15.rész ~ I go with you..or not?~

                               LIANA P.O.V.

-Ho..hogy micsoda?-döbbentem le teljesen.
-Nem engedlek el megint,abba az átkozott országba.-üvöltött velem.
-Ne merj így beszélni Koreáról!-álltam a sarkamra.
Apa arcán döbbenetet véltem felfedezni,és én is meglepődtem saját magamon,de feldühített..ott üt,ahol a legjobban fáj nekem.
-Liana,hagyd csak,majd lesz valami.-húzott vissza Zelo.
-Nem..nem lesz semmi jó,ha mindig ezt csinálja.-téptem ki magam karmai közül és mutogattam apámra.
-Nyugi.-ölelt magához gyorsan.
Kicsit megnyugtatott közelsége.Mikor már nem akartam megfojtani apumat egy kanál vízben,felé fordultam és könyörgő tekintettel vártam,hogy leüvölti-e a fejemet,vagy...magam sem tudtam,hogy mire számítsak.
-Sajnálom kislányom,én azt akarom,hogy boldog légy,de az nem azt jelenti,hogy hagyom,hogy megint bántsanak.Nem csak Koreában lehetsz boldog.-nyugodt volt..bosszantóan nyugodt.
Kezdett megint felmenni bennem a pumpa.
-Akkor..miért mondtad,hogy legyünk boldogok Zelo-val?-hullottak,záporoztak a könnyeim.
-Mert,azt hittem,hogy Zelo itt marad majd veled...hogy nem akar tőlünk elszakítani.-nézett szúrósan barátomra.
-Apa!-törtem ki még jobban.-Zelo-t hagyd békén! Hogy képzelted,hogy itt marad?Neki karrierje van kint..egyértelmű,hogy én megyek ki vele.
-Csak mennél.-így apa.
-Gyűlöllek!-kiáltottam rá,majd felkaptam ruháimat és kiszaladtam a kórszobámból.Hallottam,ahogy Zelo és apám egyszerre kiabálnak utánam,de nem izgatott..a könnyeimtől nem láttam,nem hallottam semmit.A düh és a kétségbeesés.hogy ezek után mi lesz,teljesen átvették testem felett az irányítást.

                       ZELO P.O.V.

Magam sem értettem Liana édesapjának hangulatingadozásait.Az egyik percben még kedves,a másikban pedig megint elakar minket szakítani egymástól.Mondjuk valamilyen szinten megértem őt,ha az én lányom akarna elmenni..áhh..akkor is,nekem Ő a mindenem..nem mehetek el nélküle,abba belehalok.Elfutott..utána kiabáltam,hogy mégis hova megy,de nem válaszolt..ott maradtam lefagyva,azzal az emberrel,akit most a hátam közepére sem kívánok,és szerintem ő is így érez velem kapcsolatban.Csönd telepedett a szobára.Kissé elbambultam,de miután feldolgoztam,hogy Liana elszaladt,azonnal utána indultam,viszont az ajtón nem jutottam ki.Apja elállta az utat.Nem értettem ezt az embert.

-Kérem,engedjen ki!Meg kell keresnem Liana-t.-kértem szépen.
-Ismerem a lányomat,most haragszik.Elmegy,kitombolja magát,aztán visszajön.-nyugodt volt.
-És ha baja esik?Ha kárt tesz magában?-hangom aggódó volt.

-Nem lesz baja.Nem ártana magának,hanem is miattunk,de miattad biztos nem tenné meg.Mert akkor nem látna többet téged.-nézte a földet.

-Me..meglehet.-dadogtam.

-Figyelj!-kapta fel fejét és nézett szemembe.-Nem azért nem engedem vissza Koreába,mert bántódása eshet.Tudom,hogy szereted és vigyáznál rá..

-Ez így van!-vágtam szavába,mire elmosolyodott,de aztán megint felvette megfejthetetlen,komor arcát.
-De már régebb óta tudom..tudjuk a feleségemmel,hogy rákos vagyok.
Itt megállt bennem az ütő.Tessék?Rákos?Így már mindent értek.nem féltékeny volt arra,hogy a lánya engem választott,nem is utált engem..csak vele akart lenni..én marha..
-Sa..sajnálom.-hajtottam le fejem.
-Ugyan mit,fiam?-nevette el magát.-Erről senki sem tehet.Most viszont rosszabbodott az állapotom és kiderült,hogy pár hetem van csak hátra.-könnyek gyűltek szemébe.
Én is majdnem elsírtam magam.Ez borzasztó.
-Nem akarok neki rosszat,csak ezt a pár hetet az egész családommal eltölteni..csak ennyit kérek.-elsírta magát.
-Maga jó ember,apa és férj.Megértem magát,természetesen én se akarom elválasztani a családjától Liana-t,főleg egy ilyen szituációban.Szóval meggyőzöm,hogy maradjon itt.-bármennyire nem akartam nélküle elmenni,most az apukája fontosabb.
-Köszönöm,de..nem tudhatja meg,hogy miért marasztalom ennyire...ha megtudná..csak a szomorúságot látnám szemeiben..az pedig még jobban megölne.
-Persze,majd megoldom,de uram..én ettől még nem mondok le a lányáról.-húztam ki magam magabiztosan.
-Reméltem is.-veregetett vállon.-De most mennem kell,majd visszajövök később,akkor már a lányom is visszaér.
-Viszlát.-ott maradtam egyedül.
Aggódtam akkor is Liana-ért,ezért felhívtam.Csak harmadszorra vette fel.
-Hol vagy?-estem neki azonnal.
-Má..már itt vagyok a kórház előtt.-sírt.
Nem is kellett több.Rácsaptam a telefont és siettem le hozzá.Amint megláttam a bejáratnál,máris magamhoz szorítottam.
-Annyira féltettelek.-súgtam hajába,majd éreztem,ahogy piciny kezével átkarolja derekamat.
Pár percnyi csendben ölelkezés után felmentünk a szobájába.Leültettem az ágyra,majd vele szemben foglaltam helyet.Nem felejtettem el,hogy elutasítónak kellett vele lennem,de..ez szörnyen nehéz volt nekem.Pont vele?Lehetetlen..de..próba szerencse.
-Nem akarom,hogy velem gyere.-mondtam ki egyszerűen.
Kisírt szemeit rám emelte.


                                   LIANA P.O.V.

-Ho..hogy mit mondtál?-szemeim üveggolyó méretűre dagadtak..jól hallottam?
-Azt mondtam,hogy itt kell maradnod.-vágta hozzám.
Azt hittem,hogy ott helyben megfojtom.
-Miért mondod ezt?Nem szeretsz?Akkor minek hitegettél?-jött rám megint a sírás.
-Azért,mert...idegesítő vagy.-itt éreztem,hogyha nem ültem volna..biztos a földön kötöttem volna ki.
Ez az egyetlen egy szó kavargott elmémben,miközben próbáltam érveket felsorakoztatni,miért viselkedik így velem..pont Ő.
-Te..te most..?-nem tudtam mit is kellett volna kérdeznem.
-Elegem van abból,hogy folyton hisztizel..nekem meg mindig utánad kell koslatnom és odafigyelni rád..nincs ilyenekre időm.
-Te..utolsó szemét!-sírtam el magam.-Hogy tehetted ezt velem?Azt mondtad,hogy szeretsz..hogy..fontos vagyok neked..és most?..-üvöltöttem vele.
-Sajnálom..azt hittem,hogy veled boldog leszek..de tévedtem.Ne haragudj..most megyek.-indult kifelé.
-Ennyi?Tönkre teszel..a családomat is eldobnám érted,még az exedet is majdnem megvertem..erre Te?Undorító vagy..csak mondd meg..miért?Miért játszottál velem?-már szinte vergődtem a sírástól.
-Csak hidd el..ez így lesz jó neked.-hangsúlyozta ki a "neked" szócskát.
Egyre jobban összezavar.
-Már hogy lenne jó nekem?-akadtam ki.
-Szeretlek.-elkezdett hajolni szám felé..de...csak egy homlok puszit kaptam.
-De miért?-suttogtam magam elé,mikor már kiért azt ajtón.
Este egy szemhunyásnyit sem aludtam..csak fel-alá sétálgattam és gondolkodtam.Mi üthetett Zelo-ba?De semmi..végül álomba sírtam magam.

Reggel a telefonom pittyegésére keltem fel.Végre..mehettem haza,bár lehet,hogy a kórház jobb lett volna,mint apám látványa.

-Szép jó reggeeeeeelt.-nyitott be szobámba nővérem.
-Reggelt.-sóhajtottam egy mélyről jövőt.
-Naaa..mi a baj?Végre kikerülsz ebből a diliházból..te..sírtál?-hervadt le mosolya,amint megpillantotta kisírt szemeimet.
-Ne..nem..csak..izé..
-Liana!-szólt rám.-Ülj le és mesélj,mert látom,hogy valami baj van.

Szó nélkül leültem és könnyeimet nem sajnálva meséltem el neki,Zelo "mutatványát".

-Mi a..?Húú de kicsinálom ezt a kis szarost!-pattant fel a helyéről.-Mit is mondtál,melyik hotelban vannak?-indult el az ajtó felé,de gyorsan megfogtam csuklóját.
-Bolond vagy?Nem verheted meg...én..szeretem őt.
-Nem cicám..te hülye vagy..nem szerelmes.-makacskodott.
-Lisa..mindegy is..ma mennek vissza..ennyi..-sírtam el magam megint.
-Hogy lehet ekkora nyomi,hogy egy ilyen klassz csajt eldob magától?Akkora egy puhapöcs.
Erre úgy elröhögtem magam,hogy összeestem egy álltó helyemben.
Ott ültünk a földön..röhögve,amikor anyáék megjöttek.
-Kész vagytok?Ti meg..mi a szent Istent műveltek a földön?-nevetett anya,mikor meglátta a két szerencsétlen lányát.
-Mehetünk?-jött be apa.
A nevetés abba maradt és szinte a levegő is megállt.Apa szó nélkül felkapta a bőröndömet,anya pedig szemöldök felemelve figyelt minket.Semmi kedvem nem volt vele menni.Már anya is kifelé tartott,mikor felénk fordult.
-Nem jöttök?
-Mi inkább gyalog megyünk.Beszélgetünk kicsit meg fagyizgatunk.-magyarázta Lisa anyának..meglepett.

Anya örült neki,hogy együtt leszünk aznap.El is indultunk.Mindenféle baromságot magyarázott nekem Lisa,hogy nevessek,de attól még a szívem fájt.Mikor már a fagyi is a kezünkben volt..hirtelen Lisa telefont kapott.Először kiakadt,aztán felém fordult és azt mondta,hogy:
-Gyere..elmegyünk egy helyre.-majd megragadta karomat és elkezdett húzni maga után.Mi folyik itt?


                                         ZELO P.O.V.

Egész este rajta járt az eszem..az illatán..a nevetésén..a csókjain..én ezt nem tudom megtenni vele.Reggel rávettem magam,hogy felhívjam Lisa-t..muszáj segítenie,hogy tudjak Liana-val beszélni.

-Hallo?-vette fel.
-Szia,Zelo vagyok.
-Mit akarsz?-flegmázott.
-Segítened kell..nem akarom elveszíteni a húgodat..hozd el a plázába..de ne sejtsen semmit.
-Rendben..de sokkal tartozol.
-Köszönöm.

Majd letettük..csak remélni mertem,hogy jól sül el a tervem.Gyorsan bepakoltam a bőröndömbe,mivel este indultunk..aztán remegő szívvel elindultam a plázába..remélhetőleg nem vesztettem el..ŐT.