eddig is undorodtam tőle,de most már le is nézem.Nem akartam magára hagyni Liana-t,de ezek után már semmi sem állhat szerelmünk útjába.Remélem.Nem voltam teljesen nyugodt,sem Liana egyedül hagyása miatt,sem pedig Bo Mi miatt.Felhívtam még a kórházba menet Liana szüleit,akik egész éjjel velem együtt virrasztottak mellette.Viszont dolgozniuk kellett menni,amiért nagyon dühös voltam rájuk..most a lányuk sokkal fontosabb.Lisa-ról meg nem is beszélve.Be se jött hozzá.Csak dobott egy "remélem minden rendben lesz" SMS-t.Fura egy család,de hát Európaiak..mit vártam?
Viszonylag gyorsan oda értem Bo Mi házához.Sietve nyomogattam a csengőt.Vihogva nyitotta ki az ajtót.
-Ohh..te vagy az?-visszafogta magát és már csak vigyorgott.
-Te ittál?-látszott a szemein,hogy nem józan.
-Én?Dehogy..csak egy picit.-vihogott.
-Hol vagy már bébi?-egy ismeretlen férfi hang szűrődött ki a hatalmas villából.
Bo Mi azonnal ideges arcot vágott,tudtam,hogy sunnyog.
-Ki van itt?-kérdeztem,miközben próbáltam bekukkantani a házba.
-Se..senki.Csak apum.-beakarta csukni az ajtót,de gyorsan megragadtam a kilincset és bementem,szabályosan fellökve "ex"barátnőmet.
Besiettem a nappaliba,ahol egy vadidegen,öreg csávó terpeszkedve,alsógatyában iszogatta a pezsgőjét.A látványtól a hideg is kirázott.De ez még egy ok volt a szakításra..és eszembe is jutott egy remek ötlet.Míg Bo Mi beért,elővettem telefonomat.Messzebb álltam tőlük,így mindketten benne voltak a képben.
-Te meg mit csinálsz?-förmedt rám Bo Mi.
-Megörökítettem a szerelmes párt.-gúnyolódtam.Megnéztem a képet..tökéletes lett.-Igazad volt,az apád is lehetne.-röhögtem.
-Ne csináld ezt.-könyörgött.-Mit tegyek,hogy ezt ne mutasd meg senkinek?
-Hagyj békén.Felejtsük el egymást.Örökre.
-Rendben.-könnyebbült meg.
Erre vártam napok óta,és végre megtörtént.Sietve hagytam el a házát és rohantam vissza Liana-hoz.Gyorsan még beszaladtam a boltba valami finomságot venni neki,amikor megcsörrent a telefonom.YongGuk volt,hogy ők is megakarják látogatni Liana-t.Én ennek csak örültem.Felvettek a bolt előtt és mentünk is.Éppen látogatók voltak nála..a szülei és nagy meglepetésemre Lisa.










          LIANA P.O.V.


Alvásomból felkelve a családom látványa terült szemem elé.Mindenki itt volt.Anya sírt,apa mosolygott és Lisa..nos..telefonált.
-Kicsim,jól vagy?-ölelgetett anya.
-A..anya,ez fáj.-nyögtem ki.
-Ne haragudj.-szipogott.
-Semmi baj.
-Én haragszom.-szólalt meg apa.-Mi a fenét kerestél te abban a hotelban?Nem megbeszéltük ezt a kapcsolatodat azzal a Zelo gyerekkel?
-Drágám..nem most kéne leüvöltened a fejét.-szűrte anya fogai közt.
-Hanem?Mikor?Mikor már a temetésén vagyunk?-emelte fel a hangját apa,amitől nagyon erős fejfájás tört rám.
-Apa!Elég..hagyd már..nem az ő hibája volt.Jól hallottad..lelökték azon a kibaszott lépcsőn,de ha ordibálsz vele,azzal nem fog javulni az állapota,csak rosszabbodni.-szólalt meg Lisa.
-Igazad van.-nyugodott le apa.
Ekkor léptek be Zelo-ék.Vele jött az egész B.A.P,aminek nagyon megörültem.Ez után a gagyi társaság után szükségem volt olyanokra,akik elfeledtetik velem a fájdalmakat.
-Jó napot.-köszöntek egyszerre.
-Sziasztok.-viszonoztam,mosolyogva.
-De jó kedve van valakinek.-borzolta össze hajamat YongGuk.
-Hogy érzed magad?-kérdezte Daehyun.
-Jól vagyok,köszönöm.Bár..
-Bár?Mi az?Fáj valamid?Rosszul vagy?Hívjunk egy orvost?-kezdte el aggódását Zelo.
Megmosolyogtam a túlzott aggódását.
-Nincs semmi nagy bajom,csak néha elég erősen fáj a fejem.-magyaráztam.
-Huhh.-nyúlt szívéhez Zelo.
Mindenki kuncogni kezdett,olyan aranyos volt.
-Szóval..te lennél Zelo?!-állt szerelmem elé apa.
-I..igen uram.-húzta ki magát,nem éppen alacsony barátom.
-Lenne hozzád egy kérdésem,fiam.
-Mondja csak,ne kíméljen.
-Szereted a lányomat?
-Mindennél jobban.-vágta rá,hezitálás nélkül Zelo,amitől nagyon boldog lettem.
Apa meglepődött Zelo határozottságán,majd széles mosollyal arcán kezet nyújtott neki.
-Akkor legyetek boldogok együtt.-kezet fogtak.
-Üdv a családban.-ugrott neki anyám is.
-Anya,apa..nem megkérte Liana kezét..nem kell ilyen nyálas duma.-röhögött Lisa is.
-cssssss.Te ne szólj bele.-mondta anya.
Mi csak tovább röhögtünk.
Anyáék hamar elmentek.A fiúk egész délután szórakoztattak és szinte minden kívánságomat teljesítették.Este 6 óra fele viszont el kellett menniük.Zelo azonban el sem mozdult mellőlem.
-Még nem is mondtad,hogy mi volt Bo Mi-nál.-hoztam föl a kényes témát.
-Szerinted,ha nem szakítottunk volna,akkor most ilyen boldog lennék?-kulcsolta össze ujjainkat.
-Akkor végül is..sikerült.
-Naná hogy.Soha többet nem fog bezavarni.-adott puszit az orrom hegyére.
-A..akkor mi most..e..együtt vagyunk?-néztem paplanomat,ugyanis én az ágyamban ültem,míg Zelo a mellettem levő széken.
-Hát..én örülnék,ha együtt lennénk.-mosolygott.
-Én is.-emeltem fel gyorsan fejemet.
-Akkor..Liana,lennél a barátnőm?
-IGEN!-kiáltottam el magam.
Egy hatalmas nevetés után megöleltük egymást és csókban forrtunk össze.
Éppen akkor csörrent meg Zelo telefonja.
-Haló?-vette fel.
-Igen..jó..értem..rendben..viszont hallásra.-tette le,szomorúan.
-Mi a baj?
-Most el kell mennem.Készülnünk kell a búcsú koncertre.2 nap múlva megyünk vissza Koreába.
-De..akkor..mi lesz velünk?-kezdtem pánikolni.
-Visszajössz velem és kész.-ölelt magához.
-Mennék én,de ez anyáékon múlik,meg azon,hogy mikor engednek ki innen.-öleltem jó szorosan magamhoz.
-Apudék már befogadtak a családba.-nevetett.-Az orvossal pedig reggel beszéltem és elvileg holnap már elhagyhatod a kórházat.
-Értem,ez jó,de..-mutató ujját számra helyezte.
-Semmi de.Meglátod,hogy velem jöhetsz.-csókolt meg.
-Hova mehet Liana?-hallottam meg apám hangját Zelo háta mögül.
-Zelo-val vissza Seoul-ba.-fordultunk apám felé,közben szorongattam Zelo kezét.
-Szó sem lehet róla!-vágta rá apám.

~Mi???Ne már...miért áll mindig valaki közém és a szerelmem közé?Most,hogy nincs már többé Bo Mi..apám teszi majd tönkre a kapcsolatunkat?~belül üvöltöttem.