2013. május 20., hétfő

17.rész~Oh no..~

                                   


                         ZELO P.O.V.

Szinte nem is akartam elengedni szerelmem kezét.Még a repülőn ülve is vagy puszilgattam,vagy ölelgettem.
-Mi lett veled,hogy ilyen bújós lettél?-kérdezte Liana.
-Semmi,csak már nagyon hiányoztál.Baj?
-Dehogy baj és te is nekem.-gyors csókot lehelt számra,majd visszafordult JongUp-hoz.Nagyon jól elbeszélgettek az úton.Én kissé feszengtem amiatt,hogy visszamegyünk Seoul-ba.Rossz előérzetem volt.











                            




                                     LIANA P.O.V.


Olyan kis aranyos volt Zelo ezzel a kis gesztusaival.Kicsit úgy éreztem valami nyomja a lelkét,de hiába kérdeztem tőle,csak rávágta,hogy nincs semmi.Az úton JongUp szórakoztatott.Igaz,hogy a színpadon komolynak látom,de igazából olyan humora van a gyereknek,hogy szétröhögtem az agyam.Alig vártam,hogy megint az álomvárosomban legyek.Mikor végre leszálltunk a repülőről,egy ismerős kocsi várt minket.A B.A.P-é.Zelo még a kocsiban is folyton mellettem volt és puszilgatott,ami nekem furcsa volt.Nem mintha nem esett volna jól,de régen sose csinált ilyeneket.Nem tudom mi ez a hirtelen változás nála.Olyan boldog voltam,hogy muszájnak éreztem ezt a boldogságot megosztanom valakivel..és mivel Seoul-ban a B.A.P-n kívül csak egy embert ismerek,nem kellett sokat gondolkodnom,hogy ki legyen az...fel is hívtam.

-Liana?Mizu?Hogy-hogy hívtál?
-Keviiiiiiin!Képzeld,megint itt vagyok Seoul-ban és ahhhhh arra gondoltam,hogy mivel még nincs munkám ergo unatkozok összefuthatnánk.-úgy pörögtem,hogy körülbelül a fiúk fogtak le.
-Ez király!Naná,hogy találkozhatunk.Megünnepeljük,hogy megint köreinkben vagy.-mélyítette el hangját.
-Olyan hülye vagy.-nevettem.
-Na kösz.Amúgy is,valakivel beszélnem kell..-sóhajtott egyet.
-Mert?Mi történt?
-Szakítottunk SooHee-vel.-szomorodott el.
-Jajj,sajnálom.-éppen megérkeztünk a fiúk lakásához.-Figyelj,most le kell tennem,de majd később felhívlak és megbeszéljük a találkát.Szia
-Szia.

Láttam Zelo-n,hogy nem díjazza a Kevinnel való találkámat,de hát a legjobb fiú barátomról volt szó.

-Na,akkor gyere Liana.Meg mutatom a szobádat,ami vészesen közel van Zelo-jéhoz.-mondta YongGuk.
-Oké,köszi.-nevettem el magam.
-Tessék,remélem jó lesz és érezd otthon magad.-megölelt.
-Persze.Köszönöm,hogy befogadtatok.
-Ugyan már,hiszen barátok vagyunk.
-Khmm..már akinek.-jött be Zelo.
-Te idióta.-hozzá bújtam.
-Én megyek is,hagyom a gerlepárt.Aztán ne olyan hangosan.-és kiment.
-Yong,te hülye.-nevetett Zelo.-Figyelj Liana.Én nem örülök annak,hogy megint Kevinnel haverkodsz.
-Miért?-szakadtam ki öleléséből.-Ő volt az egyetlen barátom Magyarországon és csak ő volt mellettem amikor Lily meghalt.Mindig meghallgatott és megvigasztalt.Nem tudnék úgy ránézni,mint mondjuk rád.Ne féltékenykedj már.Én téged szeretlek.
-Reméltem is.-ölelt meg.-de akkor se találkozz vele,kérlek.Rossz előérzetem van.-súgta fülembe.
-Na ebből elegem van.-elindultam a bejárati ajtó felé.
-Most meg hova mész?-jött utánam.
-Menekülök a rossz előérzeted elől.-flegmáztam.
-Ha most Kevinhez mész..
-Akkor mi lesz?Ha igazán szeretnél akkor nem választanál el a barátaimtól.-már majdnem sírtam.
-Mi folyik itt fiatalok?-jöttek ki a fiúk is.
-Beszéljetek a fejével,különben leverem.-azonnal kivágtattam a lakásból és hívtam is Kevint,hogy találkoznunk kell.
Fél óra múlva már a közeli kávézóban vártam.5 perccel később meg is érkezett.
-Mi volt ilyen sürgős?-fújtatott,biztos futott.
-Zelo az agyamra megy.-mondtam idegesen.
-Na mert?-ült le kíváncsian velem szembe.
-Eltiltott tőled.Vágod?Te vagy a legjobb barátom és akkor megmondja,hogy kivel találkozhatok meg kivel nem?Na azt már nem..nekem senki sem fog dirigálni,főleg nem egy srác.-idegesen fújtattam,majd rendeltem magamnak egy erős kávét.
-Az szép.Igazad van,a barátok fontosabbak.
-Nem erről van szó,mert nekem Zelo nagyon fontos,de attól még hogy együtt vagyunk nincs felettem hatalma.-gyorsan meg is ittam a feketét.
-Na idefigyelj csajszi.Ma te is ideges vagy Zelo miatt meg én is SooHee miatt,szóval gyere velem.-rántott fel a helyemről.
-Hova megyünk?-értetlenül bámultam rá,miközben gyorsan ledobtam a pénzt az asztalra.
-Ide nem kávé kell,hanem Whisky.-kacsintott rám.

Gyorsan beszaladt egy sarki éjjelnappaliba és vett vagy 3 üveggel.Leültünk a parkba,egy eldugott helyre és csak ittunk és beszélgettünk,mint régen.Már este 9 is elmúlhatott,amikor már a whisky-k is elfogytak és hát már nem voltunk szomjasak.

-És érted..tizs..izé na..tisztára kikészít.Vettem neki fülbevahlót megh nyakosláncot..vagyis nyakláncot és méhg akkor is kéreti magát.-magyarázott SooHee-ről Kevin.
Alig értettük már egymás mondani valóit,annyira ki voltunk.
-Érrrrrteeeeeem.Majd csak beadja magát vagy mijét tudod..a derekát.-azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány.
-Veled olyan könnyű minden.
-Veled is.-néztem mosolyogva szemébe.
-Tudod én már évek óta beléd vagyok esve.
A kitörésétől,mintha csak kijózanodtam volna.A víz is kivert.
-M..mi?Ne már Kevin,te vagy a legjobb barátom..miért akarod ezt tönkre tenni?-sírtam.Nem akartam egy ilyen miatt ŐT is elveszíteni.
-Én nem akarok semmit tönkre tenni,de már annyiszor elakartam ezt mondani.Először még Magyarországon,de elköltöztünk,aztán mikor itt is összefutottunk,akkor is megfordult a fejemben,de szar időzítés lett volna és eleve nyuszi vagyok az ilyenekben.De most összeszedtem magam..kérlek ne lökj el emiatt magadtól..én tényleg szeretlek.-közelített felém.Annyira megijedtem,hogy felpofoztam és haza szaladtam...vagyis a fiúk lakására.Már majdnem ott voltam.Megnyomtam a kapu csengőt,mire valaki lefogta a kezem,hogy nehogy betudjak menni.
-Kevin,kérlek hagyj most békén.Időre van szükségem.Én Zelo-t szeretem..vele vagyok együtt és rád pedig úgy tekintek,mint a testvéremre.Kérlek ezt értsd meg.-sírtam.
-Igen?Hagyjalak?Szerinted nekem hogy esik a visszautasítás?Testvér?Ki törölhetem vele a valagamat.ÉN SZERETLEK!-kiabált velem.
Nagyon megijedtem ettől az énjétől.Még sose volt velem ilyen erőszakos.
-AÚ..ez fáj.-mondtam neki elhaló hangon.
-Nekem pedig a szavaid fájnak..hogy esélyt sem adsz.Megmutatom neked,hogy igen is érzel irántam valamit.-a számra tapadt.Erőszakosan csókolt meg és én próbáltam eltolni magamtól,de nem tudtam.Nem engedtem számba,de beleharapott alsó ajkamba,minek hatására szétnyíltak ajkaim és egy fájdalmas sóhajt eresztettem ki rajtuk.Ezt Ő kihasználva átcsúsztatta nyelvét számba.Keservesen sírtam.












                                ZELO P.O.V.

Aggódtam Liana-ért,mert még mindig rosszat éreztem.Persze a srácoktól egy alapos fejmosást kaptam,de most nem érdekelt.Este 9 is elmúlt és Ő sehol sem volt.Egyre idegesebb lettem.Elindultam megkeresni.Éppen kifelé tartottam,mikor az ajtóban egy srácot láttam,aki erőszakoskodott egy lánnyal.Felismertem a srácot...Kevin és az ott..Liana?Mi a franc?Gyorsan szedtem a lábaimat kifelé.Ahogy kinyitottam az ajtót eltávolodott Liana-tól,aki sírva rogyott össze.Akkor ott egyszerre voltam dühös és szomorú.Nem nagyon értettem a történéseket,de akkorát bemostam annak a nyomoréknak,mikor felkuncogott Liana látványán,hogy utána csak úgy belilult a kezem.

-Te barom,mit műveltél vele?-kiáltottam rá.
-Csak megmutattam neki,hogy én mennyivel jobban szeretem,mint te.-majd felállt a földről és elment.


Felsegítettem a földről szerelmemet és befelé mentem vele.
-Mi történt?-suttogtam,mikor fölfele kicsit lenyugodott.
Kisírt szemekkel,remegve és vérző ajkakkal nézett rám.Akkor és ott tudtam,hogy nem önszántából történt az a csók.Nem tudtam rá haragudni,de magamra és arra a szemétre igen.Nem vigyáztam rá..a rossz előérzetem beigazolódott.Sajnos..

-Ma..majd fent elmesélem.De..sa..sajnálom.A..annyira szeretlek.
-Rendben,én is téged.ÉN sajnálom.-simogattam buksiját,míg fel nem értünk.
Kíváncsi vagyok a részletekre,mert ezek után megkeresem ezt a gyereket és agyon verem.

2013. május 18., szombat

16.rész ~But..i really love you.~

                 

            ZELO P.O.V.

Siettem a plázába,de még előtte vettem egy tábla csokit,hiszen mégiscsak lányból van.Mikor odaértem és megláttam Lisa mellett Liana-t,azonnal izzadni kezdett a tenyerem és a torkomban dobogott a szívem.Ha nem tudom meggyőzni,akkor megszívtam.Fújtattam egy nagyot,majd közelebb merészkedtem.Amikor Lisa észrevett,vette a lapot és elsurrant.Liana csak bámult maga elé,de mikor meglátott elakart iszkolni.Gyorsan utána kaptam és magam felé fordítottam.
-Te meg mit akarsz?-suttogta,nehogy mindenki meglásson,halljon minket.Szó nélkül elkezdtem a növények mögé húzni.Kicsit ellenkezett,de mikor rájött,hogy semmi esélye ellenem,hagyta magát.
-Engedj el,hagy már békén!Mit akarsz még tőlem?Nem bántottál meg még eléggé?Mit akarsz még a fejemhez vágni?-kezdett el lökdösni.
-Hééé.-fogtam le kezét.-Nyugi,tisztázni szeretném a helyzetet.Ezt neked hoztam.-adtam oda neki a csokit.
Kicsit meglágyult arca,úgy éreztem nyert ügyem van.
-Nem kell a szaros csokid.-vágta hozzám,majd menni készült.
Megint elkaptam,de most a derekánál fogva.
-Annyira sajnálom,minden amit mondtam neked szemenszedett hazugság volt,kivéve az,hogy itt kell maradnod.-súgtam fülébe.
-De..mi..miért?-hallottam erőtlen hangján,hogy sír.
-Na,ne sírj kicsim.-húztam magamhoz még jobban és megöleltem.Erősen kapaszkodott pólómba.
-Én nagyon szeretlek téged,de bármennyire fáj...nem jöhetsz velem.-távolodtam el tőle,hogy szemeibe nézhessek.
-Mond meg az okát..
-Jó,de csak mert belehalnék,ha még nagyobbakat kéne neked hazudnom.-vettem egy mély levegőt.-Apud rákos és megkért,hogy bírjalak rá a maradásra.-hadartam el,majd vártam a reakcióját.
-Ez..nem vicces.Te jó ég!Képes vagy a családommal hülyéskedni?Csak mond a szemembe,hogy nem szeretsz,de ne legyél ennyire gyerekes.-nevetett idegesen.
-Ez az igazság,esküszöm neked.
-Persze..ez beteges.Ha igaz lenne,akkor apu már mondta volna nekem.
-Direkt nem akarta elmondani.
-Ahha..mert előbb elmondana egy ilyen dolgot neked,mint nekem?!Figyelj..te ma este elmész,remélem jó utatok lesz és továbbra is ilyen fantasztikus zenészek lesztek,de ennyi..CSAK mint zenész fogok rád nézni..elfelejtek mindent,hogy megismertelek,hogy szerelmes voltam beléd,MINDENT.Őrülj annak,hogy a mostani borzalmas hazugságodat is elfelejtem.Szia.-majd elfutott.
-De..én tényleg szeretlek.Igazat mondok.Kérlek.Ne.Menj.El.-mondtam,de Ő már messze járt.Könnybe lábadt szemekkel indultam vissza a hotelba.Elszúrtam.Ha lehetséges még annál is jobban,ahogy eddig álltunk.







       



               LIANA P.O.V.

Nem akartam elhinni,hogy képes volt ilyen borzasztó hazugsággal előállni.Bár egész hihetően adta elő.Utáltam magam,hogy nem beszéltem meg vele a dolgot,de ezek után időre volt szükségem..Ő pedig ma elmegy.Remek..megint egyedül maradok.Elveszítem azt,akire most a legjobban szükségem lenne..a szerelmemet.Fogalmam se volt,hogy Lisa hova tűnhetett,de amilyen gyorsan csak tudtam haza mentem.Sírva állítottam be,mire szüleim értetlenül bámultak rám.
-Mi a baj,kicsim?-jött oda hozzám anya.
-Apa,beszélnünk kell.
-Rendben kincsem.-állt fel a kanapéról és kijött velem az udvarra.
Leültünk a fűzfa alá,amit még akkor ültettünk el,mikor ide költöztünk.Azóta jó magasra nőtt.Emlékszem mikor Lily lelökött róla.Szép emlékek.
-Miről szeretnél beszélgetni?-nézett rám kíváncsian.
-Ma..a plázában találkoztam Zelo-val és azt mondta nekem,hogy miattad nem mehetek vele Seoul-ba.
-Igen?
-Igen,mert rákos vagy.-felnéztem rá,mivel eddig a fűszálakat piszkáltam.
-Tudtam,hogy elfogja mondani,pedig kértem,hogy ne tegye..ebből is látszik,hogy mennyire szeret téged.Nem tudott hazudni.-mosolygott rám lágyan.
-De..akkor..mégis igaz?Rákos va..vagy?-éreztem,hogy megint elkap a sírhatnék.
-Nézd kislányom,nem is igazán tudom,hogy mit kéne mondanom.-vakarta meg tarkóját.
-Azért kinyöghetted volna..ez nem játék!Miért nem szóltál róla?-kicsit ideges voltam.
-Nem akartam,hogy csak szánalomból foglalkozzatok velem.
-Te bolond vagy,apa!Ezt akkor is el kellett volna mondanod.Mire volt ez jó?Azt hittem Zelo hazudik és elküldtem a fenébe.Most akkora lelkiismeret furdalásom van,de közben borzasztóan aggódom is miattad.Mióta tudod?
-Már pár hónapja.
-Remek..-sírtam még jobban. 
-Szerintem beszélj vele.
-Te..tessék?Kivel?-nem értettem.
-Zelo-val.Rájöttem,hogy ti egymásnak lettetek teremtve.Nem választhatlak el tőle.
-De te most fontosabb vagy,nem foglak itt hagyni.-öleltem meg.
-Te mindig a kislányom maradsz.Ezen nem fog az a pár ezer kilométer sem változtatni.Majd mindennap beszélünk telefonon,ne aggódj.
-Bi..biztos?-néztem fel rá könnyes szemekkel.
-Persze kicsim.Minden rendben lesz.
-Nem biztos,hogy megfog nekem bocsátani Zelo.-keseredtem el megint.
-De megfog.Mivel szeret téged és veled akar lenni.Menj,mert hamarosan indulnak a hotelból.Futás.
-Szeretlek apa!-kiabáltam hátra,majd reménnyel a szívemben kezdtem el futni a hotelhoz.

Beértem és azonnal a recepcióshoz siettem.
-Eh..elnézést,deh..beszélnem kell a B.A.P-vel.-a futástól teljesen kifulladtam.
-Sajnálom kisasszony,de pont most indultak el a reptérre.
-Köszönöm.-már az ajtóból kiabáltam neki.

Gyorsan fogtam egy taxit.Még jó,hogy hoztam magammal pénzt.Gyorsan írtam Lisa-nak,hogy kocsival jöjjön értem a reptérre,mivel hazafele nem maradt elég pénzem.Szinte kipattantam a kocsiból és megint futásnak eredtem.Nem tudtam,hogy honnan indulhat a gép,vagy hogy a fiúk merre lehettek.Elindultam egy nagyobb tömeg felé,hátha a fiúk miatt voltak annyian,de nem.Mellé fogtam.Merre kereshetném őket?Talán hívjam fel Zelo-t?Nem hiszem,hogy ezek után kíváncsi lenne rám..meg most biztos nem is érne rá.De muszáj leszek felhívni..egy próbát megér,nem?Elővettem telefonomat és azonnal tárcsáztam Zelo számát.Egy jó 5 perc múlva felvette.

-Liana?
-Ze..Zelo,hol vagy?-kezdtem sírni.
-Ház izé most nézik át a csomagjainkat.

Azonnal rávágtam a telefont és elindultam sietősen.Tudtam,hogy melyik helyről beszélt.Megláttam hátulról.Éppen akkor indultak volna valamerre,de én elkiabáltam magam.

-ZELOOOO!!-mindenki engem bámult,de engem csak az érdekelt,hogy Ő forduljon meg.Amint ezt megtette odafutottam hozzá és szabályosan az ölébe ugrottam,minek hatására majdnem hátra estünk.Erősen szorítottam nyakát,Ő pedig rövidesen ez után erősen megtartott.

-Sajnálok mindent.Ne haragudj.-sírtam fülébe.
-Te sajnálod?Teljesen igazad volt.Hazudtam neked és valóban nem volt szép dolog,hogy elhallgattam előled apud betegségét.Te ne haragudj rám,Liana.Szeretlek és nem akarlak itt hagyni.Mellettem akarlak tudni és vigyázni rád.Szeretném,ha végre boldogok lennénk.-és megcsókolt.
-Nem haragszom.-ennyit mondtam lihegve,miután elváltak ajkaink.-Veled akarok menni.
-De apuddal mi lesz?
-Beszéltem vele és Ő engedett el.Veletek mehetek?-néztem azonnal YongGuk-ra.
-Hát hogyne jöhetnél?!Na gyere ide.-megöleltük egymást.
-Khm..-hallottam meg Lisa "hangját".
-Lisa,velük megyek..haza kell szaladnunk a cuccaimért,nehogy lekéssük a gépet.-húztam kifele.
-Várjál már,Liana.-tépte ki kezeit szorításomból.-Én már minden cuccodat ide hoztam.-láttam meg lábainál bőröndömet.
-De..ez hogy lehet?-képedtem el,de boldog voltam,hogy egy gonddal kevesebb lett.
-Apa mér ezzel a kezében várt.Sok sikert kívánt és azt üzente,hogy vedd fel este a telefont.-elnevettük magunkat.
Már nagyban vártuk a gépet és többször is felhívtam anyuékat,hogy eltudjak tőlük úgy ahogy,de köszönni.
-Én holnap repülök utánatok.Legyél kint a repülőtéren,vagy megverlek.-fenyegetett meg Lisa.
-Hogy-hogy jössz?-kérdezte Daehyun.
-Hát végül is üres lenne a ház Liana nélkül és eleve ketten indultunk neki az útnak,szóval nem fog tudni lerázni.
-Te bolond.-boxoltam vállába.
Hamarosan indult a gép.Gyorsan megölelgettem Lisa-t,majd megint a lelkemre kötötte,hogy legyek ott a reptéren.
-Sziasztooooook!-kiabált utoljára.
-Sziaaaaa!-kiáltottuk neki egyszerre.
Zelo összefonta ujjainkat és úgy indultunk fel a gépre.Megint Seoul-ba tartok,csak a társaság változott meg egy kicsit..Remélem,hogy a koreai életem most egy fokkal jobb lesz.