11.rész ~Pain.~

               LIANA P.O.V.

Felültünk a repülőre.Próbáltam erős maradni,és nem sírni,de nehéz volt.Egész úton zenét hallgattam,a családomról hallani se akartam.
~Remélem Zelo,neked könnyebb lesz elfelejtened,mert én téged nem tudlak,soha.~

Amint hazaértünk bezárkóztam a szobámba és csak sírtam.Nem ettem,nem ittam,csak ha anyáék nem voltak otthon,akkor mentem ki.Hetekig ez ment.Nem tudtam elfelejteni,a bőröndömet se pakoltam ki,és iskolába se voltam hajlandó menni.SEMMI.Velem ellentétben,Lisa majd kicsattant a boldogságtól.Mindennap bulizni ment,és kezdett végre teljesen normális lenni.Meglepődtem,hogy majdnem mindennap beszélgettünk,és kedves volt velem.




                                               2 HÓNAPPAL KÉSŐBB

Nyári szünet.Az év legjobb időszaka,már akinek.Nekem nem volt az,mert ezen a nyáron jött ki a B.A.P comeback videóklippje.Még a csapból is ők folytak,ami nagy szó,hiszen mégiscsak Magyarországról beszéltünk.
Kikapcsoltam a TV-met,mert megint egy Rain Sound-os reklámot nyomtak.
~Zelo olyan jól néz ki.~gondoltam,majd fejemet a párnába temettem és sikítottam egyet.
Kopogásra lettem figyelmes,majd egy fejet láttam meg,résnyire nyitott ajtóm mögül.
-Bejöhetek?
-Persze,gyere anya.-felültem ágyamon.
-Figyelj,kicsim.-ült mellém.-Itt a nyár,miért nem találkozol a barátnőiddel?
-Anya.Amióta hazajöttünk,nem is mentem suliba.Nem mintha olyan sok barátom lett volna eddig is.-forgattam meg szemeimet.
Anya éppen szólásra nyitotta száját,amikor Lisa tépte fel az ajtót és viharzott be.

-Mi történt?-kérdezte anya meglepődve,mert még nem láttuk ennyire boldognak.-Igen,mi ütött beléd?-kérdeztem én is.-Hát..-mosolygott.-Nézd csak,hogy mit szereztem.-húzott elő a háta mögül két lapnak tűnő valamit.

-Mik ezek?-kérdeztem rá.
-Koncert jegyek!-kezdett el sikítozva ugrálni.
-Milyen jegyek?Milyen koncert?-összezavart teljesen.
-B.A.P koncertre jegyek.-ölelgetett.-Mi az?Nem is örülsz?-nézett rám unottan.
-Miért örülnék?
-Miért örülnél?Tudod milyen nehéz volt megszerezni ezeket?-kapta fel a vizet.
-Gondolom,de minek vetted őket egyáltalán?
-WC papírnak,szerinted minek?Szépen ketten elmegyünk,és megnézzük a fiúkat.-vágta hozzám az egyik jegyet.
-Azt lesheted.-nyomtam a kezébe.
-Miért?Olyan rég láttuk már őket,ráadásul az első kpop csapat,ami Magyarországra jön,te meg kihagynád?

Elgondolkodtam,Lisa-nak igaza volt.Az első kpop koncert a hazánkban,és pont én ne mennék el?
-Jól van,elmegyek,köszi.-vettem el tőle gyorsan a jegyemet.
-Na,ez a beszéd.-mosolygott diadal ittasan.
-De,félek.-jegyeztem meg halkan,amikor Lisa távozni készült.
-Mitől?-fordult meg.
-Mi van,ha Zelo meglát?-estem kétségbe.
-Akkor meglát,nincs abban semmi.-vont vállat.
-Kösz.-jegyeztem meg nem túl kedvesen.
-Jajj,tudod,hogy nem vagyok valami jó a lelkizésben és a tanács adásban,de..-mutogatott rám.-Jobb lesz,ha elmondod neki az igazat,hogy semmi sem volt közted és Kevin közt.
-De..
-Nincsen de,ha találkoztok a koncin,aminek kevés az esélye,de ha ez lesz,akkor elmondod neki,különben agyon verlek.-fenyegetett meg.
-Oké,oké.-emeltem fel kezeimet,védekezés képpen.
-Akkor 2 nap múlva konceeeeeert.-szaladt ki sikongatva.

Mosolyogtam rajta egy sort,majd elkezdtem nézegetni a jegyemet.A jegyemet,ami talán az utolsó esélyem arra,hogy megint lássam Őt,és elmondjam neki az igazat,hogy nem Kevin miatt szakítottam vele és,hogy nem használtam ki Őt.Addig nézegettem,amíg el nem aludtam.

                 ZELO P.O.V.


Két hónapja láttam utoljára Liana-t,és azóta se tudtam magamat túltenni rajta.Ez egyszerűen lehetetlen,olyan mintha valaki azt kérné,hogy soha többet ne vegyél levegőt.
Végre elérkezett a comeback-ünk ideje is.Rengeteget dolgoztunk az új dalon,és szerintem tökéletes lett.Kicsit más ugyan,mint az eddig megszokott dalaink,de attól még mi vagyunk.
A menedzserünk most jelentette be,hogy Európába megyünk túrnézni.Magyarország is tervben volt,ami nekem nem igazán tetszett.Több volt az esélye annak,hogy találkozom Vele.
Szerintem a barátnőm se örült volna neki,ha belebotlottam volna az exembe.


Budapesten voltunk már 1 napja.Másnap koncert.Nem nagyon mászkáltunk a városban,mert bármit is kértünk,azonnal hozták nekünk.Kicsit idegesítő volt,hogy a barátnőm is velünk jött,és mindig nyavalygott nekem,de el kellett viselnem.






      LIANA P.O.V.

                   
                                                  A KONCERT NAPJA

Szaladgáltam,mint valami idióta a házban,mert sehol sem találtam a ruhámat,amit tegnap Lisa-val vettünk az estére.Szét cseszett az ideg,mire anyám végre benyögte,hogy ő kimosta és,hogy a szárítón keressem.Szerencséje volt,hogy megszáradt,különben lebontottam volna a házunkat.

-Kész vagy már?-idegeskedett Lisa.
-Mindjárt,várj már.-keresgéltem a magassarkúmat.-Meg vaaaan!-kiáltottam és a magasba emeltem a tárgyat.
-Hurrá.-tettetett boldogságot nővérem.-Te mindig elhagysz valamit.Csodálom,hogy a fejed még a helyén van.-nyitotta a bejárati ajtót és tuszkolt ki rajta.
Apa elvitt minket a helyszínre.Megmutattuk a jegyünket,majd bemerészkedtünk.Az aréna tele volt tömve,pedig 3 órával a kezdés előtt érkeztünk.Kerestünk magunknak egy jó kis helyet.Ami aggasztott,az az volt,hogy túl közel volt a színpadhoz.Féltem,hogy Zelo tényleg meglát,bár így se fogom annyira élvezni a koncertet.
Az óra ólomlábakon haladt,és én egyre rosszabbul éreztem magamat.Nem volt elég,hogy agyon nyomtak minket,de még Zelo-t is látnom kellett.Megint.Habár,az egyik felem örült neki,mert már elakartam mondani neki az igazat,viszont a másik felem üvöltözött,hogy ez életem legrosszabb ötlete.
Pár perccel később minden elsötétült,a körülöttünk levő rajongók pedig torkuk szakadtából üvöltöztek,ezzel jelezvén nekem,hogy kezdődik a koncert.
A színpadon megjelentek sorban a fiúk.Elől Yong Guk és szépen sorban mindenki.Zelo volt az utolsó,és mikor megláttam,szívem erősen kezdett zakatolni mellkasomban.Az összes számukat előadták,majd a végén bemutatták az új dalukat.Tátott szájjal hallgattam.Fantasztikus szövege volt,de kicsit úgy éreztem,mintha Zelo rólam énekelt volna.Gyorsan elhessegettem ezeket a képtelen képzelgéseket,és csak Zelo-t figyeltem.A szám végén a rajongók sírtak,és azon kaptam magamat,hogy én is elkezdtem könnyezni.
~Hát ezt teszi velem a Kpop?Nem..ez nem a kpop..ez Zelo,igen..én még mindig szeretem őt.És ha törik,ha szakad,de beszélek vele.~határoztam el.

-Köszönjük szépen,hogy ennyien eljöttetek,reméljük,hogy élveztétek a koncertet!Ígérem,hogy nem ez volt az utolsó alkalom,hogy Magyarországra jöttünk.Köszönjük és jó éjt BABY-k!-mondta zárás képpen a leader,majd eltűntek a színpadról.
Mindenki kifelé igyekezett.
-Mehetünk?-kérdezte Lisa.
-Öhm..te menj csak,nekem még van egy kis dolgom.-közöltem vele,nem tudtam,hogy jól teszem-e amit teszek,de úgy döntöttem,hogy megkeresem Zelo-t.
-Oké.-mosolygott sejtelmesen.Rögtön leesett neki,hogy mire készülök.-Sok sikert,és siess haza.-azzal elindult,gondolom haza,de nem is nagyon érdekelt akkor,hogy hova megy,vagy mit csinál.

Addig nyomozgattam,amíg végül a színfalak mögé nem jutottam.Mindenhol statisztákat láttam,akiken megkönnyebbültséget láttam.Nem is csodáltam,hogy paráztak.
-Te mit keresel itt?-kérdezte az egyik.
Kivert a víz,nem tudtam,hogy mit hazudjak.
-Ööö..én..én vagyok a B.A.P idegenvezetője.-találtam ki egy jól elhihető hazugságot.-Azért jöttem,hogy megmondjam nekik,hogy holnap délután tudom őket csak körbe vezetni a városban.
-Értem,gyere megmutatom,hogy merre találod az öltözőjüket.-kedveskedett.
Magam is meglepődtem,hogy ilyen könnyen bevette,de ennek csak örültem.
Bólintottam egyet hálám jeléül,majd egy folyosóra mutatott és mondta,hogy balra az ötödik ajtó az övék.
Megköszöntem,majd elindultam.Szívem a torkomban dobogott és egy hatalmas gombócot próbáltam lenyelni.Nem tudtam,hogy hogy is kezdhetném a magyarázatomat és azt sem tudtam,hogy mit fog szólni Zelo a viszontlátáshoz.
Odamentem az ajtóhoz és csak bámultam magam elé.Százszor átgondoltam,hogy biztos ez-e a helyes és,hogy biztos ezt akarom-e.Mindig ugyanarra jutottam.Zelo ennyit megérdemel és jobb mindent tisztázni.
Bekopogtam,de nem jött válasz.Megint kopogtam a biztonság kedvéért,és akkor ki is nyílt előttem az ajtó.Youngjae mikor meglátott először elképedve nézett aztán mosolyogva rántott be az ajtón.
-Ide nézzetek,hogy ki jött el hozzánk!-kiabálta el magát.
-Liana?-kérdezgettek.
-Szi-sziasztok.-próbáltam mosolyogni,de inkább csak összehúztam magam.
-Hát te?Megnézted a fellépésünket?-kérdezte Himchan.
-Igen,és nagyon ügyesek voltatok,gratulálok.
-Ohh,köszönjük.-szólalt meg Jongup.
-Nincsmit.-mosolyogtam,majd nem túl feltűnően körbe néztem,mivel észrevettem,hogy Zelo sehol sincs.
-Zelo most nincs itt.-szólalt meg hirtelen Daehyun,mintha olvasott volna a gondolataimban.
-Látom,nem mintha miatta jöttem volna.-hárítottam,aztán számra ütöttem,mert körülbelül beárultam magamat.
Mindenki kiröhögött,így én is elkezdtem nevetni.
-Semmit sem változtál.-törölgette könnyeit Youngjae.
-Ti se sokat.-feleltem.
Amikor az ajtó kinyílt,mind abba hagytuk a nevetést,mert mindenki tudta,hogy Zelo jött meg.
Nagyon izgultam.
-Na és arra gondoltam,hogy holnap elmehetnénk vásárolni,mit szólsz?-egy ismerős hangot véltem felfedezni.
De ez nem egy jól eső felismerés volt,hanem inkább sokkoló és fájdalmas.Ez a női hang nekem túl ismerős volt.
-Persze,amit csak akarsz.-puszilta meg homlokát Zelo.
Amint észrevette,hogy ott vagyok megtorpant és elengedte a lányt.
-Há..hát te?-kérdezte ledöbbenve.
-Én..én-könnyek csordultak ki a szemeimből.
Kifutottam az öltözőből,egészen a kijáratig,ahol megálltam,mivel elfáradtam.
-Figyelj,én..-fogta meg valaki karomat hátulról.
Hátra pillantottam,de akkor már könnyektől ázott arcom.
-Ne..nekem nem kell magyarázkodnod.Nekünk semmi közünk egymáshoz,miért kéne megmagyaráznod?-néztem szemeibe.
-Hát mert,tudnod kell,hogy nem önszántamból vagyok Bo Mi-val.
-Nem érdekel,hogy miért vagy vele,a lényeg az,hogy együtt vagytok.Sok boldogságot.-mondtam gúnyosan.
Kitéptem kezemet erős fogásából,de visszarántott és megölelt.
-Olyan jó megint látni téged.Annyira hiányoztál már.Ne haragudj,hogy olyanokat mondtam neked,ezerszer megbántam már,hidd el.-suttogta fülembe,amitől kirázott a hideg,és jó érzés fogott el,amiért ilyeneket mondott.
Szippantottam egy mélyet férfias illatából,majd el távolodtam tőle,hogy megint a szemeibe nézhessek.
-Azért jöttem,hogy elmondjam,hogy köztem és Kevin között nem volt semmi.
-De hát kézen fogva mentetek és az egyik legromantikusabb kávézóban ültetek.
-Azért,mert ott dolgozik a barátnője,őt mutatta be nekem.
-Akkor..miért nem tagadtad le a reptéren?-láttam a zavarodottságot rajta.
-Mert..-kezdtem el a földet nézni.-Azt hittem,hogyha meg utálsz,akkor könnyebb lesz elmennem..hogy tudom,hogy Seoul-hoz semmi sem köt.De nem lett igazam,ugyanolyan szörnyű volt,sőt..még rosszabb volt így.-sírtam el magam.
-É..értem.-vakarta meg tarkóját.-Nekem is szörnyű volt.Mindennap úgy ébredni,hogy nem vagy mellettem,és nem csókolhatlak meg,nem szeretgethetlek. 
Erre nem tudtam mit mondani.Csak néztük egymást,amikor Bo Mi ott termett és lesmárolta Zelo-t.Ami a legjobban fájt az az volt,hogy Zelo visszacsókolt.
Elfutottam.Ez volt életem legrosszabb döntése.
~Fájdalom.~Csak ezt éreztem.

10.rész ~This is the end?~ (part 2.)

         LIANA P.O.V.

Futottam..futottam,miközben könnyeim folyamatosan folytak végig arcomon.Szörnyű érzés volt kimondani azokat a szavakat,pedig konkrétan nem is mondtam ki,hogy VÉGE..de így is nagyon fájt...és fáj még most is.
Kirohantam az utcára.Apa és Lisa az autónál vártak,de nekem semmi kedvem sem volt velük haza menni.Fogtam magam,és elindultam,direkt,a másik irányba.
Gyors léptekkel haladtam az utcán és a sírást egyszerűen nem tudtam abbahagyni.Azt vettem észre,hogy egy autó lassul le mellettem.
-Liana!Szállj be..sietnünk kell haza pakolni,mert nem fogjuk elérni a gépet.-magyarázott apa,a kocsiból.
-NEM!-kiáltottam el magam,de nem pillantottam a kocsira.-Nem fogok beszállni!Azt várod,hogy szót fogadjak és meghúzzam magam,mikor most csesztétek el az életemet?-teljesen kikeltem magamból.
-Na de kislányom..fejezd be ezt a viselkedést!Mégis mi ez a hangnem?Az apád vagyok,és azt teszed,amit mondok...szállj be!Mindenki minket néz.
Tényleg mindenki minket nézett,de ez cseppet sem tudott izgatni.
-Liana!-szólt rám,még erő teljesebben apám.
Nem tehettem mást,megforgattam szemeimet és duzzogva szálltam be a járműbe.Kifele fordultam és figyeltem a várost,a hatalmas épületeket,azt a nyüzsgést,ami mindennap zajlik az utcákon.Seoul.Tele van élettel.Imádom...és most csodálhatom meg utoljára.Egyszerűen..megfogok halni.Miért mindig én szívok?
-Tudom,hogy most utálsz minket,de majd szépen lassan megbékélsz és rájössz,hogy mi csak a javadat akarjuk.-törte meg a csendet apám.
-A javamat?És..ebben itt most hol van a javam?-fordultam felé,üvöltözve.-Jó..tudom,hogy történt velünk rossz is.-mutattam feldagadt orromra.-De sokkal jobb lett a viszonyunk Lisa-val,én pedig szerelmes lettem..évek óta először most érzem...éreztem magam boldognak.-halkan fejeztem be.Majdnem elsírtam magam.-Tanultunk belőle apa...-néztem rá kiskutya szemekkel.Reméltem,hogy még megtudom puhítani.-Lisa azt tanulta,hogy matt részegen ne adja meg senkinek se a telefonszámát,én pedig,hogy kerüljem el messziről a zűrösnek látszó alakokat.Ennyi..-apa csak mosolyra húzta a száját.
Felcsillantak szemeim..talán..talán..
-Nem.-mondta ki nemes egyszerűséggel és mosolyogva.
Én csak fújtattam egyet és durcásan fordultam,megint,az ablak felé.
Mikor a háztömbünkhöz értünk,kaptam egy SMS-t.Kicsit izgultam..mivan,ha Zelo írt valamit...ha valami szerelmeset,vagy fájdalmasat..ne..mindkettő kikészítene.
Félve néztem meg,de nyugodtság fogott el,mikor megpillantottam Kevin nevét a kijelzőn.


Szia:)
Ma gyere a TS elé!Onnan elmegyünk az Édes Mámor nevű kávézóba:) 
Van egy meglepetésem :)
11-re legyél a megbeszélt helyen és ne késs!
Kevin.:)


Tényleg!Mára beszéltük meg a "reggelizést".Nem baj,legalább így eltudok tőle búcsúzni.Gyorsan megírtam a választ,hogy mindenképp ott leszek,és siettem fel a lakásba.Amint benyitottam,meg is bántam,hogy felmentem.Minden szanaszét volt,anya szaladgált,mint pók a falon.Apa vagy 6 telefonba üvöltözött,Lisa pedig festette a körmét.Hát persze..miért is segítene.Bár,most nem is bántam,így legalább hátráltatta anyáékat a pakolászásban.
-Na végre,hogy megtisztelsz minket a jelenléteddel.-puffogott anya.
-Ja..amúgy egy fél óra és húzok el.-nem voltam a legkedvesebb,de nem fogok nekik nyalni.
-Mégis hova mennél?Nem mész te sehova!Itt maradsz,és pakolsz.
-Anya!Elmegyek és elbúcsúzok az EGYETLEN barátomtól.-hangsúlyoztam ki az egyetlen szót.-Talán,ha nem csesztek el mindent,akkor több is lehetett volna.-szaladtam a szobámba,becsaptam az ajtót és bezártam.
Neki álltam pakolni,de nem erőltettem meg magam..ami kéznél volt azt bele dobtam a bőröndbe és ennyi.
Pontosan fél óra múlva elindultam a TS elé.Nem foglalkoztam a szülőkkel,mikor nyitottam az ajtót,anya kiabált nekem valamit,de nem érdekelt,ezért csak levágtam egy csá-t,lementem a lifttel,beraktam a fülhallgatót a fülembe,és sétáltam a célom felé.Hamar oda értem,de Kevin még sehol se volt.Azért imádkoztam,hogy ne pont most lépjen ki Zelo vagy valamelyik másik B.A.P tag az épületből.Hála égnek,olyan 3 percre rá megláttam felém közeledni Kevin-t.
-Sziiiaaaa!-köszönt,boldogságot láttam rajta.
-Szi-a.-szökött ki egy sóhaj számból.-Figyelj,Kevin!Beszélnünk kell.-mondtam szomorkásan.
-Jó-jó,majd később elmondod,amit akarsz,de most sürgősen velem kell jönnöd.-kézen fogott,és húzott magával.
-De..mégis hova megyünk?
-Hát az Édes Mámorba.-nézett hátra rám.-Ott vár a meglepetés.-mosolygott még jobban.
Kicsit megijedtem tőle,vajon mit tervezhet?

             ZELO P.O.V.

Nem tudom,hogy meddig ültem a földön sírva,de egy idő után kezdtem lenyugodni.Elmentem a mosdóba,és megmostam hideg vízzel az arcomat.Nem mondom,hogy teljesen lenyugodtam,mert a szívem romokban hevert.Nem hiszem el.Szinte fel sem fogtam Liana szavait.De mikor leesett,hogy lényegében szakított velem,újra elkezdtem sírni.
Fél óra sírás után végre kimentem a mosdóból,ahol Youngjae izgatottan futott felém.
-Zelo!Zelo!
-Mi van?-nem voltam kedves.
-Liana itt van a TS előtt.
-Té..tényleg?-fájt és jó érzés is volt egyszerre,hogy itt van a közelemben.
-Gyere!-húzott az ablakhoz.Az elsőn voltunk,így tisztán lehetett látni szerelmemet az ügynökség előtt fel-alá sétálni.
-Mintha várna valakit.-közölte észrevételét csapattársam.
Erre nem mondtam semmit.Megnéztem a telefonomat,hátha engem hívott,de nem.
-Nézd!Nézd!Nézd!-bökdösött Youngjae,erre én felkaptam tekintetemet a telefonról.
Majdnem kiugrottak a szemeim,amikor megláttam,hogy az a Kevin kézen fogja Liana-t és elsétálnak.
Csak tátott szájjal néztem őket.
Talán nem is mennek el?Csak leakart rázni?Csak szakítani akart velem?Na de így?Hogy lehet ilyen?MIÉRT?
-Az meg kicsoda?-mutatott Kevinre Youngjae.
-Li..ana legjobb barátja.-nyeltem vissza könnyimet.
Hogy lehet ekkora álszent?Még akar látni?Na persze..

-Srácok!Gyertek!Indulunk a fotózásra!-kiáltott nekünk Yong Guk.
Elindultunk,mind a hatan a kocsi felé.Amint beültünk én az ablak mellé ültem és kifelé bámultam.
A kocsink megállt a piros lámpánál,így pont az Édes Mámor nevezetű kávézó üvegablakán láttam be.
Liana és Kevin ültek egy asztalnál,egymással szemben.Legszívesebben kifejeltem volna az ablakot,berontottam volna,és akkora cirkuszt rendeztem volna,hogy az csak na.De nem tehettem meg.
Nem sokáig bírtam őket nézni,ezért elfordítottam a fejemet,de hála égnek végre zöldre váltott a lámpa,így elindultunk.Eldöntöttem,hogy nem megyek ki a repülő térre.Ezek után minek mennék?




    LIANA P.O.V.

Mikor beértünk a kávézóba,Kevin egy asztalhoz rángatott.Leültünk egymással szemben,majd rendeltünk magunknak egy-egy kávét.
-Miért jöttünk pont ide?Arról volt szó,hogy reggelizni megyünk az egyik étterembe.-kértem számon.
-Tudom,de valami közbejött,ezért most idejöttünk.-nézelődött,mintha keresne valakit.
-Mi jött közbe?-néztem én is körbe.
-A szerelem.-pirult el.
-A sze..szerelem?-pislogtam rá értetlenül.
-Igen.Áhh..SooHee!-integetett a pincérlánynak.
Nem értettem semmit.
-Szia.-jött oda hozzánk,és csókolta meg barátomat.
-Liana,ő itt SooHee.A barátnőm.-ölelgették egymást.Olyan aranyosak voltak.
-Nagyon örülök.-álltam fel és hajoltam meg,ahogy illik.
-Én is.-tette  is ugyanezt.
Még elbeszélgettünk a kapcsolatukról,majd elindultunk hozzánk Kevin-nel,mert így is nagyon feltartottuk szegény SooHee-t.
Az utcán sétáltunk,és eldöntöttem,hogy még ameddig kettesben vagyunk,elmondom neki,hogy elmegyek.
-Nagyon aranyos és szép a barátnőd.-szólaltam meg én,a hosszú csend megtörése képp.
-Köszi,és azt is,hogy bemutathattalak neki.Nekem sokat jelentett.Te vagy a legjobb és egyben az egyetlen barátom.
Annyira meghatott,mert velem is ez volt a helyzet.
-Nekem is te vagy a legjobb haverom.Kevin?-szólítottam meg és álltam meg egy helyben.
-Hmm?-állt meg ő is.-Baj van?-nézett rám aggódva.
-Haza megyünk Magyarországra!-mondtam ki gyorsan,közben patakokban folytak a könnyeim.
-Mi?-sokkoltam le teljesen.-De..miért?
Elmondtam neki,hogy mi történt velem a liftben.Igaz,hogy az orrom már nem volt annyira vészes,de azért még fájt,ezért megmutattam neki,hogy mekkorát kaptam attól az állattól.
-Jézus!-ölelt át.-Semmi baj,innentől minden rendben lesz.-próbált lenyugtatni,de nem sikerült szegénynek.
-Nem..innentől minden csak rosszabb lesz.-súgtam mellkasába.
Haza kísért,ahol már mindenki indulásra készen volt.Elköszöntem Kevin-től,és megkértem,hogy jöjjön majd ki a reptérre,amire természetesen igent mondott.
Apáék kifele pakolásztak,én pedig csak nyugodtan végig sétáltam a lakáson.Jól megnéztem mindent UTOLJÁRA..
-Liana..gyere,apádék már lent várnak minket.Indulunk.-anya szólt nekem halkan,amikor a szobámat nézegettem.
-Megyek.-valami miatt kedvesen válaszoltam.

Bezártuk az ajtót,és leadtuk a kulcsot a szomszédnak,hogy majd adja oda a tulajnak.

-Indulhatunk?-kérdezte apa a kocsiban ülve.
-Igen.-szálltunk be mi is anyával.

Igaz,hogy még csak 12:30 volt,de messze volt a repülőtér és még a jegyeket is meg kellett venni.

Lisa zenét hallgatott és valami koreai könyvet olvasott.
Most,hogy belegondolok,azóta a dolog óta meg se szólalt,csak nagy ritkán.
Nem sokat gondolkodtam ezen,bedugtam én is a fülesemet és lefoglaltam magamat az úton.Rengeteget gondolkodtam..hogy még mi mindent akartam megtenni Seoul-ban és,hogy  mennyi szép pillanatunk lehetett volna Zelo-val.

Megérkeztünk és lecuccoltunk.Eszembe jutott,amikor először találkoztam itt Zelo-val.Akaratom ellenére is elmosolyodtam.

Az utolsó fél órában,már nem reménykedtem abban,hogy Zelo vagy esetleg Kevin eljön.

Egy női hang csendült fel,és felszólított minket,hogy induljunk el a repülőre.
-Gyertek!-kiabált nekem és Lisa-nak apa,mivel mi még mindig ültünk a csomagok mellett.
Szomorúan álltam fel helyemről és kaptam fel csomagjaimat.Lassan ballagtam az ajtó felé.
-Liana!-kiabálta valaki a nevemet,hátam mögül.
Gyorsan hátra kaptam fejem és egy lihegő,de egyben mosolygó Kevin-nel találtam szembe magam.Örültem,de csalódtam is,hogy nem Zelo állt előttem.
-Jó utat!-ölelt meg.
Én elejtettem a bőröndömet és szorosan,sírva öleltem,fejemet vállán pihentettem.Mikor kinyitottam szemeimet Zelo-t pillantottam meg.Szomorú és meggyötört volt tökéletes arca.
-Most megyek,szia.-indult el Kevin.
-Szia.-törölgettem szemeimet.

Zelo még mindig csak állt előttem,és nézett.
-Miért tetted?-szólalt meg,alig értettem.
-Mégis mit?Nem én akarok elmenni.
-Nem azt.Szakítottál velem,hogy aztán Kevinkével sétálgathass kézen fogva?-vont kérdőre.
Fogalmam sem volt,hogy miről beszélt.
-Mi van?-kérdeztem elképedve.
-Láttalak a TS előtt.
-Ohh.-végre megértettem,de mégis miért hitte azt,hogy Kevin és én együtt vagyunk?Vagy..csak nem?Azért,amiért Kevin kézen fogott és maga után húzott?
-Te egy szörnyeteg vagy.Hitegettél,és aztán megbántottál.Örülök,hogy elmész,mert soha többet nem akarlak látni.Na csá.-fogta magát és elviharzott.
Rá sem ismertem.Tudom,hogy utána mehettem volna,és elmondhattam volna az igazat,de úgy döntöttem,hogy hagyom,hagy utáljon.Talán így könnyebb lesz itt hagyni őt,és így ő is gyorsabban túllép rajtam.Remélem.



          ZELO P.O.V.

Azt mondtam,hogy nem fogok kimenni a reptérre,de muszáj volt látnom,különben bele haltam volna a fájdalomba.Mikor odaértem Kevin-nel ölelkeztek.Pedig azért mentem el,hogy meggyőzzem,és rávegyem a szüleit is a maradásra.Hatalmas düh és feszültség gyülemlett össze bennem,és ki is adtam magamból,amikor egyedül maradtunk.Bár ne tettem volna,mert azóta százszor megbántam.Nem tagadott semmit,amiért utálnom kellett volna,de nem tudtam.Megpróbáltam elfelejteni,de tudtam,hogy nem fog menni.Soha.

10.rész ~This is the end?~ (part 1.)

                   LIANA P.O.V.

-Nem hallod,hogy mit mondtam?Jobban teszed,ha csicseregsz madárkám különben megjárod!-szorította meg csuklómat.
-Én..-a sírás kerülgetett.Nagyon megijedtem ettől a sráctól.
-Gyerünk,mert kezdek mérges lenni!-sziszegte idegesen.
-Én..cs..csak annyit tudok,hogy elrabolta a nővéremet..a..aztán meg prostit akart belőle csinálni,de a nővérem elmenekült..de..hazáig követte és..nálunk veszekedtek aztán elvitték a rendőrök.-szedtem össze magamat,de azért nagyon remegett a hangom.
-Hazudsz!Biztos tudsz még többet is..az a kis szajha tuti elmondta,hogy hova vitték.
És itt betelt nálam a pohár.Igazából egy visszahúzódó és eléggé félénk lány vagyok,nemhogy még egy ilyen helyzetben,de ha valaki a családomat szidja,annak elharapom a torkát.Hirtelen minden félelmem elszállt és kirántottam kezemet szorításából.
-Tudod te,hogy ki a szajha!Nem tudok többet,a nevét se tudtam annak a seggfejnek és nem is érdekel,hogy mi van vele...és gondolkozz már te IQ harcos..szerinted hova vitték?Kirándulni!-vágtam üvöltve a képébe.
Próbáltam lenyugodni,de nem sikerült.Egyszer csak hatalmas fájdalmat éreztem..az orromhoz kaptam,amiből csöpögött a vér.Az a barom orrba vágott..ráadásul ököllel.A szememből záporoztak a könnyek.Fájt..szörnyen fájt.
-Ezt megérdemelted,te kis mocskos ribanc.Tudjad,hogy hol a helyed!..legközelebb nem úszod meg ennyivel.-mondta,majd kiiszkolt a liftből,mivel már idővel felértünk.
Lassan lecsúsztam a földre.Sírtam,és az orromat fogtam.Nem éreztem..hiába fogdostam..egyszerűen még a levegő vétel is fájt.A vér egyre jobban elborította a tenyeremet.
Egyszer csak valaki felhúzott a földről.A velünk szemben lakó néni talált rám.Alig láttam a könnyeimtől,de a hangját felismertem.Miután felsegített egy zsepit nyomott a kezembe,hogy próbáljam meg elállítani a vérzést.Segített haza jutni.Mire apa ajtót nyitott,már nem sírtam és kezdett a vérzés is elállni.
-Jézusom!-torpant meg apa.
-Mi a baj,drágám?-jött oda anyu is.-Szent isten!Mi történt veled?-vett át anya a "megmentőmtől".
Anya bevezetett a kanapéra,és elkezdte vizsgálgatni a,már szépen feldagadt,orromat.
-Mi a fészkes fene történt veled?-kérdezte anya,miközben "leápolta" az orromat.
-Ezt,a bizonyos "barátod" csinálta?-jött a kanapéhoz apa is.
-Nem!-vágtam rá.-Ő sosem tenne ilyet.
-Akkor meg?Ki volt?-ekkor lépett ki Lisa is..ugyan olyan állapotban volt,mint eddig.
Ő is leült,én pedig elmeséltem a kis találkozásomat BongKi csatlósával.
-Ez az én hibám.-mondta elképedve és zaklatottan Lisa.
-Nem..nem tudhattad.-mondtam halkan.
-Na jó..ennyi!-csattant fel apa.-Ezt most fejeztük be.-állt fel nagy hévvel.
-M..mégis mit?-néztünk rá értetlenül Lisa-val.
-Ezt a Seoul-i kirándulást.Túl veszélyes ez két fiatal tininek.
-Ne..ne csináld apa!Gondolt át!Ez..csak..-igazából nem tudtam elég jó okokat mondani arra,hogy megengedje,hogy maradjunk,de akkor sem mehetek haza..most,hogy végre egymásra találtunk Zelo-val.
-Mi?-kérdezte apa.-Legközelebb megölnek titeket?-nézett ránk felváltva,mi pedig csak lehajtott fejjel ültünk.
-Holnap haza jöttök velünk.-mondta teljes nyugodtsággal.
-Apa!! Én nem megyek.-kezdtem el toporzékolni.
-Kislányom!-kezdte el anya is.Remek..jól összefogtak ellenünk.-Apádnak igaza van,nem voltatok még erre készen,ráadásul hogy tudnánk itt hagyni titeket,nyugodt szívvel,ha ilyenek történnek?
-Én akkor sem megyek.Szeretek itt élni..ez csak pillanatnyi probléma..semmi több..most már nem lesz semmi baj.Az a barom a sitten ül..mi pedig nyugodtak lehetünk...és ha az a másik idióta visszajönne..addigra lecseréljük a zárat.Ennyi.
-Örülök neki,hogy neked ez csak egy pillanatnyi probléma.Fel sem fogod,hogy meg is hallhattatok volna?Mi lett volna,ha fegyverrel támad rád az az elmebeteg?-kezdett el sopánkodni anya.
-De nem ez történt!Élünk!-adtam az egyszerű választ.
-Ez gyenge magyarázat Liana..mi már eldöntöttük..holnap este indulunk is.-indult el apa a fürdőbe.
-Én nem hagyom itt Zelo-t!-olyan hirtelen pattantam fel,hogy vissza is estem..nagyon szédültem.
-Jó éjt.-ennyi volt a válasza.
Most megtudtam volna fojtani apámat.Így aztán rohadt jó éjszakám lesz.Fogtam magam,és berohantam a szobámba,jó hangosan becsapva az ajtót.Befeküdtem az ágyba..nem öltöztem át,nem mentem lefürdeni..semmit nem csináltam..csak feküdtem hason az ágyban és pityeregtem.Egy bő 15 perc múlva pittyegett a telóm..SMS-t kaptam.
Unottan vettem elő a készüléket,de amikor megláttam,hogy kitől jött egyszerre örültem,és fájt a szívem.
Ha itt kell Őt hagynom..abba belehalok.
Megnyitottam:

Nagyon jól éreztem ma magam :) 
Köszönöm,hogy eljöttél velem <3
Szeretlek,jó éjt :D <3
A te herceged ;) <3

Elmosolyodtam,majd megírtam neki a választ:

Én is:)
Köszönöm,hogy elhívtál^^
Én is nagyon szeretlek:) <3
Jó éjt kis hercegem :) <3

Nem akartam neki leírni,hogy elmegyek...igen..elmegyek..nem tudok mit tenni.Ez nem telefont téma.Megint rám jött a sírás.Nem vártam válaszra  Zelo-tól,ezért elhajítottam a telefonomat,és belenyomtam a fejemet a párnámba,amit meg is bántam,mert csak még jobban elkezdett sajogni az orrom.

Több órás vergődés után,lassan álomba sírtam magamat.

Reggel,még mindig irtóra fájt az orrom.Feltápászkodtam,és elmentem fürdeni.Szinte sprinteltem a fürdőig,nehogy valaki meglásson.Nem volt kedvem a szüleim fejét lesni,és Lisa-ra is mérges voltam,amiért tegnap nem segített nekem,amikor anyuékat győzködtem.De már mindegy is.A harcot elvesztettem..és a szerelmemet is elfogom.Ez annyira nem fair.Tudom,hogy ami mostanában történt velünk,az nagyon komoly dolog és,hogy nem dönthetek,mert még gyerek vagyok,de ez...mindegy.
Gyorsan megmostam a hajamat,megszárítottam,felvettem tiszta ruhákat.
Megpróbáltam lehiggadni,mert már csak a gondolat is,hogy anyámék a lakásunkban vannak,felidegesített.Mikor már úgy éreztem,hogy készen állok,kimentem a konyhába.
Anya a reggeliket csinálta,apa újságot olvasott,Lisa meg a TV előtt ült.Mikor megláttak,feszült lett a hangulat.
-Reggelt.-dobtam oda unottan.
-Összepakoltál már?-kérdezte apa úgy,hogy rám sem emelte a tekintetét.
Összeszűkített szemekkel néztem rá,majd elővettem a kukorica pelyhet,szórtam a tányéromba aztán a tejet ráöntöttem és már tömtem is magamba.
-Most csinálom a reggelit.Legalább most egyetek valami laktatót..gondolom nem nagyon főztetek magatoknak.-magyarázott anya.
-Nem kell,ez elég nekem.-csak ennyit mondtam,mert nem volt kedvem megint veszekedni.
Azon agyaltam,hogy mikor,és hol mondjam el ezt Zelo-nak.Nem akarom itt hagyni őt.
-Akkor én lent megvárlak titeket,siessetek.-állt fel apa,majd felvette a cipőjét és kiment az ajtón.
-Kit vár meg?-néztem anyára.
-Titeket.Be visz titeket a TS-be,hogy fel tudjatok mondani..igaz,hogy nem volt valami nagy munkátok,de azért mégis csak illik személyesen "elbúcsúzni".
A falat kiesett a számból.
~Hát tényleg ennyi volt?~nem akartam elhinni.

Anya elkezdett pakolászni.Lisa csendben indult lefelé,én pedig zsebre vágott kezekkel,durcásan bandukoltam lefele.Beszálltunk a kocsiba,ahol kínos csendben telt az első 5 perc.Én,az anyós ülésen ültem,az ablakon kibámulva.Lisa hátul ült,és ő is az utat nézte..apa pedig,természetesen a vezetésre koncentrált.

A piros lámpánál,apa felém fordult.
-Nézd,Liana!Tudom,hogy most azt gondolod,hogy rosszat akarok nektek,de ez nem így van.Szeretnélek benneteket biztonságban tudni.Gondolom,most nagyon mérges vagy,de majd idővel megérted,hogy miért alakultak így a dolgok.-mondta lágy hangon.
-Nem..nem érted ezt apa!-fordultam mérgesen felé.-Nekem az volt a legnagyobb álmom,hogy kijussak ide.Jó..tudom,hogy sok rossz dolog történt velünk,de én akkor is itt akarok maradni.A munka jó,a lakás és a szomszédok jók és a szerelmem is itt van.
-A lakásotok,most a legveszélyesebb hely!Bármikor visszamehetnek oda azok az állatok.
-Akkor költözzünk el máshova!Seoul nagy!Ha csak a lakás miatt vagytok annyira idegesek,akkor csak ennyi a megoldás.
-Kezdem azt hinni,hogy te nem fogod fel,hogy mi is történt veletek.Ez nem olyan dolog,amit félvállról vehetsz!Egyébként meg..aki megakar,az megtalál bárhol.
-Én akkor is Zelo-val maradok.-tettem keresztbe karjaimat.
Akkor sem engedek az igazamból.Apa fújtatott egyet,majd tovább indultunk,mert zöldre váltott a lámpa.

10 perccel később már a TS folyosóján sétáltunk,a főnök irodája felé.Féltem,de ugyanakkor reméltem is,hogy összefutok Zelo-val.Beszélnem kell vele.

Gyorsan lezavartuk a felmondást.Megköszöntük,hogy munkát adott nekünk.majd indultunk is a kocsihoz.



         

           

               ZELO P.O.V.


Este küldtem egy jó éjt üzit Liana-nak.Tényleg nagyon jó volt a randink.Annyira boldog voltam egész este,és reggel,hogy folyton csesztettek a többiek,de én nem figyeltem rájuk..csak Ő jár a fejemben.
Az egész reggel unalmas volt.Korán bementünk,mert táncpróbánk volt.Én az első szünetben elmentem a folyosón található autómatához,hogy vegyek egy üdítőt meg egy csokit.
Úton voltam,amikor Liana-t láttam meg,a főnök irodájából kifele jövet.Egy férfi volt vele,gondolom az apja,és persze Lisa.Gondoltam,ez remek alkalom arra,hogy bemutatkozzak.
Úti célt váltottam,és gyors léptekkel haladtam a három személy felé.Liana mögé settenkedtem,és gyorsan elkaptam karját,majd magamhoz húztam.Eléggé megijedhetett,mert hatalmas szemekkel nézett fel rám.Ahogy megláttam megviselt arcát,tudtam,hogy valami történt.Még mielőtt észrevett volna engem a társaság többi tagja,kézen fogtam szerelmemet,és a takarító szobába húztam.Bezártam az ajtót,majd szemébe néztem.
-Bocsi,nem akartalak megijeszteni.-mondtam halkan.
-Se..semmibaj.-mondta ő is alig hallhatóan.
Épp mondani akartam valamit,amikor hirtelen hozzám bújt,és megcsókolt.Pár percig csak csókolóztunk,amikor elszakadtam tőle.
-Minden rendben van?-kérdeztem lihegve.-Mi történt az orroddal?-tapogattam meg,felduzzadt testrészét.
Feljajdult,mikor megérintettem,és elhúzódott,majd a földet kezdte el nézegetni.
-Hát..ami azt illeti..elég nagy baj van.-hallottam hangján,hogy a sírás szélén állt.-Nos..tegnap,mikor már a liftben voltam,egy furcsa srác lépett be mellém,majd megfenyegetett,hogy mondjam el,hogy hol van Lisa ex pasija..BongKi..és elmondtam neki,amit tudtam,de nem hitte el,hogy csak annyit tudok,ekkor le szajházta Lisa-t,ami miatt mérges lettem,és nem pont szépen vágtam vissza neki..erre megütött.-sírta el magát,és megfordult,hogy ne lássam.
Moccanni sem bírtam.Hogy történhetett ilyen?És én miért nem voltam ott?Meg kellett volna védenem a barátnőmet.
-A..annyira sajnálom.-öleltem meg hátulról,és a fülébe súgtam a szavakat.
-Ne butáskodj.-törölgette arcát.-Nem te tehetsz róla.-fordult felém,én pedig még mindig öleltem.
-De..fel kellett volna kísérjelek..meg kellett volna védjelek.-szomorodtam el,és dühös is voltam.  
Erre csak megcsókolt.
-Zelo..mondanom kell valamit.
-Mit?
-Én..mi..visszamegyünk Magyarországra.-kezdett el megint sírni.-Sajnálom..nagyon szeretlek,és nem akarlak itt hagyni,de már mindent megpróbáltam,és hiába..anyámék hajthatatlanok.
-De..de..nem mehetsz el!Mi lesz velem nélküled?Hiszen még csak most lettél az enyém.-kezdtek könnyek gyűlni a szemembe.
-Ma este indulunk... ha tudsz..gyere ki a reptérre..szeretnélek még látni.-majd nyomott egy puszit a számra,és elfutott sírva.
Én lekuporodtam a földre és csak sírtam.
~MIÉRT?Egyszer vagyok boldog,és az is véget ér!?..Hát..ez lenne a vége?~de ezek csak felesleges gondolatok voltak.
~Nem hagyhatom elmenni!~határoztam el..de akkor csak zokogni tudtam.

9.rész ~Parents.~

               ZELO P.O.V.

Amint beértünk a szobájába,becsaptuk magunk után az ajtót,és ledöntöttem Liana-t az ágyra.Vadul csókolóztunk,majd hirtelen elváltam ajkaitól,hogy levehessem az öltönyömet és a cipőmet.Mikor ezeket levágtam a szoba egyik sarkába,visszatértem újdonsült barátnőmhöz,de szomorúan vettem észre,hogy elaludt.
~Na ne máááár!!~keseredtem el.
Most,hogy végre a barátnőm lett,és kényeztetni akarom egy picit..naná,hogy bealszik.
Szomorú lettem,de ahogy ránéztem,egyből felvidultam..végre sikerült..az enyém..csak az enyém..és büszkén állíthatom,hogy igen..ő az én barátnőm.
Szépen,óvatosan levettem lábairól a magassarkút,majd mellé feküdtem és betakartam magunkat a takarójával.Mikor már kényelmesen elhelyezkedtem mellette egyszer csak felém fordult és megölelt.Szorosan tartott,amit megmosolyogtam.Nyomtam egy cuppanós puszit a homlokára,majd halkan mondtam neki egy 'szeretlek'-et,és lassan mély álomba merültem.




              LIANA P.O.V.

Mikor berángattam magammal Zelo-t a szobámba,az ágyon csókolóztunk,de én már akkor is fáradt voltam.Lisa kis "akciója" totál lefárasztott...és még így sem sikerült teljesen rendet raknom a házban.
Zelo csókjai viszont valahogy visszaadták az életerőmet.Mikor elszakadt tőlem elkezdte az öltönyét meg a cipőit babrálni..és onnantól nálam se kép,se hang nem volt.
Dél körül keltem fel,de Zelo sehol sem volt..gondolom haza kellett mennie,vagy a TS-ben volt dolguk a csapattal.Úgy döntöttem,hogy lustizok még egy kicsit,ezzel erőt gyűjtve,a rám váró egész napos takarításhoz.
Épp,hogy becsuktam a szememet,egy hatalmas csattanást hallottam,kintről.Kipattantak a szemeim,és kiugrottam az ágyból.Felkaptam az ágyam mellett pihenő magassarkú cipőm egyik párját,és a kezemben,ütésre készen,kimerészkedtem szobámból.Óvatosan haladtam a nappali felé..de ott semmi nem volt,a nagy kupit leszámítva.Féltem,hogy mi van,ha Lisa zakkant exe jött vissza.Miután fölmértem a terepet a nappaliban és a fürdőben,a konyha felé vettem az irányt.Mikor beértem,eldobtam a cipőmet és odafutottam a földön fekvő nővéremhez.
-Lisa!Lisa!Jól vagy?-rázogattam.
Kinyitotta lassan szemeit,és a fejét fogva jajgatott.
-Auhh.
-Mit csináltál?-segítettem fel a földről.
-Müzlit akartam leszedni magamnak,mert a legfelső polcon volt.-mutatott fel.-Hoztam egy széket,hogy ráálljak,és mikor már nyúltam a dobozért megszédültem,és sikeresen leestem.-nevetett fájdalmasan.
-Na jó..ez nem mehet így tovább...felhívom anyát..kezdek nagyon aggódni érted.-ültettem le Lisa-t a kanapéra.
-Lehet,hogy jobb lenne...fogalmam sincs,hogy mi van velem.-takarózott be és kezdte el nézni a TV-t.
Odavittem neki a müzlijét,és futottam a telefonomért.
Mikor megtaláltam,láttam,hogy van egy új üzenetem.

Szia,Barátnőm :) <3
Ma legyél készen fél 7-re...randid lesz a szőke herceggel.:D <3
Szeretlek,Zelo <3

Megmosolyogtam ezt az SMS-t.Milyen kis édes,hogy randit szervez nekünk,mondjuk ha már együtt vagyunk az a minimum,hogy elmegyünk romantikázni valahova,kettesben.
Hamar felébredtem,és írtam neki,hogy rendben és,hogy szeretem,majd már tárcsáztam is anya számát.Kis várakozás után felvette,és nagyon ijedt hangja volt.
-Kislányom..baj van?
-Neked is szia anya...miért lenne baj?-nem értettem.
-Csak mert az éjszaka közepén hívsz,nem is tudom,hogy miért gondoltam,hogy baj van.-tolt le.
-Upsz..bocsesz.-el is felejtettem az idő eltolódást.-de..egyébként baj van.-mondtam halkan.
-Micsoda??-hallottam hangján,hogy jól rá hoztam a frászt.
Elmeséltem neki Lisa sztoriját.
-Te jó isten!Azonnal indulunk.-és rám csapta a telefont.

-Anyuék most indultak.-kiabáltam ki szobámból,Lisa-nak.
-Az jó.-teljesen belefeledkezett,valami gagyi műsor nézésébe.-Neked viszont menned kéne dolgozni..apu és a TS sem fog örülni annak,ha egyikünk se megy be.
-Igazad van.Szerintem ma bemegyek,és megnézem,hogy tudok-e valamiben segíteni,de nem hagyhatlak itthon egyedül..nehogy megint összeessél nekem.-erre csak nevetett.
Végül elszaladtam a TS-hez,persze nem voltam nyugodt,féltettem Lisa-t,de hát nem tudtam kire rábízni,hogy figyelje.Azt mondták,hogy majd csak holnap kell a segítségem,de azt nem mondták el,hogy miben.

Este 6 fele futottak be az ősök.A szokásos kép fogadott,mikor kinyitottam az ajtót...apának,még a fülén is bőrönd lógott,anya meg sírva,majdnem fellökött,rohant be Lisa-hoz.Igen...pont,mint mikor régen elszöktünk kereszt anyumékhoz,mert sokat veszekedtek otthon.Én segítettem apának becuccolni,amíg anya Lisa-t babusgatta.
-Ti maradjatok itt Lisa-val,én megyek készülődni,mert randim lesz.-talán még sose volt olyan,hogy mindenki rám figyelt volna,de most ezt is megéltem.
-Na ácsi kisasszony.-állt elém apám.-Mint az apádnak,kötelességem beszélni veled.
-Apa.-forgattam meg szemeimet.-Tudom..hallottam,amikor Lisa-val beszéltél,még az első randija előtt.
-Akkor tudod,hogy...-megelőztem.
-Nem mehetek el olyan helyre,ahol nincs legfeljebb 10 ember,mindig legyen bekapcsolva a mobilom.-soroltam unottan.
-Pontosan..és ne feledd,hogy hozd haza..
-A szüzességedet...tudom.tudom.Mehetek?-villantottam rá mosolyomat és rebegtettem cukin szempilláimat.
-Menj.-legyintett szobám felé apum.
Nem kellett kétszer mondani.Gyorsan kivasaltam a hajamat és felvettem egy szaggatott farmert és egy ejtett vállú felsőt,valamint egy enyhe sminket pakoltam magamra.Bedobáltam a fontosabb dolgaimat a kis táskámba,felvettem a farmer dzsekimet és a lapos talpú szandálomat.Pont akkor csörgetett meg Zelo,hogy már lent vár.Gyorsan elköszöntem a szüleimtől és siettem le hozzá.Mikor megláttam,azonnal a nyakába ugrottam.Puszilgattam tökéletes arcát,és végül újra megízlelhettem édes ajkait.
-Gyönyörű vagy.-súgta a fülembe,mivel még mindig öleltük egymást.
-Annyira jó téged megint látni.-súgtam neki én is.
Elengedtem és elindultunk a randi helyszínére.Kézen fogva sétáltunk és közben beszélgettünk,hogy kinek milyen napja volt.
-Bocsi,hogy reggel eltűntem,de a srácok egy csomószor hívtak,és volt egy pár dolgunk bent ez Ent.-nél.
-Nem baj,megértem.Én meg bocsi,hogy tegnap este elaludtam-nevettem,úgy,hogy a szabad kezembe temettem arcomat.
Erre Zelo kinevetett,és magához rántott.
-Majd bepótoljuk.-búgta arcomhoz közel.

Mire észbe kaptam már kint voltunk a városból..egy nyugis erdős résznél.Egy ösvényhez vezetett Zelo...az ösvény két oldalt ki volt világítva.Rápillantottam Zelo-ra,aki izgatottan indult el rajta.Én követtem,és körülbelül 3 perc múlva egy gyönyörű tisztáson voltunk,ahol egy megterített asztal fogadott minket.Bekönnyeztem és tátott szájjal néztem jobban körbe.A tisztás közepén volt a megterített asztal és a háttérben pedig egy gyönyörű tavacska,ami szintén ki volt világítva.Értetlenül és boldogan néztem Zelo-ra.Nem számítottam ekkora felhajtásra egy randi miatt,de az,hogy ezt mind nekem csinálta,hatalmas boldogsággal töltött el.
-Tetszik?-kérdezte félve,miközben az asztal felé sétáltunk.
-Te most viccelsz?Imádom,annyira édes vagy.-pusziltam szájon,majd leültünk.
-Bocsi,hogy nem mehettünk mondjuk étterembe,de a rajongók miatt meg a lesifotósok miatt nem lett volna túl élvezetes nekünk.-szontyolodott el.
-Nekem mindegy,hogy hol vagyunk..csak együtt legyünk.-fogtam meg kezét az asztalon keresztül.
-Szeretlek.-mondta felvidulva.
-Én is.-mosolyogtam rá.
Megettük a finom vacsorát és már a desszertet is félig megettük,amikor Zelo megtörte a csendet.
-Most,hogy itt vagyunk az első randinkon.-mutatott körbe.-Mesélj magadról.-támasztotta meg cuki pofiját tenyerében és pislogott édesen.
-Mit szeretnél tudni?Már mindent elmondtunk Lisa-val a beszélgetős délutánon.-ittam bele italomba.
-Jó..igen..azt,hogy mi a kedvenc kajád,innivalód,mi a hobbid,ez mind szép és jó,de mint pasidnak tudnom kéne a múltadról..ha nem baj.-halkult el a végén.
Olyan édes istenem.
-Hát..mindig is utolsó voltam anyámék szemében.A legfontosabb mindig Lisa volt.Az ikertestvérem halála után csak még rosszabb lett köztem és Lisa között a viszony.Engem hibáztatott a tragédia miatt..mert,hogy én nekem tudnom kellett volna,hogy hol van..-éreztem,hogy el fogom sírni magam.
-i..iker..testvéred?-nézett rám hatalmas szemekkel.
-Igen.-eredtek el a könnyeim.-Egy éve halt meg autó balesetben..rossz társaságba keveredett..és..ez lett belőle.-sírtam.
Zelo felállt és megölelt.
-Shh..ne sírj.-ölelt szorosan,hátamat simogatva.
Lassan lenyugodtam,és megcsókoltam Zelo-t.Nem sokkal később már a városban sétáltunk..este volt már és így nem kellett rejtőzködnie.Hirtelen megláttam egy gyönyörű nyakláncot az egyik kirakatban.Azonnal lefékeztem és rátapadtam az üvegre.Zelo nevetett,majd a hátam mögé jött és magához ölelt.
-Melyik tetszik?-kérdezte.
-Az ott.-mutattam a kiválasztott nyakláncra.
Egy szimpla szíves medál volt rajta,de belegondoltam,hogy milyen jó lenne,ha a nevünk kezdőbetűi díszelegnének rajta.
~Hmm..azt hiszem,hogy meglepem egy ilyennel majd.~döntöttem el.
-Na de menjünk,mert apám kitekeri a nyakunkat.-indultam meg kedvesem kezét fogva.




                 ZELO P.O.V.

Láttam,hogy mennyire tetszett neki az a lánc,megfogom neki venni.De csak később tudja meg.
-Jól érezted magad?-kérdeztem és közben felé pillantottam.
Mikor rám nézett a szemei csillogtak.Imádom ezt a lányt..annyira...tökéletes.
-Fantasztikusan.-ölelt meg,nagy hévvel.
Oda értünk a háztömbhöz,ahol Liana-ék laknak.Szembe fordult velem.
-Köszönöm ezt az estét..még sose hívott senki randira..nagyon tetszett.-pirult bele.Kis édesem.
-Én köszönöm,hogy adsz nekem egy esélyt.Nagyon szeretlek.-csókoltam meg.
Visszacsókolt és a hajamba túrt.Csak úgy faltuk egymást,majd pár perc múlva elváltunk egymástól.Megölelt és bele suttogta a fülembe.
-Én is szeretlek.-egy utolsó szájra puszit váltottunk,majd elindultam haza.




           LIANA P.O.V.

Miután elváltunk,elindultam felfele.Beszálltam a liftbe,és megnyomtam a gombot.Mielőtt még elindult volna,egy kigyúrt,talpig feketébe öltözött,srác lépett be mellém.Nem néztem rá,ijesztő egy alak volt.Alig vártam,hogy végre kijussak mellőle.Mikor már majdnem felértünk,a rémisztő tag hirtelen felém fordult és erősen megragadta a csuklómat.
-Mi..mit művel?-ijedtem meg teljesen.
-Te vagy Lisa testvére..igaz?-szólalt meg mély hangján.
-I..igen.
-Akkor te tudod,hogy hol van a vezérünk.Ugye?-hajolt közelebb hozzám.
-Kicsoda?
-BongKi..ő a vezetőnk..és te most szépen elmondod,hogy hol van,különben megjárod.-kiabált velem.
~Most mit tegyek?~estem kétségbe. 

8.rész ~Are you my girlfriend?~

                 LIANA P.O.V.

Köpni-nyelni nem tudtam Zelo kijelentésétől.Ezt nem gondolhatja komolyan...miért csinálja ezt?Tényleg csak játszik velem?De..ugyanakkor miért mondta volna el ennyire őszintén,ha csak játszana?Nem értelek Zelo..de magamat sem.
-Figyelj..-kezdett bele és közeledett felém megint.-Csak akkor kell megjátszanunk magunkat,ha látnak minket "olyan" emberek.-állt meg előttem,és végig a szemembe nézett.
-Mi az,hogy kell?!!..ki kényszerít rá titeket?
-Hát...igazából..Bo Mi ötlete volt..mert rá akarnak erőltetni egy kapcsolatot..és ezért megkért,hogy segítsek neki.
-Áhh..szóval ő találta ki..így már mindent értek.-nem tudom,hogy miért mondtam ezt,hiszen nem hittem volna,hogy Bo Mi-nak bejön.Elsuhantam mellette,mert észrevettem,hogy kinyílt a lift ajtaja.
Sikeresen kiszabadultam a liftből,és sietősen trappoltam a folyosón,otthonom felé.Meglepetésemre Zelo nem követett...de még nagyobb meglepetésemre a lakásom ajtaja résnyire nyitva volt.Megijedtem,hogy esetleg egy betörővel találom szembe magam,ha bemerészkedek,de mégsem mehettem el..hova mehettem volna?Összeszedtem magam,és bementem.Nem mertem még levegőt se venni.Szépen,csendben és lábujjhegyen közlekedve a nappali felé igyekeztem.Nem hittem a szememnek.Szanaszét voltak dobálva a dolgok,és amint körbe néztem,még szörnyebb látvány fogadott.A konyhában a tányérok és poharak mind széttörve hevertek a földön.
~Mi a fene történt itt?~kérdeztem magamtól.
Bementem a szobámba,ahol viszont minden a helyén volt.Végképp nem értettem semmit..bementem Lisa szobájába,bár nem számítottam semmire.Amint beléptem az állam a földet súrolta.Nála is ugyanaz a kupi fogadott,ami az,én szobámon kívül,az egész házban volt.Ahogy elértem az ágyat,majdnem bepisiltem,annyira megijedtem.Egy csapzott,sírdogáló Lisa feküdt az ágyon összekuporodva.Sírt..sőt..szinte hisztérikusan bőgött..még sose láttam ilyennek.Örültem,hogy végre itthon van..de majd megszakadt a szívem érte.
-Li..Lisa..jó..jól vagy?-kérdeztem halkan és dadogva.
Hirtelen felpillantott rám.Arca meggyötört és sebes volt.
-Liana!!-ugrott a nyakamba,mint egy ovis,aki azt hitte ott hagyja a mamája az oviban.
-Shh..semmibaj.-nyugtatni próbáltam,de csak még jobban sírt.
Másfél órán át csak simogattam és csitítgatni próbáltam,és végre lehiggadt olyannyira,hogy beszélni tudjon.
-Mi történt veled?Hol voltál?Miért volt a telód kikapcsolva?Tudod mennyire aggódtam?-dőltek belőlem a kérdések.
Szipogott egy utolsót és belekezdett.
-Hát..miután beszéltem BongKi-vel..
-Ácsi..ki az a BongKi?-vágtam szavába rögtön.
-A pasim..volt.-mondta halkan.
-Ahh..nem tudtam a nevét..igen..folytasd.
-Szóval beszéltem vele..és azt mondta,hogy találkozni akar velem a Han folyónál.El is indultam.
-Engem meg ott hagytál.-mondtam rögtön.
-Megengeded,hogy végig mondjam?-förmedt rám.
Én csak megforgattam szemeimet és bólintottam,hogy mondja tovább.
-Mikor odaértem senki sem volt a megbeszélt helyen,ezért vártam pár percet,majd újra felhívtam,de nem vette fel.Éppen indultam volna haza,amikor valaki leütött.Mikor felkeltem egy raktár szerűségben voltam megkötözve.Bepánikoltam..fogalmam sem volt arról,hogy hol vagyok és ki rabolhatott el.Tanakodtam,de nem jutottam semmire,és akkor kinyílt az ajtó és belépett BongKi.Sunyin vigyorgott,majd közölte velem,hogy holnaptól az utcán fogok dolgozni,mint prostituált.Hirtelen a hangom is elment..nem akartam elhinni,hogy az a kedves fiú,akit megismertem ilyet tesz velem.Sírtam,de ő csak belém rúgott,hogy fogjam be.Leköpött és egy 10 percre eltűnt.Sokat gondolkodtam az idő alatt és rájöttem,hogy mindig téged okoltalak mindenért..és átéreztem,hogy mit érezhettél,amikor azokat vágtam a fejedhez..mert én is megaláztalak..csak szóban és nem tettekben,ahogy BongKi.Sajnálom húgi.-ölelt meg,én pedig teljesen bekönnyeztem.
-Megbocsájtok.-öleltem vissza.
-Na..de ott tartottam,hogy BongKi elment és 10 perc múlva vissza jött..kioldozta végtagjaimat,majd felrántott a földről,és elkezdett maga után vonszolni.Amikor már kiértünk a dohos és piszkos raktárból azonnal lábszáron rúgtam és,nagy szerencsémre,elengedett én pedig elfutottam..de követett.Nem voltam elég gyors és a lakás ajtót nem tudtam becsukni előtte..bejött és többször megpofozott én pedig torkom szakadtából üvöltöttem...azért néz ki így a lakás,mert amit csak találtam hozzá vágtam..de sokat nem értem vele.Pár perc múlva már itt volt a rendőrség,és elvitték.A szomszéd bácsi hívta ki őket,mert hallotta a segély kiáltásaimat.-és megint megölelt és sírt.
-Jézusom...akkor ez a BongKi csajokat szedett fel bulikban és prostit csinált belőlük?-mondtam teljesen lesokkolva.
Erre Lisa csak hümmögött.Főztem neki egy nyugtató teát és bekísértem a fürdőbe,hogy hozza rendbe magát,majd mikor végzett azonnal elküldtem aludni.2 percre rá már mélyen aludt.Én pedig elkezdtem kitakarítani a lakást.
~Úgy érzem ma sem fogok aludni.~láttam be,de csak magamban.

                    ZELO P.O.V.

Nem mentem utána,miután faképnél hagyott..hogy miért?Hát azért,mert helyre kellett hoznom,amivel már megint elástam magam.Elmentem Bo Mi házához.Még szerencse,hogy az este megmondta,hogy hol lakik.
Becsöngettem és szinte azonnal ajtót nyitott.Álmosan megdörzsölte szemeit,majd körülbelül a pofámba ásított,és rám nézett.Amint felismert,mintha megváltozott volna..az álmossága eltűnt és a nyakamba vetette magát.
-Zelooo!-kiabált mint valami zakkant.-Hogy-hogy eljöttél hozzám?Csak nem hiányoztam?-a hangjában egy kis huncutságot és kacérságot véltem felfedezni....te jó ég..ez meg mit akar??
-Nem..nem azért jöttem.-erre a kijelentésemre morcos fejet vágott.
-Bejössz?-kérdezte unottan.
-Nem..ezt elmondom aztán rohanok is.
-Hajrá!-fonta keresztbe karjait hasa előtt.
-Csak azt akartam mondani,hogy ez a "legyél a barátom,amikor fontos emberek vannak a közelemben"-mutattam idézőjelet ujjaimmal.-Erre keress valaki mást.
-Mi..miért?-tette le kezeit,és lépett közelebb hozzám.
-Mert van valaki,akit nagyon szeretek,és vele akarok lenni,de..ez a kis dolog megnehezíti a dolgomat nála.
-Az a kis jöttment kis csaj?-nézett rám értetlenül.-Nem mondod,hogy érzel valamit iránta?És miatta dobsz?-hajolt egyre közelebb hozzám,és ezzel egyre hangosabban beszélt.
-Ne merd Liana-t még egyszer így hívni.-emeltem fel én is a hangomat.-És igen..érzek..szerelmet..és mi az,hogy doblak?Köztünk nem volt soha semmi..csak barátok voltunk,vagyunk és max leszünk.Ennyi.-távolodtam el tőle és indultam is,de még utánam kiabált.
-Én többet tudok neked adni Zelo..és szebb is vagyok annál a...csajnál.-hezitált a végén.
-Nála nincs szebb az egész világon.-kiabáltam,de közben nem fordultam hátra.
-Ezt még megbánod!!-erre csak integettem neki és mentem is tovább..egyenesen az Ő lakásához vezetett utam.
Felmentem a lifttel és megálltam ajtaja előtt.Kifújtam a belém szorult levegőt és megnyomtam a csengőt.
Kis várakozás után kinyitotta..Ő..még mindig abban a csodás ruhában volt,és ahogy rám nézett..azt hittem ott esek össze.
-Szia.-köszöntem neki halkan.
-Helló.-köszönt ő is halkan.
-Bemehetek?-azt hittem,hogy elküld a fenébe és rám csapja az ajtót,de nem így tett.
Egy halvány mosollyal az arcán elállt az útból és beengedett.A lakás úgy nézett ki,mintha az előbb söpört volna végig rajta egy hurrikán.Megijedtem..Liana-ra pillantottam,aki csak lehajtott fejjel állt mellettem.
-Mi történt itt?Betörtek?Bántottak?Jól vagy?-álltam elé,és próbáltam a szemébe nézni.
-Lisa pasija miatt történt ez...nem bántott..csak Lisa-t.Nem vagyok jól..hogy lennék?
Elmesélte,hogy mi történt,én pedig csak néztem,mint valami idióta..szent isten..tényleg sajnáltam Lisa-t.
-Sajnálom..gyere ide.-zártam a karjaimba.
Ő elkezdett sírni és erősen szorított magához.Mikor kisírta magát én felemeltem a fejét,állánál fogva.
-Voltam Bo Mi-nál..megmondtam neki,hogy szeretlek és ilyen miatt nem akarlak elveszíteni.
-Tényleg?-láttam egy kisebb mosolyt az arcán.Ez nem olyan boldog vigyor volt..inkább megkönnyebbült vigyor.
-Akkor adsz nekem egy esélyt?-kérleltem.
-Nem tudom Zelo..még össze se jöttünk,de már kétszer megbántottál..mi lenne,ha együtt lennénk?
-Megbosszulhatnád.-hajoltam 2 centire hívogató ajkaitól.
Mondani akart valamit,de belé fojtottam a szót egy édes csókkal.Bele vittem minden érzelmemet,hogy ebben az egy csókban megmutathassam neki,hogy mit is jelent nekem.Nagy meglepetésemre visszacsókolt és én könnyedén behatoltam nyelvemmel édes ajkai közé,és táncra hívtam nyelvét.5 percig,ha nem tovább csókolóztunk,majd elszakadt tőlem,és mind ketten lihegve pillantottunk egymásra.Mosolygott..boldogan mosolygott...ahogy én is.
-Tudtam,hogy édes a bosszú..de hogy ennyire?-szólaltam meg.
Erre csak nevetett,miközben lágyan belebokszolt karomba és hozzám bújt.
-Adok egy esélyt.Leszek a barátnőd.-puszilt szájon,majd behúzott magával a szobájába.


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Gomawo a képet Dorinaaa.<3 ^^