7.rész ~The fashion show!~

           ZELO P.O.V.

Másnap reggel nem erőltettem meg magamat.Addig lustálkodtam,ameddig csak lehetett,mivel csak a délutáni   forgatásra kellett bemennünk.Szépen,nyugisan megreggeliztünk,olyan 10 óra körül,aztán lassan elkészültünk és indultunk is a TS-be.Egész nap nem láttam Liana-t,bár nem foglalkozhattam vele túl sokat,mert nagyon oda kellett figyelnem a munkára,nehogy megint miattam rontsuk el.
Végre sikerült felvenni az MV felét,szóval ez már félsiker.Kicsit paráztam a divatbemutató miatt...bevallom,még soha életemben nem voltam,ilyen puccos helyen,és nem gondoltam volna,hogy valaha is ráveszem magamat erre,de hát a régi barátomnak ennyivel tartozom.Gyorsan átöltöztem az utcai ruháimba és siettem haza,hogy elkészüljek időben.Elegáns öltöny,jól beállított frizura...tökéletes!
Már 8 óra múlt pár perccel,mikor úgy döntöttem,hogy elindulok.A helyszín 15 percre volt a lakásunktól,szóval lassan sétáltam Seoul kivilágított utcáin.Mikor oda értem Bo Mi azonnal oda rohant hozzám.
-Zelo!!-ölelt meg.-Azt a mindenit,de kinyaltad magad.-kuncogott és nézett végig rajtam.
-Hát..nem jöhettem szakadt gatyában meg szutykos pólóban.-nevettünk fel egyszerre.
-De hülye vagy!Komolyan..semmit sem változtál.-borzolta össze a jól beállított hajamat.
-Na!A séróm.-nyafogtam és próbáltam visszaállítani több,kevesebb sikerrel.
-Nyugi már!Jól nézel ki.Na..de gyere,megmutatom a helyedet,aztán megyek hátra készülődni.
Úgy is tett.Leültem kényelmes helyemre,ami a 3. sorban volt,és vártam a kezdést.




           LIANA P.O.V.

Mikor este haza értem,azonnal be ájultam az ágyamba.Ahhoz sem volt kedvem,hogy levegyem a kabátomat meg a cipőmet.
Reggel,olyan 11 tájékán tértem magamhoz.Levettem a magamon hagyott ruhadarabokat és elballagtam fürdeni.Miután végeztem elindultam valami ehető dolog után kutatni,de eszembe jutott Lisa ajtaja előtt,hogy tegnap szépen ott hagyott,szóval muszáj voltam kicsit megleckéztetni.Fogtam magam,és egy nagy pohár víz kíséretében oda settenkedtem a szobája ajtajához,szépen,óvatosan benyitottam,és oda sétáltam az ágya mellé...a látvány miatt elejtettem a poharat...Lisa sehol sem volt!Az ágya üres volt!
Megijedtem..
~Hol a frászban lehet?!~mondtam magamban.
Átfutottam saját kis barlangomba,és a telefonomban megkerestem nővérem nevét,majd tárcsáztam...de semmi...ki volt kapcsolva.
~Mi a..?~mordultam fel.
Egyre idegesebb lettem,a biztonság kedvéért felhívtam még kétszer..de még mindig ki volt kapcsolva.Még üzenetet is írtam neki..de semmi választ nem kaptam.Nem tudtam,hogy mit is tehetnék..felkaptam a kabátomat meg a cipőmet és futottam...azt,hogy hova..azt nem tudtam.
Az egyik forgalmasabb utcára kiérve lelassítottam,és sétálva folytattam céltalan bolyongásomat.Minden járókelőt megbámultam,hátha valamelyik az "elveszett" testvérem.Semmi..megint.Végül bementem az egyik,éppen útba eső,boltba és vettem egy kis ebédnek valót.Haza sétáltam,megint mindenkit alaposan végigmérve,de sehol sem láttam Lisa-t.Idegesen és szomorúan nyitottam be lakásomba.Lepakoltam a konyhába,majd megint megpróbáltam felhívni Lisa-t,de hiába...még mindig ki volt kapcsolva.Betelefonáltam a TS-be,hogy ne várjanak,mert betegségre hivatkozva,nem megyek be.
Tudtam,hogy anyáékat nem hívhatom fel,mert ide repülnének,és haza ráncigálnának,aztán pedig jönne a fejmosás,hogy ez is az én hibám..hát,kösz..ez nem hiányzik nekem.
Miután megfőztem,és megettem az ebédemet csak ültem,és bámultam magam elé a kanapén.Magányomat a csengő hangja törte meg.Nagyot dobbant a szívem és felcsillantak szemeim.Reménykedtem,hogy Lisa dugta haza végre az orrát.Mint akit puskából lőttek ki,úgy futottam ajtót nyitni.Ki se néztem a kukucskálón,hogy ki az,azonnal feltéptem az ajtót,amint oda értem.
-Lisa végre,hogy..-hagytam abba,miután megláttam,hogy ki a vendégem.-Ohh..szia.-mondtam elkeseredett hangon.
-Hoppá!De örül itt valaki nekem.-mondta nevetve.
-Jól van na..ne haragudj,csak azt reméltem,hogy Lisa az.-mondtam,miközben beengedtem látogatómat a lakásba.
-Mert?Hol van Lisa?-nézett rám furcsán Kevin.
-Ajj..nem tudom,tegnap óta eltűnt!-magyaráztam neki,és bekísértem a nappaliba.
-Hogy-hogy eltűnt?-foglalt helyet a kanapén.
-Úgy,hogy nem jött haza és hiába hívogattam kivan kapcsolva...sose csinált még ilyet.-sétáltam a konyha felé.
-Értem.Szóltál már valakinek?
-Nem!A rendőrségre nem mehetek,mert még nem tűnt el 24 órája.Anyuéknak meg jó,hogy nem szólok.Haza is rángatnának.-nevettem.
-Az biztos.Ahogy anyudat ismerem megtenné.-nevetett ő is.
-Na..erről beszélek.Kérsz valamit?-kiabáltam a konyhából.
-Egy pohár narancslé jól esne,köszönöm.
Öntöttem egy pohárba,a kívánt üdítőből,oda vittem Kevinnek,majd én is leültem.
-Egyébként,minek köszönhetem a látogatásodat?-kérdeztem tőle,miután megitta a pohara tartalmát.
-Hát.-tette le a kis asztalra az üveg tárgyat.-Megszeretnélek hívni egy divatbemutatóra ma este.
-Micsoda?-néztem rá értetetlenül.-De hát múltkor még reggelizést beszéltünk meg.
-Tudom,de ennek semmi köze a találkánkhoz.-magyarázott.-Csak,tudod anyám új kollekcióját mutatják be,és ezért nekem is ott kell lennem,és arra gondoltam eljöhetnél velem,hogy ne legyek egyedül.Na?-nézett rám kiskutya szemekkel.
El is felejtettem,hogy azért kellett Koreába költözniük,mert anyukája az itteni,neves divattervező cégnél kapott egy jól fizető állást.
-Nem is tudom Kevin..sose voltam még divatbemutatón..meg..nekem nincs is olyan ruhám,ami megfelelő lenne.
-Jajj ne már Liana!-lökött meg óvatosan.-Ez nem kifogás.Tudod mit?
-Na mit?
-Veszek neked egy szép ruhát,estére elküldetem és megvan oldva a probléma.-okoskodott.
-Na nem!Nem fogadhatom el.-ellenkeztem.
-Akkor elrángatlak meztelenül.Légyszíves.-kérlelt.
-Ahh..rendben,köszönöm.
-Ne köszönd.-ölelt meg.-Csak legyél készen 8-ra.-mondta,miközben kikísértem.
-Igenis uram!-hajoltam meg előtte.-Ahogy parancsolja.
-Ezt már szeretem.-nevetett.-Akkor szia.
-Szia Kevin.-intettem neki,majd visszamentem a lakásba.
Eldöntöttem,hogy ha holnap reggelre sem fog előkerülni Lisa,akkor megyek a rendőrségre.Utoljára megpróbáltam felhívni,de megint nem kaptam választ,majd indultam is készülődni,mert már fél 7 volt.Már a hajamat vasaltam,amikor csengettek.Nem reménykedtem abban,hogy testvérem jött haza.A futár volt,aki a ruhámat hozta.Megköszöntem,majd sietősen kibontottam a "csomagot".A ruha egyszerűen csodás volt.Egy térd fölé érő vajszínű,fekete szegéllyel és fekete masnival díszített koktélruha.Imádtam.Miután kigyönyörködtem magam a ruha látványában,visszamentem és folytattam előző cselekedetemet.Akkor esett le,hogy valószínűleg Zelo is erre a divatbemutatóra hivatalos.Ettől kicsit ideges lettem..a tegnapi viselkedése után semmi kedvem vele találkozni.Nagy nehezen,de sikerült elkészülnöm 10 perccel 8 előtt.Idegesen méregettem magamat a tükörben.Nagyon izgultam..annyi sznob ember lesz jelen,hogy kerülök én egyáltalán oda?Mindegy..Kevinért megteszem.
Ekkor csöngettek.Óvatosan mentem az ajtóhoz,nehogy összeessek a magassarkúban.
-Nahát..Li..Liana...gyönyörű vagy!-ámuldozott Kevin.
Kuncognom  kellett az arckifejezésén.
-Köszi,te is jól nézel ki.
-Áhh..na de mehetünk?
-Tőlem.-bezártam az ajtót,és indultunk is a kocsihoz.
15 perc múlva,már a bejáratnál voltunk.Gombóc keletkezett a torkomban.Rengetegen voltak.Bent pedig egy hatalmas színpad,amit reflektorok világítottak meg.Mindenhol kamera,az újságírók pedig körülvették Kevin anyukáját.
-Gyere!Köszönjünk anyának,aztán megmutatom a helyünket,jó?-meg sem várta a válaszomat,kézen fogott és húzott maga után.Furcsa volt.
-Anya!-kiabált a tömeg előtt Kevin.
-Kisfiam!-jött elő,a keresett személy és puszilgatta körbe Kevin-t.
-Anya!Ugye emlékszel még Liana-ra?-mutatott rám Kevin.
-Persze!Hogy felejthetném el ezt a szeleburdi leányzót.-puszilgatott meg engem is.
-Csókolom.Rég láttam magát.-mosolyogtam rá.
-Jajj,hagyjuk a formaságokat..tegezz csak nyugodtan.-legyintett.
-Re..rendben.-bólintottam.
-Akkor mi elmegyünk a helyünkre,szia anya.-indult meg Kevin.
-Szia.-köszöntem mosolyogva,majd mentem Kevin után.
-Sziasztok!Érezzétek jól magatokat.-integetett nekünk.
Mikor oda értünk a "nézőtérre",Kevin az első sorba vezetett.
-Parancsolj.-mutatott maga mellé.
-Köszi.-ültem le.
Még vagy 5 percig beszélgettünk,amikor megakadt a szemem egy öltönyös srácon...Zelo,hát persze.Mögöttünk ült,2 sorral hátrébb.Elfeledkezve,már szinte a szemem kiesett annyira néztem.Jól nézett ki,nagyon helyes volt az öltönyben.Kuncogtam egyet,mire felém kapta tekintetét.Azonnal elhalkultam,és előre fordultam...ránéztem az órámra..még 2 perc és kezdődik.Nem mertem hátranézni,de szinte éreztem magamon Zelo tekintetét.
Nagy nehézségek árán,de végre elkezdődött a bemutató.Egy pörgős zenét rakott be a DJ,és kezdődött is.Először jöttek a fürdőruhák,majd szépen haladtak az estélyik felé.Bo Mi-t vagy 10-szer láttam a színpadon,mikor feltűnt,mindig hátra néztem Zelo-ra,aki tátott szájjal leste...pasik.Mikor vége lett,Kevin anyukája megköszönte,hogy ennyien eljöttek,majd mindenkit átinvitált a party helyszínére.Kevin már megint kézen fogott,és úgy mentünk.
-Kérsz valamit inni?-kérdezte tőlem.
-I-igen..egy kis pezsgőt.
-Na..a kis alkoholista.-röhögött.-Hozom máris.-majd azzal ott hagyott.
Szinte minden életkedvem elment,mikor megláttam Bo Mi-t és Zelo-t,ahogy kézen fogva sétálnak oda,pár,biztos fontos,emberhez.Zelo átkarolta a lányt és úgy beszélgettek.Hányingerem lett és a sírás kerülgetett..miért játszik velem?Miért mondja azt,hogy tetszem neki és csókol meg,ha utána meg ilyeneket csinál?
Fogtam magam,és haza indultam...szegény Kevin-t azért felhívtam,hogy rosszul lettem,és emiatt haza kellett mennem.

                                                                      Liana ruhája



         ZELO P.O.V.

Mielőtt elkezdődött volna a bemutató,észrevettem 2 sorral előttem,egy igencsak szemrevaló lányt.Észrevettem,hogy egy idő után engem néz.Oda kaptam tekintetemet,de azonnal előre fordult.Az arcát felismertem..Liana!Gyönyörű volt..egyszerűen gyönyörű.De mégis kivel jött el?Ohh..hát persze..az a Kevin vagy ki...gondolhattam volna.Mikor elkezdődött és Bo Mi végig sétált a színpadon,hát..eléggé megbámultam,de nem azért mert elbűvölt,jó..tény,hogy jól nézett ki,de csak azért néztem körülbelül tátott szájjal,mert még nem láttam ilyennek.
Vége lett a divatbemutatónak,és Bo Mi félre hívott.
~Vajon mit akarhat?~kérdeztem magamban.
-Mi a baj?-néztem rá,mikor megálltunk a mosdók mellett.
-Tudod..szeretnélek egy nagyon fontos dologra megkérni.-mondta komoly hangon.
-Mondjad.
-Eljátszanád,hogy a pasim vagy?-nézett fel rám.
-Ho..hogy mi?
-Tudom!Ez hatalmas kérés,de van itt egy pár fontos ember,akik rám akarják sózni a gyökér fiukat...és ha bemutatnálak téged nekik,akkor végre elhinnék,hogy foglalt vagyok.Kérlek.
-Hát..nem akarlak megbántani,de ez elég kínos nekem,szóval..-nem tudtam befejezni.
-Légyszíves Zelo!-vágott a szavamba.-Nem kell enyelegned velem,csak ha látnak..csak..ennyi.Tudom,hogy neked az a lány tetszik,aki tegnap ott volt a TS-ben.-szomorodott el.
Nem értettem a viselkedését..mintha rosszul esne neki,hogy nem jön be úgy.
-Ennyire látszik?-kérdeztem elpirulva.
-Nagyon.Nem akarlak titeket szétválasztani,vagy ilyenek..de szükségem van a segítségedre.
-Jó...legyen.-sóhajtottam fel.
-Köszönöm.Hálám örökké üldözni fog.-ölelt magához szorosan.-Akkor menjünk a party-ra.-fogta meg a kezemet úgy,hogy ujjainkat össze fonta.
Nekem ez nagyon rossz érzés volt.Liana-val akartam így sétálni,nem pedig vele..és nem muszájból.Mikor kiértünk a teraszos részre Bo Mi lelassított,és felém fordult.
-Na..ott van a legrosszabb mind közül.-biccentette alig láthatóan a fejét,egy magas,öltönyös fickó felé.-Le se száll rólam..folyton szekál,hogy adjak egy esélyt a fiának..de a fia..brüü...tele van ragyákkal és az egyik foga kiáll...kerek szemüveget hord és 5 percen keresztül sem tud normálisan beszélni,mert vagy eltüsszögi magát vagy pedig beleköp a szemedbe.Undorító.-miután befejezte lenyomott egy laza fintort,majd ismét húzni kezdett maga után.Egyenesen az említett csókához.
-Áhh..Bo Mi!Nagyon jó voltál ma.-dicsérgette a férfi.
-Köszönöm Mr.Yang.-hajolt meg illedelmesen.
Ahhoz képest,amit az előbb levágott Bo Mi,elég jól megtudja játszani magát mások előtt.
-És ki ez a fiatalember?-mért végig.
-A barátom.-jelentette ki mosolyogva.-Nem igaz?-nézett rám.
Most komolyan azt akarja,hogy kimondjam?
-De!-helyeseltem.-Örvendek,Zelo vagyok.-mutatkoztam be illedelmesen.
-Höhh..értem.-sértődöttséget véltem felfedezni a hangjában.
Miután utoljára végig mért minket,elviharzott.Azután Bo Mi oda ráncigált egy másik társasághoz.Miközben próbáltam jópofizni megláttam a szemem sarkából Liana-t,amint egyedül ácsorog.Majd megszakadt érte a szívem.Legszívesebben odarohantam volna hozzá,és megölelgettem volna,de nem tehettem meg.Ő még ismerkedni akar..mondjuk van benne valami.
Hirtelen Bo Mi hozzám simult,és körbe fonta derekán a karomat.Meglepődtem,nem is kicsit.Gyorsan visszanéztem Liana-ra,aki szinte majdnem elájult a látványtól.Fogta magát,és elviharzott.Nem tétlenkedtem,kibújtam Bo Mi szorításából,és utána iramodtam.
-Zelo!!Hova mész?-kiabált utánam Bo Mi.
-Haza kell mennem..nem érzem túl jól magam!-kiabáltam vissza.
Utána még mondott valamit,de nem értettem és nem is izgatott annyira.
Hazáig követtem őt,majd a lépcsőházban mögé osontam,amikor a liftre várt,és megfogtam karját,amikor beakart szállni.
Megijedt,ezt azonnal láttam rajta,ezért megszólaltam.
-Szerintem beszélnünk kéne.-mondtam nyugodtan.
-Szerintem meg békén kéne hagynod.-mondta vissza flegmán,úgy,hogy meg se fordult.Kirántotta kezét a kezemből,és beszállt a liftbe.Nem vártam sokat,én is beszálltam.
-Márpedig nem hagylak addig,ameddig meg nem hallgatsz.-jelentettem ki.
Csak nézett rám könnyes szemekkel.Könyörgöm csak ne sírd el magad..nem tudom mit kell olyankor tenni,ha egy lány sír.
-Hallgatlak.-szipogott,majd neki dőlt a lift falának.
-Szóval,amit láttál,az nem az volt,aminek látszott.-kezdtem bele.
-Akkor mi volt Zelo?-kért számon,mintha járnánk..ezt kicsit furcsálltam is.-Vagyis,mikre is gondolok...nem tartozol nekem magyarázattal.Nekünk semmi közünk egymáshoz,szóval..
-És ez miért is van így?-mentem hozzá közelebb.-Én azt akartam,hogy az enyém legyél,és én pedig a tiéd,de szépen lekoppintottál.-hajoltam egyre közelebb szájához.
-Hát igen,mert...mert...mert nem tudok még benned megbízni.Rengeteg szörnyűségen estem már át,nem akarok megint szenvedni.De..én is szeretném azt,amit te mondtál az előbb.-pirult el,és fordította el fejét.
-Hé..-emeltem fel fejét,hogy a szemébe nézhessek.-Akkor próbáljuk meg..megmutatom neked,hogy nyugodtan megbízhatsz bennem.Jó?-hajoltam 2 centire arcától.
-Hát..lehet róla szó.-mosolyodott el.-De csak ha elmondod,hogy mi volt az a dolog Bo Mi-val.
-Nos..-ettől féltem,most megint minden elfog romlani..de muszáj elmondanom..különben nem fog megbízni bennem.-El kell játszanom egy ideig,hogy a barátja vagyok.-amint ezt elmondtam,eltolt magától.-De...-kezdtem volna el az ésszerű magyarázatomat mondani,de nem hagyta.
-Micsoda?-kezdett el sírni.




       

6.rész ~What?~

Ez csak valami vicc volt,ugye?Nem,ez nem történhet meg...még nem.
-Hát..én..vagyis..az igazság az,hogy...-próbáltam értelmesen beszélni.-Nem lehet!-nyögtem ki.
Zelo-nak kikerekedtek a szemei és kereste az enyéimben a választ.
-Mégis miért nem?-hangját felemelte,mérgesen kérdezte.
-Mert..még nem ismerlek annyira,tetszel,kedves vagy,de ez nem elég egy kapcsolathoz.
Erre csak fújtatott.
-Ismerjük meg egymást,és aztán meglátjuk mi lesz...jó?!-kérdeztem kedvesen és reméltem,hogy ő is kedvesen adja tudtomra döntését.
-Hhh..legyen.-hangja fájdalmat tükrözött.
Reméltem,hogy ezzel lezártuk a témát.Én tényleg szeretem,de még nem ismerem olyannyira,hogy beleugorjak ebbe a kapcsolatba...az eszemre kellett hallgatnom.Ő egy idol és már hozzászokott  ahhoz,hogy mindent megkap,amit csak akar,de tudnia kell,hogy nem vagyok egy tárgy és,hogy meg kell értem küzdenie.
Éppen beszédre nyitotta volna száját,mikor Jongup rontott be az ajtón.
-Oh..hát itt vagy?-mutatott Zelora.
-Ahha..mert?-értetlenkedett Zelo.
-Mert?Ha nem tűnt volna fel,már vagy 5 perce megy a forgatás és most a te részedet vennék fel.Gyere már!-rángatta a maknae-t.-Egyébként megzavartam valamit?-pillantott rám Jongup.
-Nem!!-kiáltottunk rá egyszerre.
-Oké-oké!-emelte fel kezeit,a megadást jelezve.-Mennyünk!Oh..Liana?!!-szólt vissza kintről.
-Hmm??
-Hol vannak a vizeink?-vágott szomorú képet.
-Jujj!!-csaptam homlokomra.-Tessék!-hajoltam le a földön heverő palackért.
-Köszii!!-ölelt meg.
Zelo csak bambán állt az ajtóban.Tudtam,hogy megbántottam,de nekem is fájt.
.A többieknek is viszem..szegények már biztos majd szomjan halnak.-hajoltam le a többiért is.
Visszamentünk a forgatásra.Odaadtam a vizes palackokat a többi tagnak.Mindenki csak úgy nyelte lefelé a vizet.Őket néztem,mikor hirtelen a rendező felkiáltott.
-Elég!Állj!-legyintett kezeivel.
Odakaptam tekintetem.Épp Zelo-t szidta le mert már megint elrontotta a szöveget,pedig ez nem vallott rá.Féltem,hogy ez az én hibám,sőt,tudtam,hogy én tehetek erről is.Már vagy 20-szorra rontotta el szegénykém,mikor a rendező úgy döntött,hogy majd holnap folytatják,pihenjenek a fiúk.Zelo és a többiek is csalódottan indultak az öltözőjükbe.
Én elindultam,hogy felkutassam Lisa-t.Fogalmam sem volt,hogy hol keressem,így hát úgy döntöttem,hogy elindulok a folyosón a fiúk öltözőjének irányába.5 perces sétám alatt az összes utamba kerülő helyiségbe benéztem,de semmi...hova tűnhetett ez a bolond lány?!
Kezdtem ideges lenni,mert ha itt hagyott és mehetek haza egyedül a sötétben én biztos megölöm.
Ahogy ezek átfutottak az agyamon,akaratlanul,de neki rohantam valakinek.Nem mentem gyorsan,de azért megéreztem az ütközést.
-AÚÚ!!-ordította el magát a lány,akit majdnem fellöktem.
-Jujj.. Joe song hapnida!-hajolgattam előtte.
-Se..semmi baj.-kedves hangja hallatán megkönnyebbültem.
-Biztos?
-Hát persze!
A lány nem lehetett nálam idősebb.Szép baba bőre volt,arca akár egy porcelán babáé.Tipikus mandula szemei halvány szemceruzával voltak kihúzva.Igen..egy igazi koreai tinilány állt előttem.Felém nyújtotta a kezét,amit először érdekesnek véltem.Vonakodva bár,de kezet ráztam vele.
-Jajj,csak gondolom..mármint látom,hogy nem idevalósi vagy,gondoltam nem ismered a koreai szokásokat.-mentegetőzött.
-Aranyos vagy,hogy gondoltál erre,de ismerem a szokásokat.
-Nincs mit!Egyébként.-kezdett bele kissé elhalkulva.-Nem tudod,hogy hol van a B.A.P öltözője?-fejezte be,szinte már suttogva.
Nem értettem,hogy minek keresi a fiúk öltözőjét.Nem tűnt BABY-nek...de akkor mit akarhat a srácoktól?
Már épp megkérdeztem volna tőle ezt,de akkor valaki odarohant elé,és szorosan megölelte.A kis társaságban csak én voltam összezavarodva.A lány,akinek a nevét sem tudom,mosolyogva ölelte át azt a fiút,aki szabályosan lerohanta.Nem értettem semmit.Mikor elengedték egymást..még jobban összezavarodtam.Csak kapkodtam tekintetem a két személy között,akik láthatóan ismerték egymást.
-Nahát!Bo Mi,mit keresel te itt?-kérdezte kérdőn a "támadó",miközben végig mérte a lányt tetőtől talpig.
-Neked is szia Zelo.-kuncogott fel.-Nos,ami azt illeti...azért jöttem..mert..megszeretnélek kérni valamire.-elpirulva kapta el a tekintetét Bo Mi.
-Mé..mégis mire?-kérdezte ijedten és meglepődve Zelo.
Úgy éreztem magam,mintha láthatatlan lennék.Legszívesebben elmentem volna,hiszen jobb dolgom is akadt,meg kellet  volna keresnem Lisa-t,de hallani is akartam,hogy vajon mire akarja megkérni Zelo-t ez a,számomra titokzatos,lány.
-Háát..izé...csak azt szeretném...de,ha nem akarod vagy nincs kedved hozzá,akkor..
-Bökd már ki te lány!-kuncogott Zelo.
-Rendben!-kezdte felbátorodottan.-Szeretnélek elhívni a divatbemutatóra,ahol én is modell leszek,és azt szeretném még kérni tőled,hogy kísérj el az utána megrendezett party-ra.-magyarázott komolyan.
Száj tátva vártam Zelo reakcióját.Ez szinte már egy randi meghívás volt.Zelo kicsit megdöbbent,és láttam rajta,hogy erősen gondolkodik a válaszon.
-Köszönöm a meghívást,és szívesen elkísérlek a party-ra is.-mosolygott rá,az időközben megszeppent,lányra.
-Jajj..köszönöm Zelo!Ezer hála.-ölelgették egymást.
-Nincs mit..de miért pont én?Már vagy fél éve nem láttalak.-engedték el egymást ismét.
~Ne!!~ordítottam magamban.Miért ment ebbe bele Zelo?Miért pont most bukkant fel ez a lány?Egyáltalán ki ez a Bo Mi,Zelo-nak?Istenem!Valaki mondja már el,hogy miért történik ennyi borzalom és döbbenetes dolog velem,amióta átléptem Seoul határát?
Tudtam,hogy a kérdésekre,amiket minduntalan felteszek magamban,sose kapok válaszokat,de mégis folyton ezt tettem.
Hirtelen kacagásokra kaptam fel a fejemet,majd csak annyit láttam,hogy megint ölelgetik egymást és Bo Mi távozik.Zelo még nézte,ahogy eltűnik a folyosón,majd fogta magát,sarkon fordult és sietősen loholt vissza az öltözőbe.
Én ott álltam még egy picikét,mire felfogtam,hogy mi is történt,de nem értettem semmit.Tényleg láthatatlan vagyok?Mi ütött Zelo-ba?Az egyik pillanatban szerelmet vall és megcsókol,a másikban meg levegőnek néz...és még csak be sem mutatott Bo Mi-nak..mintha nem is ismerne..tisztára úgy csinált...
Végül,hosszas folyosón ácsingózás után,fogtam magam és haza indultam..már nem érdekelt,hogy hol van a nővérem,nem érdekelt az sem,hogy full sötétben sétálok haza a rideg utcákon..nem..semmi sem érdekelt már...csak az,hogy Zelo mennyire köcsög és tuskó volt.

                                     

       ZELO P.O.V.

Amikor megláttam Bo Mi-t a folyosón,nem bírtam magamon uralkodni.Olyan rég láttam már,hogy muszáj voltam megölelgetni.Amióta én bekerültem a B.A.P-be,ő pedig tini modell lett,megszakítottuk a kapcsolatot egymással.Olyan jó fej kis csajszi volt mindig is,még általánosban ismertem meg,bár nem egy osztályba jártunk,de évfolyam társak voltunk.Nem mondom,eléggé megváltozott.Lányosan öltözködik,régen pedig inkább fiúsan viselkedett,és mindig velünk,fiúkkal lógott,amiért csúfolták is a többi lányok.Ez volt az egyik oka,amiért úgy döntött,hogy modell lesz.Én támogattam,és ő is mindig támogatott engem.Mondhatnám,hogy a legjobb lány barátom volt.
Megmondom őszintén,természetesen láttam,hogy Liana ott állt,de mégis úgy tettem,mintha nem is létezne.Tudom,ez kicsit szemét dolog volt,hogy be sem mutattam őket egymásnak,de mit mondhattam volna?Ó,Liana!Ő itt Bo Mi,egy régi barátom,aki itt modellkedik,és Bo Mi!Ő itt Liana,akit ma már lesmároltam,de ő szépen lekoptatott,és most meg kell játszanom mindenki előtt,hogy semmi sem volt köztünk és,hogy számomra semmit sem jelent.
Ja..szép lett volna,de nem baj..had érezze összezavarva magát..én is az voltam ma egész nap.Majd elmondom neki,ha meg kér rá..de addig nem fogom..mivel lekoppintott,így nincs köztünk,sajnálatomra,semmi,ezért nem tartozom neki magyarázattal.
Furcsa volt kicsit,hogy fél év után egyszer csak megjelenik Bo Mi,de azt mondta,hogy nincs pasija,és nincsenek fiú barátai sem.Így természetesen kisegítettem.
Visszaérve az öltözőbe láttam,hogy mindenki levedlette magáról a kényelmetlen szerkókat,és az induláshoz készülődve pakolgattak az oldaltáskájukba.Gyorsan én is átöltöztem,és követtem példájukat.Minden cuccomat bedobáltam a tagyómba,majd elindultunk az ajtó felé.A folyosón végig haladva,megkönnyebbülten észleltem,hogy Liana már nem áll ott,mint a cövek.
Haza érve mindenki megkörnyékezte a fürdőt.Én vártam a soromra,amikor a kezembe akadt egy újság..a címlapon pedig Bo Mi-t pillantottam meg.

Tényleg nagyon szép lány lett,de számomra még mindig Liana volt a legszebb a világon.Nem sokáig nézegettem,mert Youngjae huppant le mellém a kanapéra.
-Mit nézegetsz annyira?-kérdezte azzal a szokásos sunyi mosollyal a képén.
-Áhh..csak..látod ezt a lányt?-böktem ujjammal Bo Mi képére.
-Hogy a viharba ne látnám!-ült föntebb a kanapén,és kikaptam az újságot a kezemből.-Ki ez a csaj?Meseszép!-ámuldozott.
-Egy régi barátom,ma megkeresett,és megkért,hogy menjek el egy divatbemutatóra,ahol ő is bemutat egy pár ruhát..meg az utána levő party-ra is kísérjem el.
-Egy párként?
-Gondolom.-vontam fel vállaimat.
-Akkor..ez egy randi?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Mi?Nem!Dehogy!-kaptam ki kezéből az újságot,becsuktam és odavágtam a többi közé.-Nekem Liana tetszik.-pirultam el.
-Akkor meg minek mentél ebbe bele?Te totál hülye vagy?
-De hát..-nem bírtam befejezni,mert Daehyun szólt közbe.Mindent hallott.
-Ugye Liana nem tud róla?-ült le mellénk.
Elmeséltem nekik mindent,mire két oldalról kaptam egy-egy taslit.
-Te tényleg egy idióta vagy!-rázta a fejét Daehyun.
-De most miért?Ő is megbántott.-simogattam a pofonok helyeit.
-Nem is..ő azt mondta,hogy ismerkedjetek..te meg..-Daehyun prédikálását a telefonom csörgése zavarta meg.
Kihalásztam a zsebemből,és miután láttam,hogy ismeretlen számon keresnek,vonakodva vettem fel.
-Haló?
-Áhh..Zelo!Látom a számod még a régi..szerencse.-hallottam meg Bo Mi hangját.
-Bo Mi!Miért hívtál?
-Jól elbeszélgettünk ma,csak épp azt nem mondtam meg,hogy hol és mikor lesz a divatbemutató.
-Tényleg..várj..előveszek egy lapot.-futottam a konyha szekrényhez,elvettem egy cetlit,és elkezdtem rá firkálni a címet és az időpontot.
-Értem!Felírtam mindent..ahha..akkor ott találkozunk.Szia.-majd letettem.
Gyorsan be mentem a szobámba,és beraktam az edzős cuccaim közé a cetlit.
~Holnap este fél 9-kor,divatbemutató~ismételgettem magamban,hogy biztos el ne felejtsem.
Kivártam a soromat,gyorsan letusoltam,és vágtattam is be a szobámba,egy kevéske vacsora kíséretében.Még átismételtem a rap részt,hogy holnap el ne csesszem a felvételt..megint,aztán már durmoltam is.



                                   

5.rész ~Are you hate me?~

Ott álltam az utca közepén,abba az irányba kémleltem,amerre Zelo eltűnt.

~Most mi van?Mi rosszat tettem?~kérdezgettem magamtól megállás nélkül.

Már vagy 5 perce állhattam egy helyben,mikor valaki mellém lépett.Kevin...szegényt el is felejtettem a nagy összezavarodottságom közepette.

-Minden oké?-meresztette rám aggódással teli szemeit.

-Ne..nem tudom.-válaszoltam neki,még mindig a sokk hatása alatt állva.

-Mi az,hogy nem tudod?!-bámult még mindig.

Nem válaszoltam,csak néztem magam elé.

-Egyáltalán ki volt ez a kölök?-kérdezte,majd mikor látta,hogy nem válaszolok nevetett egyet zavarában.

-Na jó!Én ezt nem vágom!-sóhajtott,majd megvakarta a feje búbját.

~Én se.~mondtam,alig hallhatóan.

-Nekem most már tényleg mennem kell.-biggyesztette le telt ajkait.

-Menj csak.-ráztam meg fejem,és rá mosolyogtam.

Láttam rajta,hogy ez egy kicsit megnyugtatta.Intett,majd elment...magamra hagyva ezzel.Lassan ballagtam haza.Nem tudtam hova tenni Zelo viselkedését.Nekem nagyon tetszik és attól,hogy úgy láttam féltékeny,boldognak kéne lennem,hogy érdeklem őt,de mégsem vagyok az...még csak jó kedvem sincs.Mi van,ha ezzel a félreértéssel,még a kialakulóban levő barátságunkat is tönkretettem?Azt nem élném túl...én..én szeretném őt szeretni,és úgy érzem,hogy már most eszméletlenül bele szerettem..lehet ilyen?Nem is ismerem még annyira..és nem is hiszek ilyenekben..vagyis csak nem hittem..most már azt hiszem van ilyen..igen!!Én ezt érzem iránta..irántad Zelo!Huhh..remélem,hogy nem hiszi azt,hogy Kevin a pasim..

Amíg ezeken agyaltam,haza értem.Nem volt kedvem se enni,se fürödni,ezért úgy döntöttem,hogy bedőlök az ágyba és majd reggel a munka előtt megfürdök.

Természetesen Lisa nem volt otthon..gondoltam.Majd hajnalban haza esik,és majd könyöröghetek neki,hogy kelljen fel,mert dolgozni is kéne...remek!Ráadásul holnap a B.A.P új MV-jét forgatják,és nekünk kell őket kiszolgálni.Vajon Zelo hogy fog viselkedni velem?Meg kell vele ezt beszélnem..sürgősen.Holnap elkapom és elmagyarázom neki ezt az egészet.Határozott elgondolásom után elnyomott az álom.

      ZELO P.O.V.

Mikor visszaértem a fiúkhoz,már türelmetlenül vártak a kocsiban.Kifújtam magam,majd bepattantam melléjük.Tudtam,hogy nem lesz sima ügy a csapattal egy légtérben utazni,mert biztos voltam benne,hogy rákérdeznek a dologra.Igazam lett.

-Na?Megtaláltad?-nézett fel a telefonjáról Daehyun.

-Meg!-sóhajtottam fájdalmasan.

-Akkor meg mi a baj?-kérdezte Jongup.

-Nem ért rá?-záporoztak felém a kérdések.

-Hát..éppenséggel elvolt foglalva!-mosolyogtam kínomban.

-Na mert?-kapta fel a fejét Himchan.

-Éppen egy fiúval ölelkezett.-mondtam semleges hangnemben,majd kifelé bámultam az ablakon.

-Na ne!-ugrott egyet Youngjae.

-Biztos ő volt?-kérdezte Yong Guk.

-Tuti...még mosolyogva jött felém.-mondtam mérgesen.

-Figyu..abba nem gondoltál bele,hogy esetleg az egyik barátjával volt?-így Daehyun.-Meg egyébként is..a beszélgetésnél megkérdeztük őket,és azt mondták,hogy nincs senkijük.Ha meg mosolyogva ment feléd,akkor meg biztos,hogy csak a haverja..különben,kiderült volna,hogy hazudott.

-Hmm..ebben van valami.-mutatott rám komoly fejjel Youngjae.

Végülis,mond valamit Daehyun.Ha nem lenne igaz amit mondott,akkor megijedt volna,hogy rajtakaptam..de nem..lehet,hogy egy idióta voltam?Szerencsétlen mit gondolhat rólam?Holnap beszélnem kell vele!

      LIANA P.O.V.

Reggel finom rántotta illatra ébredtem.Kiszaladtam a konyhába,és Lisa megterítve várt az asztalnál ülve.

-Jó reggelt!-köszönt mosolyogva

-Neked is!-ültem le mellé,és már tömtem is magamba a finom ételt.-Hogy-hogy ilyen korán fent vagy?-kérdeztem tőle teli szájjal.

-Hmm..nem voltam álmos,ezért inkább úgy döntöttem megleplek egy finom reggelivel.-mondta,szinte már nevetve.

-Jól érzed magad?-nyeltem félre a falatot,ami a számban volt.

-Persze!-állt fel,majd megölelt,és elvette előlem az üres tányért.

-Na..megyek,gyorsan lefürdök,és mehetünk is.-szóltam oda,a már serényen mosogató testvéremnek.

-Oké!

Mikor elkészültem,Lisa már az ajtóban várt.Miközben sétáltunk új munkahelyünk felé,elmesélte a,nem éppen,unalmas estéjét.

-Szóval..együtt vagyunk!!-ugrált útközben.

-Jujj de jó!!-szálltam be én is.

Mindenki minket bámult az utcán,és mikor ezt észrevettük, futottunk  a TS felé.

Beértünk,és azonnal megkerestük a B.A.P menedzserét.Megmutatta,hogy hova mehetünk,és hova nem...hogy hol pihennek majd a fiúk és,hogy mi lesz a feladatunk.Kiszolgálás..tudtam.

Az első 15 perc nyugis volt.A Warrior-t forgatták,és nekem már a díszlet is nagyon tetszett,de mikor a fiúk elkezdtek táncolni..azt a mindenit!!Rohadt tehetségesek.Nagyot nőttek a szememben.

Eljött az első szünet.

-Liana!Egy vizet légyszii!-szólt oda nekem Himchan.

-Nekem is!

-Nekem is!

-Én is kérek!

-Én is,én is!

Kiabálták nekem mind,kivéve Zelo-t..nem is láttam,hogy hova tűnt.

-Oké-oké!Hozom már!-válaszoltam mosolyogva.

-Köszönjük!Egy angyalka vagy!-kiabált utánam Himchan.

Ez jól esett.Örültem neki,hogy ilyen jó fejek.

-Lisa!Gyere,segítened kell!-szóltam a folyosón telefonáló tesómnak.

-Ahha..ahha...ez jó..ahha!-csak ennyit hallottam..persze a barátjával beszélt.

-Hahóó!!-rángattam.

-Ahh..várj egy picit édesem!-mondta a telefonba.-Liana!Old meg,nem látod,hogy nem érek rá?

-Dehát 5 vizes palackot hogy vigyek el egyedül?Az ajtót nem bírom kinyitni te okos,és egyébként is..hova tegyem a többi 3 üveget?-háborodtam fel.

-Shh!Most hagyj!-legyintett felém.

Fogtam magam és duzzogva mentem a hűtőhöz,hogy kivegyem a frissítő italokat.Éppen próbáltam kimenni az ajtón,amikor kinyílt,és arcon csapott.

-Azt a rohadt!-nyúltam az orromhoz.-Figyelj már oda!-kiabáltam rá az ajtó nyitogatóra.

-Bocsi,nem direkt volt!-hajolt le hozzám.-Honnan tudhattam volna,hogy itt bénáskodsz az ajtó előtt?

-Te?-néztem,a már mellettem térdelő fiúra.

-Mi az?-kérdezte.
Nem válaszoltam neki.Éppen felakart állni mellőlem,mikor vissza rántottam magam mellé.
Csak nézett.
-Zelo...te...te utálsz engem?-kérdeztem tőle.
-Mi van?Dehogyis!

-Mi volt az a dolog tegnap?-kérdeztem,miközben segített felállni a földről
.-Hát..izé..az csak.-hebegett össze-vissza.

-Zelo!-fogtam kezeim közé arcát.-Tegnap furcsa voltál..mond el,mert én ezt nem értem..mi a jó istennek szaladtál el?-vontam kérdőre.

-Ne haragudj,de..-nézte a földet.

-De?

Kibújt kezeim közül,és hátat fordított nekem.

-Féltékeny lettem...-mondta alig hallhatóan.

-Mi..mire?-habogtam már én is.

-Ki volt az a srác?-fordult felém,és olyan közel jött hozzám,hogy cirógatott a lehelete.

-Ha tudni akarod a volt legjobb barátom..aznap találkoztam vele.-mondtam én is halkan,a földet bámulva.

Zavarba hozott..ez a közelség,és tényleg azt mondta,hogy féltékeny volt?Úristen..a mennyekben érzem magam.

-Daehyun-nak igaza volt.-mondta az arcomat fürkészve.

-Mégis mi be volt iga...-nem tudtam befejezni,mert Zelo megcsókolt.

Szinte leállt a szívem is.Hirtelen történt,és fel sem fogtam.Nem csókoltam vissza,hanem ellöktem magamtól ijedtségemben.

-Ez-ez mi volt?-kérdeztem tőle.

-Bocsi,nem kellett volna,de annyira tetszel nekem..Liana...neked nem jövök be?

Jézus!Biztos,hogy ez nem egy álom?

-Nekem te nagyon is bejössz..jófej vagy,és cuki..és..én...szeretlek!!-mondtam végül ki.Olyan vörös lettem,mint a rák.

Ezt most tényleg ki mondtam?

-Akkor...Liana...leszel a barátnőm?-hangzott el a szájából az a kérdés,amiről álmodni sem mertem.-Hmm?-nézett rám kis kutya szemekkel.

4.rész ~An old friend!~

-Na mi az?Már meg sem ismersz?-kérdezte hatalmas vigyorral a képén,az ismerős személy.
-Jé-Jézusom!!-kiabáltam fel.-Hát rólad is lehet még hallani?-húztam magamhoz egy ölelésre.
-Amint látod?!-mutatott végig magán.
-El sem hiszem!-szorongattam meg megint.
-Jól van,jól van..de lassan össze nyomsz!-nyögte ki,nagy nehezen.
-Ohh..ne haragudj.-engedtem el,immár végleg,és egy lépést hátráltam.
-Na,de mit csinálsz te itt?-kérdezte csodálkozva.
-Hát..-elmeséltem neki a történetet,és mindent,ami velem történt az elmúlt egy évben.
-Huhh..ez durva!-fújta ki,a történettel bele fojtott levegőt,majd megvakarta tarkóját.
-Nyugi,már úgy ahogy,de feldolgoztam.-próbáltam visszafojtani,a kitörő könnyeim áradatát.
Nehéz volt..egy év alatt próbáltam elfelejteni a velem történt szörnyűségeket,erre most egy nap alatt kétszer is felidéztem..de a múltbéli legjobb barátomnak kötelességem volt elmondani ezt.
Elkezdtek potyogni a könnyeim.Lefele bámultam a földet.Mindig erősnek mutattam magam,főleg Kevin előtt..de most eltört bennem valami.Éreztem,hogy Kevin ijedten bámult rám.Hirtelen megragadta a csuklóm,és erősen,mégis bátortalanul magához húzott.Kicsit meglepődtem,de nagyon jól esett.A mellkasába nyomtam a fejem,és keserves zokogásban törtem ki.Jó volt végre mindent kiadni magamból.
-Jól van..shhhh...nincs semmi baj!-csitítgatott,miközben simogatta fejemet.
Vissza repített engem ezzel a találkozással abba az időbe,amikor még együtt hülyéskedtünk az órákon,együtt röhögtünk,és minden nap,suli után elmentünk a kedvenc kávézónkba,és megettük a mindennapi csokis sütinket.Ezen gondolkodva,lassan lenyugodtam,és végül csak mosolyogni tudtam.Eltolt magától,és még zavartabban nézett rám,olyan "ez biztosan megőrült" nézéssel bámult szemeimbe.
-Nyugi,nyugi..nem őrültem meg,csak..-szipogtam egy utolsót,majd letöröltem könnyeimet,és folytattam magyarázkodásom.-jó téged megint látni,eszembe jutottak a régi szép emlékek.-mosolyogtam rá.
-Hidd el,én is visszaemlékeztem a rengeteg baromkodásunkra.-nevetett fel.
Hát,két éve volt..az rengeteg idő..és őszintén szólva majdnem elfelejtettem Kevint.Sajnos,pont akkor költöztek ide ki,Koreába,amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá...elhagyott,és ez fájt.
-Liana!-kiabált nekem Lisa-Lian..oh.-látott meg minket.
-Hé..Lisa..hát te is itt?-kérdezte,megint csak ledöbbenve.
Lisa csak rámosolygott,majd biccentett egyet nekem,hogy ideje mennünk.
-Öhh..Kevin..most mennem kell!-biggyesztettem le ajkaimat.
-Rendben,de tessék.-nyújtott át,egy papírt.-a névjegyem,hívj majd fel,és beülhetnénk valahova,eldumcsizhatnánk...meg ilyenek.-mondta,jól ismertem,így rögtön észrevettem,hogy elpirult.
Kuncogtam egyet,majd kivettem zavart barátom kezéből a névjegyét.
-Az jó lenne,köszi.-megöleltem,majd sarkon fordultam,és megindultam a taxi felé,amit idő közben Lisa szerzett.
Ennél jobban nem is alakulhatott volna az este.-mondtam magamban elégedetten.
Hazafele Lisa elmesélte,hogy megismerkedett egy kedves sráccal,aminek én nagyon örültem.Végre minden okés volt.Otthon belevetődtem kényelmes ágyamba,és vártam az álommanót,de az elkövetkező napot is,mert kiderül,hogy hol fogunk "dolgozni".

       ZELO P.O.V.

Mikor hazaértünk,egyből bezuhantam az ágyba.Kicsit mérges voltam Yong Guk-ra,hogy így elszúrta az estém fénypontját,de örülök is,hogy láthattam Liana-t.Kíváncsi vagyok,hogy tényleg nálunk lesz-e kisegítő,mert annak nagyon őrülnék,bár kitudja,a lényeg az,hogy akkor is meghódítom őt.-ezen elgondolkodva merültem mély álomba.
Másnap,már alig vártam,hogy beérjünk a TS-be.Nagy nehézségek árán,de végre az autóban ültünk.Mindenkinek kómás feje volt,csak én vigyorogtam,mint valami fogyatékkal élő.Ezt a többiek is észrevették,mire Himchan meg is kérdezte,hogy mi bajom van,minek örülök én reggel fél hétkor?!Erre én csak legyintettem egyet,csak arra tudtam gondolni,hogy ma lesz-e életem legjobb vagy életem legrosszabb napja.Nem akartam elmondani a többieknek az elméletemet,mert ha mégse jönne be,akkor az jó nagy pofára esés lenne,és akkor egész életemben ezt hallgatnám a fiúktól,majd megtudják,amikor én is.
Megérkeztünk az álmaimat megvalósító épülethez.Gyorsan kiszálltam,a többiek nem túl gyorsan,de követtek befelé.Mire mind beértünk,akkor jelent meg a menedzserünk.
-Jó reggelt B.A.P!-köszöntött minket.-nos,ma egy jó hírrel szolgálhatok nektek.-csapta össze kezeit egy mosoly kíséretében.
-Mi az?-kérdezte Yong Guk zavartan.
~Kérlek azt mond,kérlek azt mond..~szűrtem ki fogaim közül.
-A TS Entertainment ma két új kisegítővel bővül.-mondta ki végül.
-IIGEEEN!-kiáltottam el magam.
-Jól érzed magad?-kérdezte a jó hírt elújságoló menedzserünk.
Nem válaszoltam,csak összehúztam magam,és lesütöttem szemeimet.
-Tényleg?Kik azok?Ugye lányok?-csillantak fel Youngjae szemei.
-Na,te csak ne örülj!!-mondta oda neki Jongup.-Ha lányok,akkor te a közelükbe se mehetsz!-fejezte be mondandóját,mire mindenki vissza fojtott röhögőgörcsben tört ki,Youngjae feje láttán.
Nem mondom,volt egy feje.
Miután lehiggadtunk,a menedzser elment a mi kis segítőinkért.
Amíg meg nem jöttek,a többiek azon morfondíroztak,hogy vajon milyenek lesznek.Én csak ültem ott,mint valami jó kis fiú,és boldogan gondoltam bele,az új gondolatba,hogy mostantól mindennap  látom majd Liana-t.Mire ezt végig gondoltam,már egy ismerős nevetést hallottam meg,egyre közeledni felém.Hát persze,hogy ő volt az.Szívem kalapálni kezdett,tenyerem izzadt,és rettentően zavarban voltam,magamra sem ismertem.
-Fiúk,ők itt Lisa és Liana.-mutatta be nekünk,a számomra már ismert személyeket.
-Üdvözlünk titeket,mi vagyunk a B.A.P!-mondtuk ugyebár egyszerre.
-Sziasztok!-köszöntek nekünk,majd meghajoltak.
Liana-val többször is összenéztünk,és folyton őt figyeltem,amit valószínűleg észre is vett,de hát mit tegyek?!Ezt hozza ki belőlem ez az elképesztő lány.
-Én akkor most elmegyek,elintézek pár dolgot,ti meg ismerkedjetek.-mondta,majd távozott a menedzserünk.
Leültünk a kanapéra,és hosszasan beszélgettünk,sokat nevettünk.Észre sem vettük,hogy eltelt az egész nap.Mikor már mindent kibeszéltünk,elindultunk szépen haza.Nehezen,de el kellett búcsúznunk.
-Sziasztok!Holnap,akkor ugyan itt!Jó éjszakát!!-kiabáltak nekünk a folyosó végéről.
-Sziasztok!Nektek is!-kiáltotta nekik Youngjae.
-Kedves lányok!-jegyezte meg Daehyun,miközben mi is a kijárat felé vettük az irányt.
-Azok!-helyeselt Himchan.-ráadásul az egyik egy idős a maknae-val.-bökött oldalba,sejtelmesen mosolyogva.
-Bizony,és ha jól láttam,eléggé bámultad is őt.-kezdett bele Jongup is.
-Persze,hogy bámulta,hiszen ő az a lány,akiért már két napja oda van!-szólta el magát,direkt Youngjae.
Olyan szúrós szemekkel néztem rá,mint még soha.Ekkor leesett,hogy megakartam kérni Liana-t,hogy holnap az új MV forgatása után,aminél ő is segíteni fog,jöjjön el velem sétálni a városba.Észbe kapásom után hátat fordítottam csapattársaimnak,és mint az őrült úgy kezdtem el futni,már vagy öt perce futhattam megállás nélkül az ellenkező irányba,amikor végre megláttam őt.Egy fiúval ölelkezett.Akkor és ott összetört a szívem.Szomorúan bámultam feléjük,mikor valaki megszólított.
-Zelo?!Te vagy az?-az ő irányukból jött a hang.
Liana volt az.Mosolyogva közelített felém,de én megfordultam,és elszaladtam.Még utánam kiáltott,de nem tudtam megfordulni.Még semmi sem volt köztünk,de mégis úgy fájt,mintha megcsalt volna.


    LIANA P.O.V.

Mikor elhagytuk a TS-t már hét óra is elmúlt.Lisa sietett a randijára,én pedig egyedül sétáltam haza,mikor neszt hallottam meg a hátam mögött.Felugrottam ijedtemben,de hamar megnyugodtam,mert Kevint pillantottam meg.
-Szia!-szólt hozzám kedvesen.
-Sz-szia..megijesztettél.-mondtam neki halkan.
-Upsz..bocsi.-nevetett.
-Ugyan,semmi baj,csak majd nem meghaltam szívrohamban.-nevettem vele együtt.
Megbeszéltünk egy találkát,ha már így összefutottunk,de hamar mennie kellett,ezért régi barátokhoz méltóan öleléssel búcsúztunk el egymástól.Hallottam,hogy valaki fut felénk,majd hirtelen megáll.Elengedtük egymást Kevinnel,és akkor láttam meg Zelo-t.Nagyon megörültem neki,oda szóltam neki,de semmi válasz nem érkezett tőle.Úgy nézett,mint aki szellemet látott.Megindultam felé,de ő fogta magát,és elfutott.Hiába kiabáltam utána,semmit sem reagált rá,csak futott,majd a sötétben eltűnt.
Mi a fene volt ez?Mire véljem a viselkedését?Végül ott álltam,olyan arckifejezéssel,mint az előbb ő,és semmit sem értettem.

3.rész ~Party time!~

Sikeresen elaludtam,de nem sokáig tartott nyugalmam,mert eszeveszett kopogásra riadtam fel...Lisa volt az.
-Lianaaaa!!-kiabált be hozzám,hallottam hangján,hogy eléggé mérges.
Kipattantam az ágyból,és szépen komótosan oda sétáltam az ajtóhoz.
-Mi az?-nyitottam ki egy ásítás társaságában.
-Hogy mi az?Ezt komolyan kérdezed?-förmedt rám,csípőre tett kezekkel.
-M-mert?-néztem rá kikerekedett szemekkel.-Mit tettem?
-Csak annyit,hogy bezárkózol a szobádba,és nem elég,hogy elalszol,de fel sem kelsz arra,hogy már vagy negyed órája itt ordibálok meg dörömbölök!-vágta a fejemhez idegesen.
-Ne haragudj!-mondtam,kiskutya szemeket meresztve rá.
-Hahh..jó..bocsi,csak fél óra múlva ott kéne lennünk,mert különben nem férünk majd be a Disco-ba..nem akarom kihagyni.-mondta nyugodtan.
-Akkor sietek..gyorsan megfürdöm,felöltözök és ennyi...mehetünk is.-megindultam hiper-szuper fürdőnk felé,de Lisa elkapta a csuklómat.
-Azt már nem!Ez az első független éjszakánk,adnunk kell magunkra.-mondta szemembe komolyan.
-De..
-Nincs de..most akkor menj fürödni,én elő szedem a rucidat,és kisminkeljük egymást,jó lesz!Oké?-kérdezte aranyos mosollyal.
-J-jó!-mondtam elképedve,mégis boldogan.
Bementem a fürdő helyiségbe,megengedtem a forró vizet modern kádunkba.Miután elegendő vizet véltem felfedezni a kádban,elzártam,levetkőztem és beleültem lassan.Egész végig,míg áztattam fáradt testemet az éltető folyadékban,azon gondolkodtam,hogy mi ez a hirtelen kedvesség nővérem felől.Egy éve nem mosolygott rám annyiszor,mint ez alatt a nap alatt.
Tudtam,hogy haragszik rám,bár alaptalanul.Engem vádolt a tragédia bekövetkezte miatt.Pedig nem tehettem semmit Ő érte..semmit.Akármennyire is fájt felidéznem azt a borzalmat,ami velünk történt,mégis vissza gondoltam,mert a mostani helyzetben muszáj volt.Lisa összezavart a viselkedésével.Lehunytam szemeimet,és..


-Mi történt?-néztem anyát,könnyes szemekkel.
-Kicsim..nyugodj meg!-csitítgatott apa.
-Hogy nyugodhatnék meg?-kiabáltam rá.-Az ikertesóm élet-halál között lebeg!-emeltem fel még jobban a hangomat.
-Liana!Az egész kórház tőled hangos.-vágta vissza apám.
Még hogy nyugodjak meg...ezt komolyan mondta?
Már vagy 15 perce ment a világ legfárasztóbb órája..a matek.Egyszer csak az igazgató ront be..szinte fulladozik,és levegő után kapkod.
-Li-Li-Liana!-mutatott rám.
-Igen?-néztem rá értetlenül..mit tettem?
-Apukád most hívott,hogy Lily kórházba került,élet-halál között fekszik,mozdulatlanul.Autóbalesete volt!
Kitágult szemekkel bámultam rá..hogy mi?Lily?De...mikor?És..miért?..Hogy?..Rengeteg kérdés...de semmi válasz.Felpattantam és futottam,mint az őrült a kórházba.Lisa,anya és apa már ott voltak.Anya keservesen zokogott,Lisa lenézően nézett rám,apa pedig rémülten és idegesen meredt maga elé.
-Mi van vele?Rendbe jön?Egyáltalán,hogy szenvedhetett autó balesetet?-záporoztak belőlem a kérdések.
Kapkodtam tekintetem ide-oda három,zaklatott rokonom között.
-Mintha nem tudnád!-vágta képembe flegmán nővérem.
-Mi van?Honnan a fenéből tudnám,hogy mi történt?-álltam elé..farkas szemet néztünk egymással,majd anya nagy nehezen megszólalt.
-Mike-val volt!-nyögte ki,majd tovább zokogott..már-már hisztérikusan.Nagyon sajnáltam.
-Ahh..akkor mindent értek.-mondtam bánatosan.
-Csodás..de senkit se érdekel,hogy mit értesz,és mit nem.-kötött belém,megint Lisa.
Összeszűkített szemekkel kaptam testvérem felé tekintetemet.
-Hagyjál!Ez nem a legmegfelelőbb időzítés Lisa.-válaszoltam neki komor hangnemben.
Elhallgatott..végre.
Várnunk kellett.Szörnyű volt..elmondhatatlanul.Amíg vártunk,kattogott az agyam..egyfolytában.
~Mike~szűrtem ki fogaim közül.
Utáltam azt a gyereket.Miatta volt minden.Amíg Lily nem ismerte,minden király volt.Elválaszthatatlanok voltunk,ahogy a legtöbb ikerrel szokott ez lenni.Mindent megosztottunk egymással,de mikor testvérkém szerelembe esett ebbe a baromba,megváltozott...eljárkált otthonról,piásan jött haza vagy egyáltalán nem jött haza napokig.Anyuék ki voltak teljesen.Nem beszélgetett velem,ha hozzám szólt,akkor is csak összevesztünk.Ő volt a fal köztem és Lisa között.Lisa imádta Lily-t...engem pedig leszart..magasról.Természetesen mindig,minden az én hibám volt,Lily gondjait rám "erőltette".Tipikus Lisa..
Az nap..a baleset napján..Lily lógott a suliból..megint.Nem tudhattam,hogy mibe viszi bele az a rohadék a húgomat....,de most már értem.Biztos megint ittak,és úgy ültek autóba.
-Gyűlölöm!!.kiabáltam fel haragosan.
-Mi is!!-remegő hangját hallottam meg anyámnak.
-Maguk Kovács Lily szülei?-jött oda egy fehér köpenyes férfi..egy orvos.
-Igen!-válaszolta apa határozottan.
-Jöjjenek velem!-mutatott egy ajtó felé.
Utána mentünk,de amit mondott...leírhatatlanul fájt.
-Sajnálom,teljes szívemből,de..Lily meghalt.-mondta szomorkás arckifejezéssel.
-N-n-nee!anyám megint sírt..én is..Lisa is és apa sem bírta tovább.
Bementünk letakart testéhez,és utoljára megfogtam kezét.Hideg volt,és véres.Azt hittem,ott halok meg.
-Szeretlek!-suttogtam,pillantásomat le nem véve élettelen arcáról.
Anya rengeteget beszélt még "hozzá",majd apa,és Lisa is elbúcsúzott tőle.Az orvostól megtudtam,hogy Mike is meghalt...ez szörnyen hangozhat..de nem sajnálom,sőt!

Az autóban ülve Lisa oda súgta nekem..
-A te hibád..csak a tiéd..te voltál az ikertestvére..a vérből is a vére..és tudnod kellett volna.
Nem tudtam erre mit mondani,nem volt az élethez sem kedvem,nem hogy a hülyeségeihez.Így hagytam a francba...nem tudott érdekelni a véleménye...csak az ikrem,akit elvesztettem..örökre!



Egy könnycsepp gurult le arcomon,bele a már lassan kihűlőben lévő vízbe.Letöröltem a sós nedű helyét,és kiszálltam a kádból.

Lisa(bal oldal),Liana(jobb oldal) ruhája.

Kimentem,de Lisa-t nem találtam a szobámban.Felöltöttem koktél ruhámat,és átbaktattam a szobájába,Már ő is fel volt öltözve,a haját göndörítette.Besétáltam némán,és elővettem smink készletét.
Rám nézett,és elmosolyodott..de..vajon miért?-gondoltam magamban.
-Kifestesz?-kérdeztem halkan.
-Persze!-éppen befejezte a haját,megigazította a tükörben és leült velem szemben az ágyára.Elvette tőlem a smink dobozt és kinyitotta.Nem festett ki erősen,de pont látszott..az elég volt.
Én is kifestettem szemeit.Utána kivasalta a hajamat,és indulni készültünk.
-Szép vagy!-mondta oda nekem,a magassarkúját felvéve.
-Köszi,te is!-mosolyogtam rá,és én is magamra vettem a lábbelimet.
A klub nem volt messze.Taxival mentünk,körülbelül 20 percet autózhattunk,mikor megláttam,egy erős fényekkel megvilágított épületet.
Lisa kifizette a taxit,majd bementünk.Rengetegen voltak,de a klub még így sem volt tele.Pont akkor értünk be,amikor a DJ bejelentette,hogy..
-Yoo!Gyerekek,ma velünk bulizik a B.A.P!!Jó szórakozást srácok,és gratula a malajziai turnéhoz!-fejezte be,majd felrakott egy pörgős,disco zenét.
-Na neeee!-kiabálta fülembe Lisa.
-Ez király!-kiabáltam én is,a hangos zene miatt.
-Gyere,igyunk valamit,hogy beinduljunk!-invitált az italos pulthoz Lisa.
-Oké!-mondtam fülig érő mosollyal.
Leültünk,és rendeltünk egy felest,meg koktélt.
-Nekem enyi elég lesz!-mondtam Lisa-nak,felálltam helyemről,és elindultam a tánc parkettre.
Lisa követett,és belevetettük magunkat az önfeledt bulizásba.Jó kis este lesz ez!!-gondoltam.A táncba bele feletkezve,neki ütköztem valakinek,és a hátam mögül egy elég mély hangot hallottam meg.
-Au!-ennyit mondott az illető.

   ZELO P.O.V.

Este,olyan hét körül már nagyban készülődtünk a srácokkal.A buli helyszínének Seoul legjobb klubját választottuk.Bírtam azt a helyet,nagyon.Reménykedtem benne,hogy még mielőtt elindulunk,megcsörren a telefonom...és,hogy az a lány fog hívni,de nem így lett.Ez kicsit elszomorított,de még nincs veszve minden.
Odaértünk,és a DJ bejelentette,hogy ott vagyunk.Felmentünk a VIP részlegbe,de hamar meguntam az ülést,ezért Himchan-nal lementünk inni valamit.Ahogy sétáltam a táncoló tömeg között,egy igen jó mozgású lány jött nekem,hátulról.
-Au!-ennyit tudtam mondani fájdalmamban.
A lány megfordult,és akkor, és ott leesett az állam.Ő volt az!
-B-bocsánat!-hajolt meg előttem mélyen.
-Hát megint belém jössz?-mosolyogtam rá.
Kezemmel intettem Himchan-nak,hogy nélkülem menjen frissítőért.
Ez alatt a lány felegyenesedett,és akkor neki is leesett,hogy ki áll vele szemben.
-Szia!Jó téged megint látni!-nézett a szemembe,majd a mondata végén a földet fürkészte,mintha elpirult volna.
-Téged is!-emeltem fel állánál fogva gyönyörű arcát.-Csinos vagy!-néztem,kék szemeibe.Elvarázsolt.
-Kö-köszönöm!-dadogott zavartan.
-Jössz táncolni?
-Szívesen!-jött utánam,a táncparkett közepére.
-Megtaláltad az ajándékomat?-hajoltam füléhez és kiabáltam neki, tánc közben.
Nevetett egyet.
-Igen!Aranyos kis meglepetés volt!-hajolt ő is fülemhez,hogy halljam.
Lehelete simogatta fülcimpámat.
Táncoltunk vagy egy teljes órát,majd kimentünk egy kicsit a friss levegőre.
-Egyébként,honnan jöttél?Mert,hogy nem koreai vagy,az világos.-elegyedtünk ismét szóba.
-Magyarországról,de New Yorkban születtem.Anya magyar,apa amerikai.-magyarázta,csilingelő hangján.
-Értem,és..miért jöttél pont ide?-kérdezősködtem tovább.
-Szeretem ezt az országot,sokáig tanultam a nyelvet,és a nővérem is,ezért anyuék megengedték,hogy felfedezzük ezt a csodás helyet.
-Az jó,van valami tervetek?
-Hát..kisegítők leszünk egy Entertainment-nél..,de,hogy melyiknél,azt csak holnap tudjuk meg.-nézett rám.
-Hátha a TS Entertainment-nél lesztek,akkor..-nem tudtam befejezni mondandómat,mert ő megtette helyettem.
-Találkozhatnánk.-mosolygott egyfolytában.
-Igen!-kacagtam.
-Egyébként,nagyon ügyesek vagytok,és bazi tehetségesek-kezdett bele mondatába.-Nagy rajongótok vagyok!-fejezte be.
-Köszönjük!-mentem közelebb hozzá.
Elbeszélgettük az időt a klub előtt,már egy közelben levő padon ültünk,épp egy vicces sztorit meséltem Youngjae-ről,a feje már a vállamon pihent,amikor találkozott a tekintetünk.Pár centi volt arcaink között.Egyre jobban közeledtem felé,amikor már tényleg kicsi kellett a csókhoz,meghallottam egy ismerős hangot.
-Zelo!Gyere,megyünk!-Yong Guk állt előttünk.
Olyan gyorsan eltávolodtunk,amilyen gyorsan,csak lehetett,mindketten megilletődtünk.
-Khm..-köszörültem meg a torkomat,a hirtelen kínos csendet megtörve.-Megyek!-álltam fel helyemről.
Ő is felállt,majd hirtelen megölelt.Meglepődtem,de jól esett.Vissza öleltem,és mikor újra egymás előtt álltunk,megkérdeztem tőle,hogy..
-Mi a neved?..Mert már csak azt nem tudom!
-Liana!
~Liana~suttogtam-Szép név!
-Köszi!
-Zelo?!-türelmetlenkedett a leader.
-Oké!-fordultam felé.
-Akkor szia Liana..majd hívj ám!-villantottam felé szívből jövő mosolyomat.
-Szia!-nevetett.-Feltétlenül.
Boldogan követtem ezek után vezetőnket,mert tudtam,hogy még hallhatom csodás nevetését.



  
   LIANA P.O.V.

Nem hittem el!Tényleg vele voltam,és majdnem megcsókolt...OMG!
Boldogan mentem vissza a klub bejáratához,amikor valaki megszólított a hátam mögül.
-Szia Liana!-mély hangja volt,ismerős,de egyben felismerhetetlen.

Megfordultam,és elképedve néztem az illetőre.
-Te?-kérdeztem ledöbbenve.

2.rész ~Really?~

Vissza sprinteltem ahhoz a bizonyos székhez, ahol a cuccaink voltak,de nem találtam meg a telefonom.Megijedtem,mi van,ha valami pedofil állat találta meg,és felkeres,és...nem is akartam belegondolni ebbe.Végső elkeseredettségemben szóltam Lisa-nak,hogy megnézem a reptér mosdójában..hátha ott maradt.Féltem,hogy ott sem találok rá.Bementem,mindenhol megnéztem,de semmi.A síró görcs kerülgetett,de össze szedtem magam,és kivánszorogtam a helyiségből.Egész végig a földet fürkésztem,amíg egy fekete tornacsukát meg nem láttam..pár másodperc múlva pedig éreztem is a cipőhöz tartozó testet..neki mentem valakinek,király,most jó pofizhatok neki,hogy ne haragudjon.
Felnéztem,de amit láttam,sokkolt.
-Szia!-köszönt nekem.
A hangja szinte simogatta a füleimet..milyen édes..még mindig.
-Szi..szi..szia!-dadogtam előtte,mint valami elmebajos.-Ne haragudj,hogy neked mentem,de én,..csak..-hajoltam meg előtte,nem mertem a szemébe nézni,nem tudtam befejezni,mert a szavamba vágott.
-A telódat keresed?!-mosolygott még mindig.Hogy lehet valaki ilyen kedves?
-I-gen!-nyeltem egy nagyot.
-Tessék,megtaláltam.-nyújtotta felém a telefonomat,aminek még sosem örültem ennyire.
-Kamsahamnida!-néztem szemébe és mosolyogtam rá vissza.
Amikor hozzáértem a kezéhez,mintha egy szikrát láttam volna fellobbanni köztünk..durva volt.
-Zelo!!!-kiabált valaki,a háta mögül.
Átnéztem a válla felett,és akkor megláttam a felénk loholó Youngjae-t.Mikor elért hozzánk,nagyokat fújtatott,szuszogott.Akaratom ellenére is elnevettem magam.Észrevettem,hogy Zelo,mióta elvettem tőle a telómat,engem bámul.Youngjae végre megszólalt,bár kissé nehezen ment neki.
-Gye-gyereh..ah kocsih ránkh váhr.-végül egy utolsót fújtatott,majd mikor teljesen lenyugodott,ő is észre vette,hogy Zelo engem bámul,és,hogy meg sem hallotta,amit mondott neki.
-Hahóóóó!!!-mozgatta a kezét Zelo arca előtt.
Elkapta a tekintetét,és megilletődve bámulta csapattársát.
-Mit mondtál?-kérdezte tőle komoly fejjel.
-Azt,hogy itt van a kocsi értünk,mennünk kéne.-vágott komoly fejet,és úgy magyarázott a maknae barátja.
-Jaa,akkor megyek.-esett le neki Youngjae szövege.Megint rám nézett és kevés hezitálás után megszólalt.
-Elkérhetem egy percre a telód?-kérdezte,megint csak mosolyogva.
Furcsán néztem rá,de egy szó nélkül oda nyújtottam neki a készüléket.Pötyögött bele valamit,majd visszaadta nekem.
-Akkor szia!-mondta menet közben,integetve.
-Sziasztok!-integettem nekik én is,majd indultam vissza a jól beparáztatott nővéremhez.Kíváncsi vagyok,hogy mit babrált a telómmal Zelo,és remélem,hogy még látom valaha.



    ZELO P.O.V.

Kiballagtunk a kocsihoz,és beültünk a többiekhez.Ez a lány..meseszép.Remélem,tetszeni fog a kis "ajándékom" neki,amit a telójában hagytam.-ezen gondolkodtam hazáig.Egész úton síri csönd volta kocsiban.Mikor a lakásba beértünk,mindenki elterült a kanapén.Kifújtuk magunkat,és hirtelen Youngjae felém fordult,majd elmosolyodott.Értetlenül álltam a dolgok előtt..mit akar ezzel a vigyorgással?
-Be jön a csaj,mi?-kérdezte,a szemöldökét felvonva.
-M-mii?-bámultam rá,mint valami fogyatékos.
-Ugyan,ugyan..láttam,hogy bámultad,azért nem hallottad meg,amit mondtam neked.-folytatta,ugyanazzal a sunyi mosollyal.
-Hát..izé..én...-nem tudtam,mit is mondhatnék..ami igaz,az igaz..tetszik a lány..ők szinte a tesóim..úgy is látják rajtam,minek titkoljam?
-Oké,igaz..tetszik egy kicsit..NAGYON.-vallottam be.Éreztem,hogy elpirultam.
-Ohhhh..tudtam én.-fogta fejemet a hóna alá,és kaptam egy pár nem túl jól eső kokit.
-Mi folyik itt?-jelent meg Yong Guk is,aki idő közben elment felfrissíteni magát a fürdőbe.
-Csak a mi kis maknae-nknak bejön egy csajszi.-engedett el végre "támadóm" és közölte boldogan a sztorit a leader-rel.
-Na nee!-kapott a fejéhez Gukie.
-A mi kisfiunk felnőtt.-játszotta magát Youngjae.
-Ha-ha..nagyon vicces.-duzzogtam a kanapén szétterülve.
-Ez komoly?-jött ki Jongup,aki időközben eltűnt a szobájába.
-Aha-aha-ahaa!-ugrándozott Youngjae.
Végülis mindenkinek leadta a drótot..csodálom,hogy a szomszéd néni  nem jött át.Végülis,mindenki fel volt dobva,de Youngjae-t még megölöm.
-Szóval,félretéve Zelo dolgát..-szólalt meg Yong Guk.-Menjünk el ma bulizni,megünnepeljük,hogy jól sikerült a malajziai koncert sorozat.-fejezte be.
Ennek én is örülnék,végre egy kis pihi a sok hajtás után.
-Oké!-helyeseltünk,az ötlet hallatán mindannyian.
Akkor este buli.Végre!


   LIANA P.O.V.

Amikor vissza értem a kocsihoz,Lisa-n láttam,hogy beparázott,azon,hogy nem volt meg a telóm...és hát én se voltam nyugodt.
-Na?Megvan?-kérdezte karba tett kezekkel,a kocsinak dőlve.
-Meg!-mondtam,jól esőt sóhajtottam,és miután bólintott Lisa,beszálltunk,és mentünk újdonsült lakásunkhoz.
15 percet sem utaztunk,már láttam,hogy jó környéken lesz otthonunk.Leparkolt az autó,egy szép 10 emeletes ház előtt.Kiszálltunk,és az újonnan megismert,kedves "sofőrünk" segített nekünk felcipekedni,hála égnek volt lift,így könnyedén feljutottunk a 6.-ra.Megköszöntük neki a segítséget,majd Lisa előhúzta a lakáskulcsot zsebéből,a zárba helyezte,rám pillantott,láttam a szemeiben az izgatottságot,majd elfordította a kulcsot a zárban,és benyitottunk.Amikor megláttam a berendezést,egyből beleszerettem.A konyha és a nappali egybe volt nyitva,nagyon modern volt az egész.A bútorokon is látszott,hogy jó drága lehetett a lakás.

   

Az állam,a földet súrolta,amikor benyitottam a fürdőbe.Minden megvolt benne,ami egy lánynak kell.Mikor ezt is megtekintettük,jöhettek,az új szobáink.Izgatottan váltunk el Lisa-val a folyosó végén.Oda sétáltam az ajtóhoz,ami elválasztott a várva várt pillanattól,amit a szoba nyújtott volna nekem.Benyitottam.És amit láttam....WoW!!

Az ágy egy magasított részen pihent,hatalmas volt az egész helyiség.

Egyszer csak egy sikítást hallottam.

-Lisa!-kiáltottam a folyosó irányába,majd futottam is testvérem szobájába.Nem mondom,szép kis szoba terült szemeim elé.

Rám pillantott meghatódva Lisa,megölelt,meg is lepődtem,nem kicsit,és így szólt.

-Ma elmegyünk bulizni,valahogy ezt fel kell dolgoznunk.-közölte,a már megszokott izgatott állapotban.Csak bólogattam egyet.

Vissza ballagtam a szobámba,és lehuppantam a kényelmes ágyamra.Átgondoltam,a ma történteket,mire leesett,hogy Zelo valamit csinált a telómmal.Felugrottam,kiszedtem nagy nehezen a zsebemben pihenő készüléket,és mindent átnéztem...semmi változás.Már csak a névjegyek maradtak ki.Beléptem a névjegyekbe,és akkor megláttam,min mesterkedett.

-Mi a..?-tátottam számat,és csak vigyorogni tudtam.

A név helyén az állt,hogy 'Zelo:) and call me.' és a telefon száma.

Szóval mégis látlak még téged Zelo.Az esti buli után megcsörgetem.-döntöttem el magamban,majd még 2 óráig csak pihentem.

                                       

1.rész ~New life!~

Sosem hittem igazán,abban a szövegben,hogy "Bele szerettem első látásra". Milyen nyálas szöveg,és még csak nem is igaz...gondoltam én..de ez hamar megváltozott.
-MI?-kérdeztem,úgy,mintha a világ leglehetetlenebb dolgát közölték volna velem a szüleim.
-Jól hallottad kislányom!-mondta apám,idegesítően higgadt állapotban.
-Értsd meg Liana,hogy szükséged van erre az útra, és a testvéredet sem engedhetjük el egyedül a világ másik végére.-folytatta anyám.
-De miért pont én?Annyi barátnője van..menjen el velük.-huppantam le a kanapéra karba tett kezekkel,duzzogva.
-Drágám,te is tudod,hogy megromlott a kapcsolatotok...azóta a dolog óta.-halkult el anyám a végén.
Tudtam,hogy mire érti azt a bizonyos 'azóta' dolgot.
Valóban elromlott a kapcsolatom a nővéremmel.
-Legyen!-sóhajtottam.-De mi lesz a sulival?-néztem rájuk elég érdekes fejjel.
-Ne izgulj..apád már mindent elintézett,nem kell suliba járnotok,de..-nem tudta anyu befejezni,mert ujjongásban törtem ki.
-Liana..hallgass végig!-kérlelt szegény.
-Oké..oké..okééé!!-ugrándoztam még mindig boldogan.
-Szóval..egy kinti Entertainment-nél lesztek kisegítők,hogy fejlesszétek a nyelv tudásotokat,és ismerkedjetek új emberekkel.-mondta végig.
-Hát ez egyre jobb.-mosolyogtam.
Imádtam Koreát..de elszomorított a tudat,hogy nem épp kedves testvérem kíséretében lépem majd át álom országom határát.
-Lisa!-kiabált be a nővérkém szobájába apám.
Természetes,hogy nem hallja meg,mert mint mindig, megint üvölt nála a zene.
Apa bekopogott hozzá.Csodálkozásomra a zene elhalkult,és kilépett a már említetten nem túl kedves rokonom.Kezében egy Monster,körmei feketék,flegma feje van...igen..ez ő.
-Mi van?-kérdezte lenézően.
-Liana veled megy Seoul-ba.-tapsikolt anyám,mint valami óvodás.
-Szuper..de tényleg!-forgatta meg szemeit,majd kortyolt egyet a taurinnal dúsított nedűből,sarkon fordult és vissza ment a szobájába.
Én mehettem pakolni,mert hajnalban indultunk.Csak remélni tudtam,hogy semmit nem hagyok otthon.Kicsit felvidultam az Entertainment-es meló miatt,hiszen így találkozhatunk idolokkal is.Ezen gondolkodtam,miközben pakolgattam a ruháimat kifelé a szekrényemből.
Hajnali 4-kor indult a repülő,így fél 1-kor indultunk volna otthonról..csak indultunk volna.Lisa vagy fél óráig tollászkodott még a házban..apuval már halálra untuk a fejünket a kocsiban.Rá 10 percre végre,nagy nehezen megérkezett Lisa is.Elindulhattunk végre a nagy utunkra.
Mikor oda értünk a reptérre..majdnem lekéstük a gépet...anya agyon puszilgatott minket,apa elmondta, hogy mit kell tennünk,ha oda érünk.
Több órás út!
A repülő út nem is volt vészes.Lisa-val talán most beszélgettünk azóta a dolog óta először normálisan.Habár én 16,ő pedig 17 éves,azt hinné az ember,hogy legjobb barátnők vagyunk,akik mindent megosztanak egymással,de mégsem vagyunk jó testvérek..már nem.A tragédia,ami a családunkban történt,szét választott minket.A suliban sem beszélgettünk..szabályosan letagadtuk a másikat.Remélem,hogy Seoul-ban kissé összetartóbbak leszünk majd...remélem.
Leszálltunk.Már alig vártam,hogy elgémberedett végtagjaimat kinyújthassam.
-Végreeee!-ugrált izgatottan Lisa.
-Jaah!-mondtam fáradtan neki,nem vágytam másra,csak egy forró fürdőre,meg az új ágyamra.
Elindultunk kifelé,a csomagjainkat magunk után vonszolva.
-Na,és most merre?-kérdeztem türelmetlenül.
-Felhívom aput és ő majd szól az itteni ismerősének,hogy jöhet értünk.-válaszolta Lisa tudálékosan,elektromos kütyüjét nyomkodva,az említett személy számát kutatva.
-Oké,addig elmegyek a mosdóba.-mondtam,közben lepakoltam az egyik székre.
Lisa csak intett egyet,miután a telefont a füléhez emelte,és leült csomagjaink mellé.
A mosdóból kifele jövet hatalmas tömeget pillantottam meg az ellenkező irányban. Kíváncsiságtól hajtva megiramodtam a tömeg felé,mindenki sikítozott,telefonokkal kamerázott.Biztonságiak próbálták vissza tartani a látszólag magukról sem tudó lányokat...csak azt nem tudtam,hogy kitől,vagy mitől.Előre verekedtem magam és akkor megvilágosodtam.6 hidrogén szőke srác integetett,mosolyogva,és láthatóan siettek,hogy épségben el tudják hagyni a repteret.Ráeszméltem,hogy én már láttam ezt a 6,igencsak jóképűnek mondható fiút.
-B.A.P!!-kiabálta el magát mellettem egy lány.
~Hát persze...a B.A.P~mondtam ki nagyon halkan.
A fiúk ránk mosolyogtak.Nekem lehetett egy fejem,mert úgy bámultam a másik oldalamon álló,nem túl jó hangú csajt, aki éppen a No Mercy-t énekelte.
-Liana?!-hallottam meg magam mögül a nevemet.
Lisa termett mellettem.
-Gyere már,itt van a kocsi..már be is pakoltuk a csomagokat.
-Megyek!-mondtam egyhangúan.
Az egyik fiú igencsak megragadt az emlékeimben.Tudtam,hogy ki ő,ZELO,a velem egy idős maknae.Tényleg elég magas,és rohadt édes élőben.Mosolyogtam kifele menet,de a mosoly hamar lehervadt az arcomról.Megálltam,és a zsebeimben kotorásztam,hátha ott találom,az ijedtségemet előidéző tárgyat,de nem..nem volt egyik zsebembe se.
-Mi az?-állt meg Lisa is,engem bámult értetlenül.
-Bassza meg!!-kiabáltam riadtan.
-Mi van már??-nézett még mindig rémülten.
-Nincs meg a telóm!!-sikítottam fel.

Liana.

Lisa.