1.rész ~New life!~

Sosem hittem igazán,abban a szövegben,hogy "Bele szerettem első látásra". Milyen nyálas szöveg,és még csak nem is igaz...gondoltam én..de ez hamar megváltozott.
-MI?-kérdeztem,úgy,mintha a világ leglehetetlenebb dolgát közölték volna velem a szüleim.
-Jól hallottad kislányom!-mondta apám,idegesítően higgadt állapotban.
-Értsd meg Liana,hogy szükséged van erre az útra, és a testvéredet sem engedhetjük el egyedül a világ másik végére.-folytatta anyám.
-De miért pont én?Annyi barátnője van..menjen el velük.-huppantam le a kanapéra karba tett kezekkel,duzzogva.
-Drágám,te is tudod,hogy megromlott a kapcsolatotok...azóta a dolog óta.-halkult el anyám a végén.
Tudtam,hogy mire érti azt a bizonyos 'azóta' dolgot.
Valóban elromlott a kapcsolatom a nővéremmel.
-Legyen!-sóhajtottam.-De mi lesz a sulival?-néztem rájuk elég érdekes fejjel.
-Ne izgulj..apád már mindent elintézett,nem kell suliba járnotok,de..-nem tudta anyu befejezni,mert ujjongásban törtem ki.
-Liana..hallgass végig!-kérlelt szegény.
-Oké..oké..okééé!!-ugrándoztam még mindig boldogan.
-Szóval..egy kinti Entertainment-nél lesztek kisegítők,hogy fejlesszétek a nyelv tudásotokat,és ismerkedjetek új emberekkel.-mondta végig.
-Hát ez egyre jobb.-mosolyogtam.
Imádtam Koreát..de elszomorított a tudat,hogy nem épp kedves testvérem kíséretében lépem majd át álom országom határát.
-Lisa!-kiabált be a nővérkém szobájába apám.
Természetes,hogy nem hallja meg,mert mint mindig, megint üvölt nála a zene.
Apa bekopogott hozzá.Csodálkozásomra a zene elhalkult,és kilépett a már említetten nem túl kedves rokonom.Kezében egy Monster,körmei feketék,flegma feje van...igen..ez ő.
-Mi van?-kérdezte lenézően.
-Liana veled megy Seoul-ba.-tapsikolt anyám,mint valami óvodás.
-Szuper..de tényleg!-forgatta meg szemeit,majd kortyolt egyet a taurinnal dúsított nedűből,sarkon fordult és vissza ment a szobájába.
Én mehettem pakolni,mert hajnalban indultunk.Csak remélni tudtam,hogy semmit nem hagyok otthon.Kicsit felvidultam az Entertainment-es meló miatt,hiszen így találkozhatunk idolokkal is.Ezen gondolkodtam,miközben pakolgattam a ruháimat kifelé a szekrényemből.
Hajnali 4-kor indult a repülő,így fél 1-kor indultunk volna otthonról..csak indultunk volna.Lisa vagy fél óráig tollászkodott még a házban..apuval már halálra untuk a fejünket a kocsiban.Rá 10 percre végre,nagy nehezen megérkezett Lisa is.Elindulhattunk végre a nagy utunkra.
Mikor oda értünk a reptérre..majdnem lekéstük a gépet...anya agyon puszilgatott minket,apa elmondta, hogy mit kell tennünk,ha oda érünk.
Több órás út!
A repülő út nem is volt vészes.Lisa-val talán most beszélgettünk azóta a dolog óta először normálisan.Habár én 16,ő pedig 17 éves,azt hinné az ember,hogy legjobb barátnők vagyunk,akik mindent megosztanak egymással,de mégsem vagyunk jó testvérek..már nem.A tragédia,ami a családunkban történt,szét választott minket.A suliban sem beszélgettünk..szabályosan letagadtuk a másikat.Remélem,hogy Seoul-ban kissé összetartóbbak leszünk majd...remélem.
Leszálltunk.Már alig vártam,hogy elgémberedett végtagjaimat kinyújthassam.
-Végreeee!-ugrált izgatottan Lisa.
-Jaah!-mondtam fáradtan neki,nem vágytam másra,csak egy forró fürdőre,meg az új ágyamra.
Elindultunk kifelé,a csomagjainkat magunk után vonszolva.
-Na,és most merre?-kérdeztem türelmetlenül.
-Felhívom aput és ő majd szól az itteni ismerősének,hogy jöhet értünk.-válaszolta Lisa tudálékosan,elektromos kütyüjét nyomkodva,az említett személy számát kutatva.
-Oké,addig elmegyek a mosdóba.-mondtam,közben lepakoltam az egyik székre.
Lisa csak intett egyet,miután a telefont a füléhez emelte,és leült csomagjaink mellé.
A mosdóból kifele jövet hatalmas tömeget pillantottam meg az ellenkező irányban. Kíváncsiságtól hajtva megiramodtam a tömeg felé,mindenki sikítozott,telefonokkal kamerázott.Biztonságiak próbálták vissza tartani a látszólag magukról sem tudó lányokat...csak azt nem tudtam,hogy kitől,vagy mitől.Előre verekedtem magam és akkor megvilágosodtam.6 hidrogén szőke srác integetett,mosolyogva,és láthatóan siettek,hogy épségben el tudják hagyni a repteret.Ráeszméltem,hogy én már láttam ezt a 6,igencsak jóképűnek mondható fiút.
-B.A.P!!-kiabálta el magát mellettem egy lány.
~Hát persze...a B.A.P~mondtam ki nagyon halkan.
A fiúk ránk mosolyogtak.Nekem lehetett egy fejem,mert úgy bámultam a másik oldalamon álló,nem túl jó hangú csajt, aki éppen a No Mercy-t énekelte.
-Liana?!-hallottam meg magam mögül a nevemet.
Lisa termett mellettem.
-Gyere már,itt van a kocsi..már be is pakoltuk a csomagokat.
-Megyek!-mondtam egyhangúan.
Az egyik fiú igencsak megragadt az emlékeimben.Tudtam,hogy ki ő,ZELO,a velem egy idős maknae.Tényleg elég magas,és rohadt édes élőben.Mosolyogtam kifele menet,de a mosoly hamar lehervadt az arcomról.Megálltam,és a zsebeimben kotorásztam,hátha ott találom,az ijedtségemet előidéző tárgyat,de nem..nem volt egyik zsebembe se.
-Mi az?-állt meg Lisa is,engem bámult értetlenül.
-Bassza meg!!-kiabáltam riadtan.
-Mi van már??-nézett még mindig rémülten.
-Nincs meg a telóm!!-sikítottam fel.

Liana.

Lisa.