13.rész ~The plan.~

         
                ZELO P.O.V.

Reggel korán elmentem Liana-ék házához,és teljesen megérte,mert újra érezhettem finom ajkait.Visszacsókolt,és ez hatalmas erőt adott ahhoz,hogy szembeszálljak Bo Mi-val.Magam sem tudtam,hogy mégis hogyan fogom lerázni,de meg kell próbálnom.Muszáj.Liana-val akarok lenni,és azért tennem kell.

-Nos,még nem tudom.-vakartam meg tarkómat idegesen.
-Mi az,hogy nem tudod?-kérdezte felháborodva.-Zelo..tenned kell valamit,mert amíg Bo Mi-val együtt vagytok,addig nem lehetünk együtt.-bújt hozzám,szomorúan.
-Tudom,tudom.-szorítottam erősen.-Ne aggódj.Most mennem kell,megpróbálok valamit tenni.-indultam kifelé.
-Rendben.Szólj,ha sikerült.-mondta,még mindig letörve.
-Fogok.-csókoltam meg,és már indultam is,amikor megfogta pólóm alját.
-Szeretlek.-mondta mosolyogva.
Megfordultam és még egyszer megöleltem.
-Én is.Ne félj,mindent elintézek.Szia.-most már nyugodtan engedett utamra,habár nekem még mindig semmi ötletem se volt arra,hogy mit tegyek.Bo Mi akaratos és makacs.Nem fog szó nélkül békén hagyni.Gyorsan ki kellett valamit találnom.







           LIANA P.O.V.

Miután Zelo elment volt időm gondolkodni az üres házban.Ráébredtem,hogy lehet hatalmas hibát követtem el azzal,hogy megint ezt csináljuk Zelo-val.Hiszen eddig minden és mindenki azon volt,hogy elválasszon minket egymástól.De nem...ezekre nem is gondolhattam.Végre megint megölelhettem,megcsókolhattam,és most azon van,hogy megint együtt lehessünk.Nekem is tennem kell ezért,nem csak neki.Nem ülhettem ölbe tett kezekkel.Mivel Lisa elmesélte azt is,hogy Bo Mi megzsarolta Zelo-t,úgy döntöttem,hogy picikét kutatok a neten Bo Mi múltja után.
Neki is estem.Átnéztem minden róla szóló cikket,blogot,videót és mindent.Lassan úgy éreztem,hogy kár volt ebbe belekezdenem,amikor egy igen érdekes cikkre figyeltem fel.Bo Mi állítólagos exbarátjáról írtak,és arról,hogy nem tudni miért szakítottak.A férfi nevét gyorsan bepötyögtem a google-ba,és megkerestem a telefonszámát.Úgy gondoltam,ő talán tudna nekem segíteni.Ha kiderülne valami sötét titka,akkor én is megtudnám zsarolni őt,és akkor talán eltűnne a képből.
Remény telve vettem elő telefonom és pötyögtem be a számot.Pár percig hezitáltam,nem igazán éreztem biztosnak a tervemet,de rájöttem,hogy sok múlhat ezen.Tárcsáztam.Jó sokáig kicsöngött,és azt hittem,hogy ennek annyi,amikor valaki beleszólt.
-Igen,tessék?-hallottam meg egy mély férfi hangot.
-Jó..jó napot!-nem mondom,nagyon izgultam.-Kim Sangkyu-val beszélek?
-Igen,én vagyok,Miben segíthetek?-hangja kedvesen hatott.
-Nos,én..tudja..-fogalmam sem volt,hogy hogyan is kezdhetném.-Nézze.-komolyodtam el.-Nagyon megköszönném,ha segítene nekem.
-Ki maga?-kérdezte.
-A nevem Kovács Liana.Nem ismer engem,és én sem magát,de biztosan tudom,hogy maga volt a híres modell,Bo Mi barátja.
Hosszú idő után szólalt meg.
-Igen,én voltam.-mondta nyugodtan.
-Akkor segít nekem?-féltem a választól.
-Ha tudok,akkor igen.
-Remek,kamsahamnida.-elmeséltem neki,hogy milyen piszkos kis trükköket vetett be Bo Mi,annak érdekében,hogy megszerezze Zelo-t.
-Ismerem,régen is pont ilyen sunyi és kétszínű liba volt.-röhögött.
-Valóban?Elmondaná nekem,hogy miért szakítottak?Sokat segítene,talán azzal,hogy megtudom,eltudnám üldözni.
-Miért nem ezzel kezdted az elején?Persze,hogy mesélek,de készülj fel.-még mindig nagyon kedves volt.
Bólintottam,habár tudtam,hogy nem látja.
-Na szóval,mikor összejöttünk,nagyon kedvesnek tartottam.Pár hónap után,megkértem,hogy költözzön hozzám,amire azonnal igent mondott.Mivel,hogy akkor kezdett belendülni az üzletem,sokat kellett utaznom,neki pedig ott volt a modellkedés.Mikor haza értem az egyik utamról,már alig vártam,hogy lássam végre.Bementem a házba,szépen halkan beosontam a hálószobába,és olyannal találtam szembe magam,amitől majdnem elájultam.Bo Mi fetrengett az apámmal az ágyunkban.Azonnal kidobtam.Aztán még sokszor próbálta megmagyarázni a dolgot,de nekem egyértelmű volt.15 évesen egy 47 éves férfivel kufircolni,a fia házában,nekem elég bizarr.Szóval ennyi.Utána nem keresett többet.

Én csak tátott szájjal meredtem magam elé.Sötét titkot akartam,erre egy sokkoló és undorító titkot kaptam.
-Halló,itt vagy még?-Sangkyu hangja zökkentett ki bambulásomból.
-Igen,itt vagyok.Ez..nagyon durva.Köszönöm a segítséget,most mennem kell.
-Az.Nincs mit,remélem,hogy segítettem és sikerül elküldened a fenébe.
-Én is remélem.Szia.
-Szia.
Azzal letettem,és siettem is készülődni.Ez annyit takart,hogy beszaladtam a szobámba egy dzsekiért és megfésülködtem,aztán már siettem is a hotelba.
~Ha ezzel nem fogom meg,akkor semmivel.~gondoltam.

                     

                          ZELO P.O.V.

Félelemmel telve léptem be a hotel szobámba.Bo Mi éppen a tükör előtt cicomázta magát.Megforgattam szemeimet,majd határozottan mögé álltam.Megköszörültem torkomat,mire lassan hátra fordult,és a nyakamba vetette magát.

-Hol voltál macikám?-kezdte a csicsergést.
-Liana-nal.-feleltem szemrebbenés nélkül.
-Hogy kinél?-lépett távolabb tőlem.
-Jól hallottad.-válaszoltam flegmán.
-Mi a fészkes fenét kerestél nála?Én vagyok a barátnőd,velem kéne foglalkoznod,nem azzal a kis szerencsétlenséggel.-kezdte a hisztijét.
-Te vagy itt az egyetlen szerencsétlenség.
-Ne merészelj nekem ilyeneket mondani,különben..
-Különben,mi lesz?Elmondod mindenkinek a családom titkát?Nagy kaland,csak ezt tudod felmutatni.
-Ha valóban nem izgat,akkor most rögtön elmondom mindenkinek,hogy a szüleid alkoholisták,és mindig vertek téged,ezért folyton bőgtél,mint egy kislány.
-Nem hiszem el,hogy te voltál a legjobb barátom.-néztem végig rajta fintorogva.-Szakítani akarok veled!Mondj el bármit,minden megéri,csakhogy eltűnj végre az életemből,szóval vállalom a kockázatot.-kiabáltam én is.
Erre csak pufogott és elviharzott.
Nagyot fújtattam,és leültem az ágyam szélére.Nem tudtam,hogy ez most mit jelent.Felfogta és akkor tényleg szakítottunk,vagy besértődik és elmondja mindenkinek a titkomat.Nem sokáig maradt meg a csönd,ugyanis sikításra kaptam fel a fejemet.






                    LIANA P.O.V.

Nem volt egyszerű átjutnom a recepciós pulton,mivel a fiúk miatt nem engedtek be akárkit a hotelba.Mikor nagy nehezen bejutottam rájöttem,hogy fogalmam sincs melyik szobában tartózkodhatnak.Úgy gondoltam,hogy az egyik pincértől megkérdezem,aki egy kis pénzért cserébe el is árulta.
Ahogy a megfelelő emeletre értem,hatalmas ajtó csapkodásra figyeltem fel.A folyosón velem szembe,egy dühös Bo Mi sétált.Mikor meglátott talán még dühösebb lett.

-Te meg mi a francot akarsz itt?-állt meg előttem.Üvöltözött.
-Hozzád jöttem.-magamban szinte már fetrengtem a röhögéstől.
-Minek?
-Megtudtam egy érdekes dolgot rólad a volt barátodtól.-mondtam nyugodtan,egy sunyi mosollyal.
-Mi..miről beszélsz?-láttam,hogy ideges lett.
-Jól tudod te azt.Hallom,rácuppantál az apukájára.Nem néztem volna ki belőled,hogy az öreg kutyák izgatnak fel,mert ha ez így van,akkor eltévesztetted a házszámot.-mosolyogtam folyamatosan.Azt az arcot,amit akkor levágott le kellett volna fényképeznem.
-E..ezt nem mondhatod el senkinek,világos?-jött közelebb hozzám.
-Mert?Te is ugyanezt teszed Zelo-val.Ha igazán szeretnéd,akkor azt akarnád,hogy boldog legyen.De melletted csak szenved.-másztam a képébe.
-Nem tudod,hogy kivel húztál ujjat.Most majd elhallgatsz.-mosolygott,és meglökött.
Észre sem vettem,hogy a lépcső szélénél álltam.Felsikítottam.Éreztem,ahogy testem fájdalmasan találkozik a lépcsők éles oldalaival.Végül pedig egy erős fejkoppanás jelezte,hogy leértem a lépcső aljára.A világ forgott körülöttem.Fejem mellett pedig piros tócsa éktelenkedett.A vérem.Hallottam még Bo Mi kacagását,majd minden elsötétült.





              ZELO P.O.V.

Mikor a folyosóra értem,megláttam a lépcsőnél Bo Mi-t,ahogy röhög magában.Nem értettem,hogy mi történhetett.Bo Mi boldogan indult vissza felém,majd mikor elhaladt mellettem oda szólt.

-A barátnőd a lépcső alján vár.-majd bement a szobánkba.

Nem értettem,hogy miről beszél.Odasiettem a lépcsőhöz,és akkor megláttam,hogy mire célzott.Liana feküdt a földön,vérbe fagyva.Szinte lefutottam hozzá,majd letérdeltem mellé.

-Liana,Liana!-rázogattam óvatosan,de nem használt.-Nehogy meghalj itt nekem,mert akkor én is meghalok.Hallod?Nem hagyhatsz itt,nem és nem.-kezdtem el sírni.-Segítség,valaki!-kiabáltam,majd felvettem a földről szerelmem testét,és szóltam a recepciósnak,hogy hívja a mentőket.

~Csak tarts ki!Kérlek!!~imádkoztam,miközben szorosan tartottam kezeim között.