Futottam..futottam,miközben könnyeim folyamatosan folytak végig arcomon.Szörnyű érzés volt kimondani azokat a szavakat,pedig konkrétan nem is mondtam ki,hogy VÉGE..de így is nagyon fájt...és fáj még most is.
Kirohantam az utcára.Apa és Lisa az autónál vártak,de nekem semmi kedvem sem volt velük haza menni.Fogtam magam,és elindultam,direkt,a másik irányba.
Gyors léptekkel haladtam az utcán és a sírást egyszerűen nem tudtam abbahagyni.Azt vettem észre,hogy egy autó lassul le mellettem.
-Liana!Szállj be..sietnünk kell haza pakolni,mert nem fogjuk elérni a gépet.-magyarázott apa,a kocsiból.
-NEM!-kiáltottam el magam,de nem pillantottam a kocsira.-Nem fogok beszállni!Azt várod,hogy szót fogadjak és meghúzzam magam,mikor most csesztétek el az életemet?-teljesen kikeltem magamból.
-Na de kislányom..fejezd be ezt a viselkedést!Mégis mi ez a hangnem?Az apád vagyok,és azt teszed,amit mondok...szállj be!Mindenki minket néz.
Tényleg mindenki minket nézett,de ez cseppet sem tudott izgatni.
-Liana!-szólt rám,még erő teljesebben apám.
Nem tehettem mást,megforgattam szemeimet és duzzogva szálltam be a járműbe.Kifele fordultam és figyeltem a várost,a hatalmas épületeket,azt a nyüzsgést,ami mindennap zajlik az utcákon.Seoul.Tele van élettel.Imádom...és most csodálhatom meg utoljára.Egyszerűen..megfogok halni.Miért mindig én szívok?
-Tudom,hogy most utálsz minket,de majd szépen lassan megbékélsz és rájössz,hogy mi csak a javadat akarjuk.-törte meg a csendet apám.
-A javamat?És..ebben itt most hol van a javam?-fordultam felé,üvöltözve.-Jó..tudom,hogy történt velünk rossz is.-mutattam feldagadt orromra.-De sokkal jobb lett a viszonyunk Lisa-val,én pedig szerelmes lettem..évek óta először most érzem...éreztem magam boldognak.-halkan fejeztem be.Majdnem elsírtam magam.-Tanultunk belőle apa...-néztem rá kiskutya szemekkel.Reméltem,hogy még megtudom puhítani.-Lisa azt tanulta,hogy matt részegen ne adja meg senkinek se a telefonszámát,én pedig,hogy kerüljem el messziről a zűrösnek látszó alakokat.Ennyi..-apa csak mosolyra húzta a száját.
Felcsillantak szemeim..talán..talán..
-Nem.-mondta ki nemes egyszerűséggel és mosolyogva.
Én csak fújtattam egyet és durcásan fordultam,megint,az ablak felé.
Mikor a háztömbünkhöz értünk,kaptam egy SMS-t.Kicsit izgultam..mivan,ha Zelo írt valamit...ha valami szerelmeset,vagy fájdalmasat..ne..mindkettő kikészítene.
Félve néztem meg,de nyugodtság fogott el,mikor megpillantottam Kevin nevét a kijelzőn.
Szia:)
Ma gyere a TS elé!Onnan elmegyünk az Édes Mámor nevű kávézóba:)
Van egy meglepetésem :)
11-re legyél a megbeszélt helyen és ne késs!
Kevin.:)
Tényleg!Mára beszéltük meg a "reggelizést".Nem baj,legalább így eltudok tőle búcsúzni.Gyorsan megírtam a választ,hogy mindenképp ott leszek,és siettem fel a lakásba.Amint benyitottam,meg is bántam,hogy felmentem.Minden szanaszét volt,anya szaladgált,mint pók a falon.Apa vagy 6 telefonba üvöltözött,Lisa pedig festette a körmét.Hát persze..miért is segítene.Bár,most nem is bántam,így legalább hátráltatta anyáékat a pakolászásban.
-Na végre,hogy megtisztelsz minket a jelenléteddel.-puffogott anya.
-Ja..amúgy egy fél óra és húzok el.-nem voltam a legkedvesebb,de nem fogok nekik nyalni.
-Mégis hova mennél?Nem mész te sehova!Itt maradsz,és pakolsz.
-Anya!Elmegyek és elbúcsúzok az EGYETLEN barátomtól.-hangsúlyoztam ki az egyetlen szót.-Talán,ha nem csesztek el mindent,akkor több is lehetett volna.-szaladtam a szobámba,becsaptam az ajtót és bezártam.
Neki álltam pakolni,de nem erőltettem meg magam..ami kéznél volt azt bele dobtam a bőröndbe és ennyi.
Pontosan fél óra múlva elindultam a TS elé.Nem foglalkoztam a szülőkkel,mikor nyitottam az ajtót,anya kiabált nekem valamit,de nem érdekelt,ezért csak levágtam egy csá-t,lementem a lifttel,beraktam a fülhallgatót a fülembe,és sétáltam a célom felé.Hamar oda értem,de Kevin még sehol se volt.Azért imádkoztam,hogy ne pont most lépjen ki Zelo vagy valamelyik másik B.A.P tag az épületből.Hála égnek,olyan 3 percre rá megláttam felém közeledni Kevin-t.
-Sziiiaaaa!-köszönt,boldogságot láttam rajta.
-Szi-a.-szökött ki egy sóhaj számból.-Figyelj,Kevin!Beszélnünk kell.-mondtam szomorkásan.
-Jó-jó,majd később elmondod,amit akarsz,de most sürgősen velem kell jönnöd.-kézen fogott,és húzott magával.
-De..mégis hova megyünk?
-Hát az Édes Mámorba.-nézett hátra rám.-Ott vár a meglepetés.-mosolygott még jobban.
Kicsit megijedtem tőle,vajon mit tervezhet?
ZELO P.O.V.
Nem tudom,hogy meddig ültem a földön sírva,de egy idő után kezdtem lenyugodni.Elmentem a mosdóba,és megmostam hideg vízzel az arcomat.Nem mondom,hogy teljesen lenyugodtam,mert a szívem romokban hevert.Nem hiszem el.Szinte fel sem fogtam Liana szavait.De mikor leesett,hogy lényegében szakított velem,újra elkezdtem sírni.
Fél óra sírás után végre kimentem a mosdóból,ahol Youngjae izgatottan futott felém.
-Zelo!Zelo!
-Mi van?-nem voltam kedves.
-Liana itt van a TS előtt.
-Té..tényleg?-fájt és jó érzés is volt egyszerre,hogy itt van a közelemben.
-Gyere!-húzott az ablakhoz.Az elsőn voltunk,így tisztán lehetett látni szerelmemet az ügynökség előtt fel-alá sétálni.
-Mintha várna valakit.-közölte észrevételét csapattársam.
Erre nem mondtam semmit.Megnéztem a telefonomat,hátha engem hívott,de nem.
-Nézd!Nézd!Nézd!-bökdösött Youngjae,erre én felkaptam tekintetemet a telefonról.
Majdnem kiugrottak a szemeim,amikor megláttam,hogy az a Kevin kézen fogja Liana-t és elsétálnak.
Csak tátott szájjal néztem őket.
Talán nem is mennek el?Csak leakart rázni?Csak szakítani akart velem?Na de így?Hogy lehet ilyen?MIÉRT?
-Az meg kicsoda?-mutatott Kevinre Youngjae.
-Li..ana legjobb barátja.-nyeltem vissza könnyimet.
Hogy lehet ekkora álszent?Még akar látni?Na persze..
-Srácok!Gyertek!Indulunk a fotózásra!-kiáltott nekünk Yong Guk.
Elindultunk,mind a hatan a kocsi felé.Amint beültünk én az ablak mellé ültem és kifelé bámultam.
A kocsink megállt a piros lámpánál,így pont az Édes Mámor nevezetű kávézó üvegablakán láttam be.
Liana és Kevin ültek egy asztalnál,egymással szemben.Legszívesebben kifejeltem volna az ablakot,berontottam volna,és akkora cirkuszt rendeztem volna,hogy az csak na.De nem tehettem meg.
Nem sokáig bírtam őket nézni,ezért elfordítottam a fejemet,de hála égnek végre zöldre váltott a lámpa,így elindultunk.Eldöntöttem,hogy nem megyek ki a repülő térre.Ezek után minek mennék?
LIANA P.O.V.
Mikor beértünk a kávézóba,Kevin egy asztalhoz rángatott.Leültünk egymással szemben,majd rendeltünk magunknak egy-egy kávét.
-Miért jöttünk pont ide?Arról volt szó,hogy reggelizni megyünk az egyik étterembe.-kértem számon.
-Tudom,de valami közbejött,ezért most idejöttünk.-nézelődött,mintha keresne valakit.
-Mi jött közbe?-néztem én is körbe.
-A szerelem.-pirult el.
-A sze..szerelem?-pislogtam rá értetlenül.
-Igen.Áhh..SooHee!-integetett a pincérlánynak.
Nem értettem semmit.
-Szia.-jött oda hozzánk,és csókolta meg barátomat.
-Liana,ő itt SooHee.A barátnőm.-ölelgették egymást.Olyan aranyosak voltak.
-Nagyon örülök.-álltam fel és hajoltam meg,ahogy illik.
-Én is.-tette is ugyanezt.
Még elbeszélgettünk a kapcsolatukról,majd elindultunk hozzánk Kevin-nel,mert így is nagyon feltartottuk szegény SooHee-t.
Az utcán sétáltunk,és eldöntöttem,hogy még ameddig kettesben vagyunk,elmondom neki,hogy elmegyek.
-Nagyon aranyos és szép a barátnőd.-szólaltam meg én,a hosszú csend megtörése képp.
-Köszi,és azt is,hogy bemutathattalak neki.Nekem sokat jelentett.Te vagy a legjobb és egyben az egyetlen barátom.
Annyira meghatott,mert velem is ez volt a helyzet.
-Nekem is te vagy a legjobb haverom.Kevin?-szólítottam meg és álltam meg egy helyben.
-Hmm?-állt meg ő is.-Baj van?-nézett rám aggódva.
-Haza megyünk Magyarországra!-mondtam ki gyorsan,közben patakokban folytak a könnyeim.
-Mi?-sokkoltam le teljesen.-De..miért?
Elmondtam neki,hogy mi történt velem a liftben.Igaz,hogy az orrom már nem volt annyira vészes,de azért még fájt,ezért megmutattam neki,hogy mekkorát kaptam attól az állattól.
-Jézus!-ölelt át.-Semmi baj,innentől minden rendben lesz.-próbált lenyugtatni,de nem sikerült szegénynek.
-Nem..innentől minden csak rosszabb lesz.-súgtam mellkasába.
Haza kísért,ahol már mindenki indulásra készen volt.Elköszöntem Kevin-től,és megkértem,hogy jöjjön majd ki a reptérre,amire természetesen igent mondott.
Apáék kifele pakolásztak,én pedig csak nyugodtan végig sétáltam a lakáson.Jól megnéztem mindent UTOLJÁRA..
-Liana..gyere,apádék már lent várnak minket.Indulunk.-anya szólt nekem halkan,amikor a szobámat nézegettem.
-Megyek.-valami miatt kedvesen válaszoltam.
Bezártuk az ajtót,és leadtuk a kulcsot a szomszédnak,hogy majd adja oda a tulajnak.
-Indulhatunk?-kérdezte apa a kocsiban ülve.
-Igen.-szálltunk be mi is anyával.
Igaz,hogy még csak 12:30 volt,de messze volt a repülőtér és még a jegyeket is meg kellett venni.
Lisa zenét hallgatott és valami koreai könyvet olvasott.
Most,hogy belegondolok,azóta a dolog óta meg se szólalt,csak nagy ritkán.
Nem sokat gondolkodtam ezen,bedugtam én is a fülesemet és lefoglaltam magamat az úton.Rengeteget gondolkodtam..hogy még mi mindent akartam megtenni Seoul-ban és,hogy mennyi szép pillanatunk lehetett volna Zelo-val.
Megérkeztünk és lecuccoltunk.Eszembe jutott,amikor először találkoztam itt Zelo-val.Akaratom ellenére is elmosolyodtam.
Az utolsó fél órában,már nem reménykedtem abban,hogy Zelo vagy esetleg Kevin eljön.
Egy női hang csendült fel,és felszólított minket,hogy induljunk el a repülőre.
-Gyertek!-kiabált nekem és Lisa-nak apa,mivel mi még mindig ültünk a csomagok mellett.
Szomorúan álltam fel helyemről és kaptam fel csomagjaimat.Lassan ballagtam az ajtó felé.
-Liana!-kiabálta valaki a nevemet,hátam mögül.
Gyorsan hátra kaptam fejem és egy lihegő,de egyben mosolygó Kevin-nel találtam szembe magam.Örültem,de csalódtam is,hogy nem Zelo állt előttem.
-Jó utat!-ölelt meg.
Én elejtettem a bőröndömet és szorosan,sírva öleltem,fejemet vállán pihentettem.Mikor kinyitottam szemeimet Zelo-t pillantottam meg.Szomorú és meggyötört volt tökéletes arca.
-Most megyek,szia.-indult el Kevin.
-Szia.-törölgettem szemeimet.
Zelo még mindig csak állt előttem,és nézett.
-Miért tetted?-szólalt meg,alig értettem.
-Mégis mit?Nem én akarok elmenni.
-Nem azt.Szakítottál velem,hogy aztán Kevinkével sétálgathass kézen fogva?-vont kérdőre.
Fogalmam sem volt,hogy miről beszélt.
-Mi van?-kérdeztem elképedve.
-Láttalak a TS előtt.
-Ohh.-végre megértettem,de mégis miért hitte azt,hogy Kevin és én együtt vagyunk?Vagy..csak nem?Azért,amiért Kevin kézen fogott és maga után húzott?
-Te egy szörnyeteg vagy.Hitegettél,és aztán megbántottál.Örülök,hogy elmész,mert soha többet nem akarlak látni.Na csá.-fogta magát és elviharzott.
Rá sem ismertem.Tudom,hogy utána mehettem volna,és elmondhattam volna az igazat,de úgy döntöttem,hogy hagyom,hagy utáljon.Talán így könnyebb lesz itt hagyni őt,és így ő is gyorsabban túllép rajtam.Remélem.
ZELO P.O.V.
Azt mondtam,hogy nem fogok kimenni a reptérre,de muszáj volt látnom,különben bele haltam volna a fájdalomba.Mikor odaértem Kevin-nel ölelkeztek.Pedig azért mentem el,hogy meggyőzzem,és rávegyem a szüleit is a maradásra.Hatalmas düh és feszültség gyülemlett össze bennem,és ki is adtam magamból,amikor egyedül maradtunk.Bár ne tettem volna,mert azóta százszor megbántam.Nem tagadott semmit,amiért utálnom kellett volna,de nem tudtam.Megpróbáltam elfelejteni,de tudtam,hogy nem fog menni.Soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése