-Nem hallod,hogy mit mondtam?Jobban teszed,ha csicseregsz madárkám különben megjárod!-szorította meg csuklómat.
-Én..-a sírás kerülgetett.Nagyon megijedtem ettől a sráctól.
-Gyerünk,mert kezdek mérges lenni!-sziszegte idegesen.
-Én..cs..csak annyit tudok,hogy elrabolta a nővéremet..a..aztán meg prostit akart belőle csinálni,de a nővérem elmenekült..de..hazáig követte és..nálunk veszekedtek aztán elvitték a rendőrök.-szedtem össze magamat,de azért nagyon remegett a hangom.
-Hazudsz!Biztos tudsz még többet is..az a kis szajha tuti elmondta,hogy hova vitték.
És itt betelt nálam a pohár.Igazából egy visszahúzódó és eléggé félénk lány vagyok,nemhogy még egy ilyen helyzetben,de ha valaki a családomat szidja,annak elharapom a torkát.Hirtelen minden félelmem elszállt és kirántottam kezemet szorításából.
-Tudod te,hogy ki a szajha!Nem tudok többet,a nevét se tudtam annak a seggfejnek és nem is érdekel,hogy mi van vele...és gondolkozz már te IQ harcos..szerinted hova vitték?Kirándulni!-vágtam üvöltve a képébe.
Próbáltam lenyugodni,de nem sikerült.Egyszer csak hatalmas fájdalmat éreztem..az orromhoz kaptam,amiből csöpögött a vér.Az a barom orrba vágott..ráadásul ököllel.A szememből záporoztak a könnyek.Fájt..szörnyen fájt.
-Ezt megérdemelted,te kis mocskos ribanc.Tudjad,hogy hol a helyed!..legközelebb nem úszod meg ennyivel.-mondta,majd kiiszkolt a liftből,mivel már idővel felértünk.
Lassan lecsúsztam a földre.Sírtam,és az orromat fogtam.Nem éreztem..hiába fogdostam..egyszerűen még a levegő vétel is fájt.A vér egyre jobban elborította a tenyeremet.
Egyszer csak valaki felhúzott a földről.A velünk szemben lakó néni talált rám.Alig láttam a könnyeimtől,de a hangját felismertem.Miután felsegített egy zsepit nyomott a kezembe,hogy próbáljam meg elállítani a vérzést.Segített haza jutni.Mire apa ajtót nyitott,már nem sírtam és kezdett a vérzés is elállni.
-Jézusom!-torpant meg apa.
-Mi a baj,drágám?-jött oda anyu is.-Szent isten!Mi történt veled?-vett át anya a "megmentőmtől".
Anya bevezetett a kanapéra,és elkezdte vizsgálgatni a,már szépen feldagadt,orromat.
-Mi a fészkes fene történt veled?-kérdezte anya,miközben "leápolta" az orromat.
-Ezt,a bizonyos "barátod" csinálta?-jött a kanapéhoz apa is.
-Nem!-vágtam rá.-Ő sosem tenne ilyet.
-Akkor meg?Ki volt?-ekkor lépett ki Lisa is..ugyan olyan állapotban volt,mint eddig.
Ő is leült,én pedig elmeséltem a kis találkozásomat BongKi csatlósával.
-Ez az én hibám.-mondta elképedve és zaklatottan Lisa.
-Nem..nem tudhattad.-mondtam halkan.
-Na jó..ennyi!-csattant fel apa.-Ezt most fejeztük be.-állt fel nagy hévvel.
-M..mégis mit?-néztünk rá értetlenül Lisa-val.
-Ezt a Seoul-i kirándulást.Túl veszélyes ez két fiatal tininek.
-Ne..ne csináld apa!Gondolt át!Ez..csak..-igazából nem tudtam elég jó okokat mondani arra,hogy megengedje,hogy maradjunk,de akkor sem mehetek haza..most,hogy végre egymásra találtunk Zelo-val.
-Mi?-kérdezte apa.-Legközelebb megölnek titeket?-nézett ránk felváltva,mi pedig csak lehajtott fejjel ültünk.
-Holnap haza jöttök velünk.-mondta teljes nyugodtsággal.
-Apa!! Én nem megyek.-kezdtem el toporzékolni.
-Kislányom!-kezdte el anya is.Remek..jól összefogtak ellenünk.-Apádnak igaza van,nem voltatok még erre készen,ráadásul hogy tudnánk itt hagyni titeket,nyugodt szívvel,ha ilyenek történnek?
-Én akkor sem megyek.Szeretek itt élni..ez csak pillanatnyi probléma..semmi több..most már nem lesz semmi baj.Az a barom a sitten ül..mi pedig nyugodtak lehetünk...és ha az a másik idióta visszajönne..addigra lecseréljük a zárat.Ennyi.
-Örülök neki,hogy neked ez csak egy pillanatnyi probléma.Fel sem fogod,hogy meg is hallhattatok volna?Mi lett volna,ha fegyverrel támad rád az az elmebeteg?-kezdett el sopánkodni anya.
-De nem ez történt!Élünk!-adtam az egyszerű választ.
-Ez gyenge magyarázat Liana..mi már eldöntöttük..holnap este indulunk is.-indult el apa a fürdőbe.
-Én nem hagyom itt Zelo-t!-olyan hirtelen pattantam fel,hogy vissza is estem..nagyon szédültem.
-Jó éjt.-ennyi volt a válasza.
Most megtudtam volna fojtani apámat.Így aztán rohadt jó éjszakám lesz.Fogtam magam,és berohantam a szobámba,jó hangosan becsapva az ajtót.Befeküdtem az ágyba..nem öltöztem át,nem mentem lefürdeni..semmit nem csináltam..csak feküdtem hason az ágyban és pityeregtem.Egy bő 15 perc múlva pittyegett a telóm..SMS-t kaptam.
Unottan vettem elő a készüléket,de amikor megláttam,hogy kitől jött egyszerre örültem,és fájt a szívem.
Ha itt kell Őt hagynom..abba belehalok.
Megnyitottam:
Nagyon jól éreztem ma magam :)
Köszönöm,hogy eljöttél velem <3
Szeretlek,jó éjt :D <3
A te herceged ;) <3
Elmosolyodtam,majd megírtam neki a választ:
Én is:)
Köszönöm,hogy elhívtál^^
Én is nagyon szeretlek:) <3
Jó éjt kis hercegem :) <3
Nem akartam neki leírni,hogy elmegyek...igen..elmegyek..nem tudok mit tenni.Ez nem telefont téma.Megint rám jött a sírás.Nem vártam válaszra Zelo-tól,ezért elhajítottam a telefonomat,és belenyomtam a fejemet a párnámba,amit meg is bántam,mert csak még jobban elkezdett sajogni az orrom.
Több órás vergődés után,lassan álomba sírtam magamat.
Reggel,még mindig irtóra fájt az orrom.Feltápászkodtam,és elmentem fürdeni.Szinte sprinteltem a fürdőig,nehogy valaki meglásson.Nem volt kedvem a szüleim fejét lesni,és Lisa-ra is mérges voltam,amiért tegnap nem segített nekem,amikor anyuékat győzködtem.De már mindegy is.A harcot elvesztettem..és a szerelmemet is elfogom.Ez annyira nem fair.Tudom,hogy ami mostanában történt velünk,az nagyon komoly dolog és,hogy nem dönthetek,mert még gyerek vagyok,de ez...mindegy.
Gyorsan megmostam a hajamat,megszárítottam,felvettem tiszta ruhákat.
Megpróbáltam lehiggadni,mert már csak a gondolat is,hogy anyámék a lakásunkban vannak,felidegesített.Mikor már úgy éreztem,hogy készen állok,kimentem a konyhába.
Anya a reggeliket csinálta,apa újságot olvasott,Lisa meg a TV előtt ült.Mikor megláttak,feszült lett a hangulat.
-Reggelt.-dobtam oda unottan.
-Összepakoltál már?-kérdezte apa úgy,hogy rám sem emelte a tekintetét.
Összeszűkített szemekkel néztem rá,majd elővettem a kukorica pelyhet,szórtam a tányéromba aztán a tejet ráöntöttem és már tömtem is magamba.
-Most csinálom a reggelit.Legalább most egyetek valami laktatót..gondolom nem nagyon főztetek magatoknak.-magyarázott anya.
-Nem kell,ez elég nekem.-csak ennyit mondtam,mert nem volt kedvem megint veszekedni.
Azon agyaltam,hogy mikor,és hol mondjam el ezt Zelo-nak.Nem akarom itt hagyni őt.
-Akkor én lent megvárlak titeket,siessetek.-állt fel apa,majd felvette a cipőjét és kiment az ajtón.
-Kit vár meg?-néztem anyára.
-Titeket.Be visz titeket a TS-be,hogy fel tudjatok mondani..igaz,hogy nem volt valami nagy munkátok,de azért mégis csak illik személyesen "elbúcsúzni".
A falat kiesett a számból.
~Hát tényleg ennyi volt?~nem akartam elhinni.
Anya elkezdett pakolászni.Lisa csendben indult lefelé,én pedig zsebre vágott kezekkel,durcásan bandukoltam lefele.Beszálltunk a kocsiba,ahol kínos csendben telt az első 5 perc.Én,az anyós ülésen ültem,az ablakon kibámulva.Lisa hátul ült,és ő is az utat nézte..apa pedig,természetesen a vezetésre koncentrált.
A piros lámpánál,apa felém fordult.
-Nézd,Liana!Tudom,hogy most azt gondolod,hogy rosszat akarok nektek,de ez nem így van.Szeretnélek benneteket biztonságban tudni.Gondolom,most nagyon mérges vagy,de majd idővel megérted,hogy miért alakultak így a dolgok.-mondta lágy hangon.
-Nem..nem érted ezt apa!-fordultam mérgesen felé.-Nekem az volt a legnagyobb álmom,hogy kijussak ide.Jó..tudom,hogy sok rossz dolog történt velünk,de én akkor is itt akarok maradni.A munka jó,a lakás és a szomszédok jók és a szerelmem is itt van.
-A lakásotok,most a legveszélyesebb hely!Bármikor visszamehetnek oda azok az állatok.
-Akkor költözzünk el máshova!Seoul nagy!Ha csak a lakás miatt vagytok annyira idegesek,akkor csak ennyi a megoldás.
-Kezdem azt hinni,hogy te nem fogod fel,hogy mi is történt veletek.Ez nem olyan dolog,amit félvállról vehetsz!Egyébként meg..aki megakar,az megtalál bárhol.
-Én akkor is Zelo-val maradok.-tettem keresztbe karjaimat.
Akkor sem engedek az igazamból.Apa fújtatott egyet,majd tovább indultunk,mert zöldre váltott a lámpa.
10 perccel később már a TS folyosóján sétáltunk,a főnök irodája felé.Féltem,de ugyanakkor reméltem is,hogy összefutok Zelo-val.Beszélnem kell vele.
Gyorsan lezavartuk a felmondást.Megköszöntük,hogy munkát adott nekünk.majd indultunk is a kocsihoz.
ZELO P.O.V.
Este küldtem egy jó éjt üzit Liana-nak.Tényleg nagyon jó volt a randink.Annyira boldog voltam egész este,és reggel,hogy folyton csesztettek a többiek,de én nem figyeltem rájuk..csak Ő jár a fejemben.
Az egész reggel unalmas volt.Korán bementünk,mert táncpróbánk volt.Én az első szünetben elmentem a folyosón található autómatához,hogy vegyek egy üdítőt meg egy csokit.
Úton voltam,amikor Liana-t láttam meg,a főnök irodájából kifele jövet.Egy férfi volt vele,gondolom az apja,és persze Lisa.Gondoltam,ez remek alkalom arra,hogy bemutatkozzak.
Úti célt váltottam,és gyors léptekkel haladtam a három személy felé.Liana mögé settenkedtem,és gyorsan elkaptam karját,majd magamhoz húztam.Eléggé megijedhetett,mert hatalmas szemekkel nézett fel rám.Ahogy megláttam megviselt arcát,tudtam,hogy valami történt.Még mielőtt észrevett volna engem a társaság többi tagja,kézen fogtam szerelmemet,és a takarító szobába húztam.Bezártam az ajtót,majd szemébe néztem.
-Bocsi,nem akartalak megijeszteni.-mondtam halkan.
-Se..semmibaj.-mondta ő is alig hallhatóan.
Épp mondani akartam valamit,amikor hirtelen hozzám bújt,és megcsókolt.Pár percig csak csókolóztunk,amikor elszakadtam tőle.
-Minden rendben van?-kérdeztem lihegve.-Mi történt az orroddal?-tapogattam meg,felduzzadt testrészét.
Feljajdult,mikor megérintettem,és elhúzódott,majd a földet kezdte el nézegetni.
-Hát..ami azt illeti..elég nagy baj van.-hallottam hangján,hogy a sírás szélén állt.-Nos..tegnap,mikor már a liftben voltam,egy furcsa srác lépett be mellém,majd megfenyegetett,hogy mondjam el,hogy hol van Lisa ex pasija..BongKi..és elmondtam neki,amit tudtam,de nem hitte el,hogy csak annyit tudok,ekkor le szajházta Lisa-t,ami miatt mérges lettem,és nem pont szépen vágtam vissza neki..erre megütött.-sírta el magát,és megfordult,hogy ne lássam.
Moccanni sem bírtam.Hogy történhetett ilyen?És én miért nem voltam ott?Meg kellett volna védenem a barátnőmet.
-A..annyira sajnálom.-öleltem meg hátulról,és a fülébe súgtam a szavakat.
-Ne butáskodj.-törölgette arcát.-Nem te tehetsz róla.-fordult felém,én pedig még mindig öleltem.
-De..fel kellett volna kísérjelek..meg kellett volna védjelek.-szomorodtam el,és dühös is voltam.
Erre csak megcsókolt.
-Zelo..mondanom kell valamit.
-Mit?
-Én..mi..visszamegyünk Magyarországra.-kezdett el megint sírni.-Sajnálom..nagyon szeretlek,és nem akarlak itt hagyni,de már mindent megpróbáltam,és hiába..anyámék hajthatatlanok.
-De..de..nem mehetsz el!Mi lesz velem nélküled?Hiszen még csak most lettél az enyém.-kezdtek könnyek gyűlni a szemembe.
-Ma este indulunk... ha tudsz..gyere ki a reptérre..szeretnélek még látni.-majd nyomott egy puszit a számra,és elfutott sírva.
Én lekuporodtam a földre és csak sírtam.
~MIÉRT?Egyszer vagyok boldog,és az is véget ér!?..Hát..ez lenne a vége?~de ezek csak felesleges gondolatok voltak.
~Nem hagyhatom elmenni!~határoztam el..de akkor csak zokogni tudtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése