17.rész~Oh no..~

                                   

                         ZELO P.O.V.

Szinte nem is akartam elengedni szerelmem kezét.Még a repülőn ülve is vagy puszilgattam,vagy ölelgettem.

-Mi lett veled,hogy ilyen bújós lettél?-kérdezte Liana.

-Semmi,csak már nagyon hiányoztál.Baj?

-Dehogy baj és te is nekem.-gyors csókot lehelt számra,majd visszafordult JongUp-hoz.Nagyon jól elbeszélgettek az úton.Én kissé feszengtem amiatt,hogy visszamegyünk Seoul-ba.Rossz előérzetem volt.

                            

                                     LIANA P.O.V.

Olyan kis aranyos volt Zelo ezzel a kis gesztusaival.Kicsit úgy éreztem valami nyomja a lelkét,de hiába kérdeztem tőle,csak rávágta,hogy nincs semmi.Az úton JongUp szórakoztatott.Igaz,hogy a színpadon komolynak látom,de igazából olyan humora van a gyereknek,hogy szétröhögtem az agyam.Alig vártam,hogy megint az álomvárosomban legyek.Mikor végre leszálltunk a repülőről,egy ismerős kocsi várt minket.A B.A.P-é.Zelo még a kocsiban is folyton mellettem volt és puszilgatott,ami nekem furcsa volt.Nem mintha nem esett volna jól,de régen sose csinált ilyeneket.Nem tudom mi ez a hirtelen változás nála.Olyan boldog voltam,hogy muszájnak éreztem ezt a boldogságot megosztanom valakivel..és mivel Seoul-ban a B.A.P-n kívül csak egy embert ismerek,nem kellett sokat gondolkodnom,hogy ki legyen az...fel is hívtam.

-Liana?Mizu?Hogy-hogy hívtál?

-Keviiiiiiin!Képzeld,megint itt vagyok Seoul-ban és ahhhhh arra gondoltam,hogy mivel még nincs munkám ergo unatkozok összefuthatnánk.-úgy pörögtem,hogy körülbelül a fiúk fogtak le.

-Ez király!Naná,hogy találkozhatunk.Megünnepeljük,hogy megint köreinkben vagy.-mélyítette el hangját.

-Olyan hülye vagy.-nevettem.

-Na kösz.Amúgy is,valakivel beszélnem kell..-sóhajtott egyet.

-Mert?Mi történt?

-Szakítottunk SooHee-vel.-szomorodott el.

-Jajj,sajnálom.-éppen megérkeztünk a fiúk lakásához.-Figyelj,most le kell tennem,de majd később felhívlak és megbeszéljük a találkát.Szia

-Szia.

Láttam Zelo-n,hogy nem díjazza a Kevinnel való találkámat,de hát a legjobb fiú barátomról volt szó.

-Na,akkor gyere Liana.Meg mutatom a szobádat,ami vészesen közel van Zelo-jéhoz.-mondta YongGuk.

-Oké,köszi.-nevettem el magam.

-Tessék,remélem jó lesz és érezd otthon magad.-megölelt.

-Persze.Köszönöm,hogy befogadtatok.

-Ugyan már,hiszen barátok vagyunk.

-Khmm..már akinek.-jött be Zelo.

-Te idióta.-hozzá bújtam.

-Én megyek is,hagyom a gerlepárt.Aztán ne olyan hangosan.-és kiment.

-Yong,te hülye.-nevetett Zelo.-Figyelj Liana.Én nem örülök annak,hogy megint Kevinnel haverkodsz.

-Miért?-szakadtam ki öleléséből.-Ő volt az egyetlen barátom Magyarországon és csak ő volt mellettem amikor Lily meghalt.Mindig meghallgatott és megvigasztalt.Nem tudnék úgy ránézni,mint mondjuk rád.Ne féltékenykedj már.Én téged szeretlek.

-Reméltem is.-ölelt meg.-de akkor se találkozz vele,kérlek.Rossz előérzetem van.-súgta fülembe.

-Na ebből elegem van.-elindultam a bejárati ajtó felé.

-Most meg hova mész?-jött utánam.

-Menekülök a rossz előérzeted elől.-flegmáztam.

-Ha most Kevinhez mész..

-Akkor mi lesz?Ha igazán szeretnél akkor nem választanál el a barátaimtól.-már majdnem sírtam.

-Mi folyik itt fiatalok?-jöttek ki a fiúk is.

-Beszéljetek a fejével,különben leverem.-azonnal kivágtattam a lakásból és hívtam is Kevint,hogy találkoznunk kell.

Fél óra múlva már a közeli kávézóban vártam.5 perccel később meg is érkezett.

-Mi volt ilyen sürgős?-fújtatott,biztos futott.

-Zelo az agyamra megy.-mondtam idegesen.

-Na mert?-ült le kíváncsian velem szembe.

-Eltiltott tőled.Vágod?Te vagy a legjobb barátom és akkor megmondja,hogy kivel találkozhatok meg kivel nem?Na azt már nem..nekem senki sem fog dirigálni,főleg nem egy srác.-idegesen fújtattam,majd rendeltem magamnak egy erős kávét.

-Az szép.Igazad van,a barátok fontosabbak.

-Nem erről van szó,mert nekem Zelo nagyon fontos,de attól még hogy együtt vagyunk nincs felettem hatalma.-gyorsan meg is ittam a feketét.

-Na idefigyelj csajszi.Ma te is ideges vagy Zelo miatt meg én is SooHee miatt,szóval gyere velem.-rántott fel a helyemről.

-Hova megyünk?-értetlenül bámultam rá,miközben gyorsan ledobtam a pénzt az asztalra.

-Ide nem kávé kell,hanem Whisky.-kacsintott rám.

Gyorsan beszaladt egy sarki éjjelnappaliba és vett vagy 3 üveggel.Leültünk a parkba,egy eldugott helyre és csak ittunk és beszélgettünk,mint régen.Már este 9 is elmúlhatott,amikor már a whisky-k is elfogytak és hát már nem voltunk szomjasak.

-És érted..tizs..izé na..tisztára kikészít.Vettem neki fülbevahlót megh nyakosláncot..vagyis nyakláncot és méhg akkor is kéreti magát.-magyarázott SooHee-ről Kevin.

Alig értettük már egymás mondani valóit,annyira ki voltunk.

-Érrrrrteeeeeem.Majd csak beadja magát vagy mijét tudod..a derekát.-azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány.

-Veled olyan könnyű minden.

-Veled is.-néztem mosolyogva szemébe.

-Tudod én már évek óta beléd vagyok esve.

A kitörésétől,mintha csak kijózanodtam volna.A víz is kivert.

-M..mi?Ne már Kevin,te vagy a legjobb barátom..miért akarod ezt tönkre tenni?-sírtam.Nem akartam egy ilyen miatt ŐT is elveszíteni.

-Én nem akarok semmit tönkre tenni,de már annyiszor elakartam ezt mondani.Először még Magyarországon,de elköltöztünk,aztán mikor itt is összefutottunk,akkor is megfordult a fejemben,de szar időzítés lett volna és eleve nyuszi vagyok az ilyenekben.De most összeszedtem magam..kérlek ne lökj el emiatt magadtól..én tényleg szeretlek.-közelített felém.Annyira megijedtem,hogy felpofoztam és haza szaladtam...vagyis a fiúk lakására.Már majdnem ott voltam.Megnyomtam a kapu csengőt,mire valaki lefogta a kezem,hogy nehogy betudjak menni.

-Kevin,kérlek hagyj most békén.Időre van szükségem.Én Zelo-t szeretem..vele vagyok együtt és rád pedig úgy tekintek,mint a testvéremre.Kérlek ezt értsd meg.-sírtam.

-Igen?Hagyjalak?Szerinted nekem hogy esik a visszautasítás?Testvér?Ki törölhetem vele a valagamat.ÉN SZERETLEK!-kiabált velem.

Nagyon megijedtem ettől az énjétől.Még sose volt velem ilyen erőszakos.

-AÚ..ez fáj.-mondtam neki elhaló hangon.

-Nekem pedig a szavaid fájnak..hogy esélyt sem adsz.Megmutatom neked,hogy igen is érzel irántam valamit.-a számra tapadt.Erőszakosan csókolt meg és én próbáltam eltolni magamtól,de nem tudtam.Nem engedtem számba,de beleharapott alsó ajkamba,minek hatására szétnyíltak ajkaim és egy fájdalmas sóhajt eresztettem ki rajtuk.Ezt Ő kihasználva átcsúsztatta nyelvét számba.Keservesen sírtam.

                                ZELO P.O.V.

Aggódtam Liana-ért,mert még mindig rosszat éreztem.Persze a srácoktól egy alapos fejmosást kaptam,de most nem érdekelt.Este 9 is elmúlt és Ő sehol sem volt.Egyre idegesebb lettem.Elindultam megkeresni.Éppen kifelé tartottam,mikor az ajtóban egy srácot láttam,aki erőszakoskodott egy lánnyal.Felismertem a srácot...Kevin és az ott..Liana?Mi a franc?Gyorsan szedtem a lábaimat kifelé.Ahogy kinyitottam az ajtót eltávolodott Liana-tól,aki sírva rogyott össze.Akkor ott egyszerre voltam dühös és szomorú.Nem nagyon értettem a történéseket,de akkorát bemostam annak a nyomoréknak,mikor felkuncogott Liana látványán,hogy utána csak úgy belilult a kezem.

-Te barom,mit műveltél vele?-kiáltottam rá.

-Csak megmutattam neki,hogy én mennyivel jobban szeretem,mint te.-majd felállt a földről és elment.

Felsegítettem a földről szerelmemet és befelé mentem vele.

-Mi történt?-suttogtam,mikor fölfele kicsit lenyugodott.

Kisírt szemekkel,remegve és vérző ajkakkal nézett rám.Akkor és ott tudtam,hogy nem önszántából történt az a csók.Nem tudtam rá haragudni,de magamra és arra a szemétre igen.Nem vigyáztam rá..a rossz előérzetem beigazolódott.Sajnos..

-Ma..majd fent elmesélem.De..sa..sajnálom.A..annyira szeretlek.

-Rendben,én is téged.ÉN sajnálom.-simogattam buksiját,míg fel nem értünk.

Kíváncsi vagyok a részletekre,mert ezek után megkeresem ezt a gyereket és agyon verem.