ZELO P.O.V.
Reggel korán elmentem Liana-ék házához,és teljesen megérte,mert újra érezhettem finom ajkait.Visszacsókolt,és ez hatalmas erőt adott ahhoz,hogy szembeszálljak Bo Mi-val.Magam sem tudtam,hogy mégis hogyan fogom lerázni,de meg kell próbálnom.Muszáj.Liana-val akarok lenni,és azért tennem kell.
-Nos,még nem tudom.-vakartam meg tarkómat idegesen.
-Mi az,hogy nem tudod?-kérdezte felháborodva.-Zelo..tenned kell valamit,mert amíg Bo Mi-val együtt vagytok,addig nem lehetünk együtt.-bújt hozzám,szomorúan.
-Tudom,tudom.-szorítottam erősen.-Ne aggódj.Most mennem kell,megpróbálok valamit tenni.-indultam kifelé.-Rendben.Szólj,ha sikerült.-mondta,még mindig letörve.
-Fogok.-csókoltam meg,és már indultam is,amikor megfogta pólóm alját.
-Szeretlek.-mondta mosolyogva.
Megfordultam és még egyszer megöleltem.
-Én is.Ne félj,mindent elintézek.Szia.-most már nyugodtan engedett utamra,habár nekem még mindig semmi ötletem se volt arra,hogy mit tegyek.Bo Mi akaratos és makacs.Nem fog szó nélkül békén hagyni.Gyorsan ki kellett valamit találnom. LIANA P.O.V.
Miután Zelo elment volt időm gondolkodni az üres házban.Ráébredtem,hogy lehet hatalmas hibát követtem el azzal,hogy megint ezt csináljuk Zelo-val.Hiszen eddig minden és mindenki azon volt,hogy elválasszon minket egymástól.De nem...ezekre nem is gondolhattam.Végre megint megölelhettem,megcsókolhattam,és most azon van,hogy megint együtt lehessünk.Nekem is tennem kell ezért,nem csak neki.Nem ülhettem ölbe tett kezekkel.Mivel Lisa elmesélte azt is,hogy Bo Mi megzsarolta Zelo-t,úgy döntöttem,hogy picikét kutatok a neten Bo Mi múltja után.
Neki is estem.Átnéztem minden róla szóló cikket,blogot,videót és mindent.Lassan úgy éreztem,hogy kár volt ebbe belekezdenem,amikor egy igen érdekes cikkre figyeltem fel.Bo Mi állítólagos exbarátjáról írtak,és arról,hogy nem tudni miért szakítottak.A férfi nevét gyorsan bepötyögtem a google-ba,és megkerestem a telefonszámát.Úgy gondoltam,ő talán tudna nekem segíteni.Ha kiderülne valami sötét titka,akkor én is megtudnám zsarolni őt,és akkor talán eltűnne a képből.
Remény telve vettem elő telefonom és pötyögtem be a számot.Pár percig hezitáltam,nem igazán éreztem biztosnak a tervemet,de rájöttem,hogy sok múlhat ezen.Tárcsáztam.Jó sokáig kicsöngött,és azt hittem,hogy ennek annyi,amikor valaki beleszólt.-Igen,tessék?-hallottam meg egy mély férfi hangot.
-Jó..jó napot!-nem mondom,nagyon izgultam.-Kim Sangkyu-val beszélek?
-Igen,én vagyok,Miben segíthetek?-hangja kedvesen hatott.
-Nos,én..tudja..-fogalmam sem volt,hogy hogyan is kezdhetném.-Nézze.-komolyodtam el.-Nagyon megköszönném,ha segítene nekem.
-Ki maga?-kérdezte.
-A nevem Kovács Liana.Nem ismer engem,és én sem magát,de biztosan tudom,hogy maga volt a híres modell,Bo Mi barátja.
Hosszú idő után szólalt meg.-Igen,én voltam.-mondta nyugodtan.
-Akkor segít nekem?-féltem a választól.
-Ha tudok,akkor igen.
-Remek,kamsahamnida.-elmeséltem neki,hogy milyen piszkos kis trükköket vetett be Bo Mi,annak érdekében,hogy megszerezze Zelo-t.
-Ismerem,régen is pont ilyen sunyi és kétszínű liba volt.-röhögött.
-Valóban?Elmondaná nekem,hogy miért szakítottak?Sokat segítene,talán azzal,hogy megtudom,eltudnám üldözni.-Miért nem ezzel kezdted az elején?Persze,hogy mesélek,de készülj fel.-még mindig nagyon kedves volt.
Bólintottam,habár tudtam,hogy nem látja.
-Na szóval,mikor összejöttünk,nagyon kedvesnek tartottam.Pár hónap után,megkértem,hogy költözzön hozzám,amire azonnal igent mondott.Mivel,hogy akkor kezdett belendülni az üzletem,sokat kellett utaznom,neki pedig ott volt a modellkedés.Mikor haza értem az egyik utamról,már alig vártam,hogy lássam végre.Bementem a házba,szépen halkan beosontam a hálószobába,és olyannal találtam szembe magam,amitől majdnem elájultam.Bo Mi fetrengett az apámmal az ágyunkban.Azonnal kidobtam.Aztán még sokszor próbálta megmagyarázni a dolgot,de nekem egyértelmű volt.15 évesen egy 47 éves férfivel kufircolni,a fia házában,nekem elég bizarr.Szóval ennyi.Utána nem keresett többet.
Én csak tátott szájjal meredtem magam elé.Sötét titkot akartam,erre egy sokkoló és undorító titkot kaptam.
-Halló,itt vagy még?-Sangkyu hangja zökkentett ki bambulásomból.
-Igen,itt vagyok.Ez..nagyon durva.Köszönöm a segítséget,most mennem kell.
-Az.Nincs mit,remélem,hogy segítettem és sikerül elküldened a fenébe.
-Én is remélem.Szia.
-Szia.
Azzal letettem,és siettem is készülődni.Ez annyit takart,hogy beszaladtam a szobámba egy dzsekiért és megfésülködtem,aztán már siettem is a hotelba.
~Ha ezzel nem fogom meg,akkor semmivel.~gondoltam.
ZELO P.O.V.
Félelemmel telve léptem be a hotel szobámba.Bo Mi éppen a tükör előtt cicomázta magát.Megforgattam szemeimet,majd határozottan mögé álltam.Megköszörültem torkomat,mire lassan hátra fordult,és a nyakamba vetette magát.
-Hol voltál macikám?-kezdte a csicsergést.
-Liana-nal.-feleltem szemrebbenés nélkül.
-Hogy kinél?-lépett távolabb tőlem.
-Jól hallottad.-válaszoltam flegmán.-Mi a fészkes fenét kerestél nála?Én vagyok a barátnőd,velem kéne foglalkoznod,nem azzal a kis szerencsétlenséggel.-kezdte a hisztijét.
-Te vagy itt az egyetlen szerencsétlenség.
-Ne merészelj nekem ilyeneket mondani,különben..
-Különben,mi lesz?Elmondod mindenkinek a családom titkát?Nagy kaland,csak ezt tudod felmutatni.
-Ha valóban nem izgat,akkor most rögtön elmondom mindenkinek,hogy a szüleid alkoholisták,és mindig vertek téged,ezért folyton bőgtél,mint egy kislány.-Nem hiszem el,hogy te voltál a legjobb barátom.-néztem végig rajta fintorogva.-Szakítani akarok veled!Mondj el bármit,minden megéri,csakhogy eltűnj végre az életemből,szóval vállalom a kockázatot.-kiabáltam én is.Erre csak pufogott és elviharzott.
Nagyot fújtattam,és leültem az ágyam szélére.Nem tudtam,hogy ez most mit jelent.Felfogta és akkor tényleg szakítottunk,vagy besértődik és elmondja mindenkinek a titkomat.Nem sokáig maradt meg a csönd,ugyanis sikításra kaptam fel a fejemet. LIANA P.O.V.
Nem volt egyszerű átjutnom a recepciós pulton,mivel a fiúk miatt nem engedtek be akárkit a hotelba.Mikor nagy nehezen bejutottam rájöttem,hogy fogalmam sincs melyik szobában tartózkodhatnak.Úgy gondoltam,hogy az egyik pincértől megkérdezem,aki egy kis pénzért cserébe el is árulta.
Ahogy a megfelelő emeletre értem,hatalmas ajtó csapkodásra figyeltem fel.A folyosón velem szembe,egy dühös Bo Mi sétált.Mikor meglátott talán még dühösebb lett.-Te meg mi a francot akarsz itt?-állt meg előttem.Üvöltözött.
-Hozzád jöttem.-magamban szinte már fetrengtem a röhögéstől.
-Minek?-Megtudtam egy érdekes dolgot rólad a volt barátodtól.-mondtam nyugodtan,egy sunyi mosollyal.
-Mi..miről beszélsz?-láttam,hogy ideges lett.
-Jól tudod te azt.Hallom,rácuppantál az apukájára.Nem néztem volna ki belőled,hogy az öreg kutyák izgatnak fel,mert ha ez így van,akkor eltévesztetted a házszámot.-mosolyogtam folyamatosan.Azt az arcot,amit akkor levágott le kellett volna fényképeznem.-E..ezt nem mondhatod el senkinek,világos?-jött közelebb hozzám.
-Mert?Te is ugyanezt teszed Zelo-val.Ha igazán szeretnéd,akkor azt akarnád,hogy boldog legyen.De melletted csak szenved.-másztam a képébe.
-Nem tudod,hogy kivel húztál ujjat.Most majd elhallgatsz.-mosolygott,és meglökött.
Észre sem vettem,hogy a lépcső szélénél álltam.Felsikítottam.Éreztem,ahogy testem fájdalmasan találkozik a lépcsők éles oldalaival.Végül pedig egy erős fejkoppanás jelezte,hogy leértem a lépcső aljára.A világ forgott körülöttem.Fejem mellett pedig piros tócsa éktelenkedett.A vérem.Hallottam még Bo Mi kacagását,majd minden elsötétült. ZELO P.O.V.
Mikor a folyosóra értem,megláttam a lépcsőnél Bo Mi-t,ahogy röhög magában.Nem értettem,hogy mi történhetett.Bo Mi boldogan indult vissza felém,majd mikor elhaladt mellettem oda szólt.
-A barátnőd a lépcső alján vár.-majd bement a szobánkba.
Nem értettem,hogy miről beszél.Odasiettem a lépcsőhöz,és akkor megláttam,hogy mire célzott.Liana feküdt a földön,vérbe fagyva.Szinte lefutottam hozzá,majd letérdeltem mellé.-Liana,Liana!-rázogattam óvatosan,de nem használt.-Nehogy meghalj itt nekem,mert akkor én is meghalok.Hallod?Nem hagyhatsz itt,nem és nem.-kezdtem el sírni.-Segítség,valaki!-kiabáltam,majd felvettem a földről szerelmem testét,és szóltam a recepciósnak,hogy hívja a mentőket.
~Csak tarts ki!Kérlek!!~imádkoztam,miközben szorosan tartottam kezeim között.
ZELO P.O.V.
Nekem,még mindig furcsa volt az egykori legjobb barátommal csókolózni,de ezt kellett tennem.Nem volt választásom.Elakartam mondani Liana-nak,hogy miért kell együtt lennem Bo Mi-val,de a csókunk után,már nem volt sehol.A szívem szakadt meg,hogy nem őt csókoltam,és tudom,hogy valószínűleg soha többet nem akar látni,de nekem muszáj őt látnom,mert különben megőrülök.Kifogom deríteni,hogy hol lakik.Akár egész Pestet végig járom és az össze házba bekopogok,nem érdekel,hogy hogyan,de megtalálom.
-Mehetünk?-kezdett húzni Bo Mi,ezzel kizökkentve az agyalásomból.
-Igen.-mondtam lehangoltan,és a kijáratra vissza pillantottam,valamilyen csodára várva,hogy belép rajta megint Ő,de nem.Miért is tenné?!
Visszamentünk az öltözőbe,átöltöztünk és vártuk a kocsinkat a helyszín előtt,amikor egy ismerős lányt láttam meg a szembe eső utcán sétálgatni,inkább tántorogni,mert biztos,hogy már nem volt szomjas.
-Nézzétek csak!-mutattam rá.-Az nem Lisa?-kérdeztem,mire mindenki erősen figyelte a lányt.
-Ez tényleg ő!-jött rá Yong Guk.
-Mit csinálhat itt egyedül?-szólalt meg Youngjae is.
-Oda megyek hozzá.-közöltem csapattársaimmal.
-Mi is megyünk.-rögtön Jongup.
-Ne,menjetek csak vissza a hotelba,majd én haza kísérem.-állítottam meg őket és mutattam az időközben megérkezett kocsira.
-Rendben,akkor mi menjünk,ránk fér a pihenés.Zelo,biztos tudod,hogy merre van a hotel?Szép lenne,ha eltévednél.-aggodalmaskodott a leader.
-Nyugi,nem fogok.Azért annyira hülye még nem vagyok.-a többiek beszálltak a kocsiba.
-Hova mész Zelo baba?-jött oda Bo Mi,semmit sem hallott a beszélgetésünkből,mivel telefonált.
Kirázott a hideg,ha meghallottam a hangját,és ráadásul még babának is hív.
-Az egyik barátomnak segítek,menj vissza a többiekkel a hotelba.Majd megyek én is.-indultam el,de megfogta a karomat.
-Ugye semmi köze sincs ahhoz a kis csajhoz?-kezdett el flegmázni.Mekkora mákja van,hogy lány,különben már felpofoztam volna.
-Ha van is köze hozzá,Őt már úgyis elvesztettem,és veled vagyok.-húztam ki karomat fogásából,majd suttogva mondtam mindezt.
-Remélem is,hogy velem vagy,nem kell neked egy olyan dedós csajszika,mint az a Liana.
-Szerintem te vagy a dedós,hogy azt tetted velem.-kezdtem mérges lenni.
-A te érdekedben tettem,mert neked én vagyok a legjobb.-mondta ő is dühösen,majd beült az autóba és elhajtottak.
Fújtattam párat,majd Lisa felé vettem az irányt.Szerencse,hogy részeg volt,nem haladt valami gyorsan,ráadásul magassarkúban volt.Gyorsan utolértem.
-Lisa?!-sétáltam mögötte.
Megállt,felkapta fejét,majd gyorsan hátrapillantott.Mintha szavaim hallatára kitisztult volna a feje.
-Te..te mit ke..keresel itt?-beszélni azért még nehezen tudott.
-Én csak-vakartam tarkómat.-Megláttalak,és gondoltam,ha nem bánod hazakísérlek.-reméltem,hogy elfogadja,mert akkor sínen vagyok.
-Na várjunk csa..csak.Miben me..mes..mesterkedsz?-tette keresztbe karjait.
-Én?-színleltem meglepődöttséget.-Csak gondoltam szükséged lenne egy erős,jó képű srácra,aki megvéd a sötét utcákon.-húztam ki magamat.
-Ahha.Nem tudsz egy ilyen fiút vé..véletlenül?-kuncogott.
-Aú.Ezt most megkaptam,kösz.-tettem kezemet szívemre.
-Na jól van,hazakísérhetsz.-amint ezt meghallottam,nagyon megörültem.
Mellé mentem,és együtt sétáltunk.
-Hogy vagy,egyébként?-törtem meg a csendet.
-Én megvagyok,de Liana...még mindig nagyon kivan.-sóhajtott.
Erre nem tudtam mit mondani.Kértem volna bocsánatot?Na de mégis miért?Nem tettem semmi rosszat,elköltöztek.
-Miért jöttél össze azzal a plázapicsával?-értettem a célzást.
-Hosszú,de annyi a lényeg,hogy nem önszántamból vagyok vele.
-Értem.-sóhajtott egy még nagyobbat.-Nem tudod,hogy hova lett Liana?Csak mert annyira emlékszem a discoban tett látogatásom előttről,hogy elment megkeresni téged.
-Meg is talált.-szontyolodtam el.
-Mi történt?-állt meg az út közepén,és érdeklődve nézett rám.
-Hát..a fiúkkal beszélgetett,és amikor meglátott minket Bo Mi-val elfutott,de utána mentem,bevallotta,hogy Kevin és közte nem volt semmi,én pedig,hogy nagyon hiányzik nekem,erre jött Bo Mi és lesmárolt,aztán Liana eltűnt.-hadartam el,egy szuszra.
Lisa szúrós szemekkel nézett,majd egy akkora pofont csapott le nekem,hogy csak úgy csengett utána a fülem.-Meg ne kérdezd,hogy miért kaptad!-mondta mérgesen,mikor szólni akartam.-Hogy lehetsz ennyire szemét?Egyszerre több vasat akarsz a tűzben tartani,vagy mi a jó ég?Döntsd el,hogy melyiket szereted a másiknak meg tedd ki a szűrét és kész.-kiabált velem,teljesen józannak tűnt.
-Liana-t szeretem,ez nem is kérdés,de nem tehetem...hidd el.-simogattam piros arcomat.
-Innen már magam is hazatalálok,te meg menj vissza a pudlikádhoz,csá.-majd faképnél hagyott.
Nem mentem el,hanem követtem őt.Egészen a házukig.Gyorsan felírtam az utca nevét és a házszámot egy papírra,amit a zsebemben találtam,és a tollal,amit mindig magamnál hordok,ha esetleg autogrammot kérnének tőlem az utcán,majd visszamentem a hotelba.Már mindenki mélyen aludt,és nekem sem kellett sok ahhoz,hogy elaludjak,de előbb még biztonságba helyeztem a kis papírfecnit,aztán már aludtam is.
LIANA P.O.V.
Miután végig néztem,ahogyan a szerelmem egy másik csajjal csőrözik,haza mentem.Egészen hazáig sírtam,aztán bevetődtem az ágyamba,ruhástul és folytattam a sírást.Az egyetlen dolgot,amihez kifogástalanul értettem.Nem szerettem ennyire gyenge lenni,ahogyan veszíteni sem szerettem,de be kellett látnom,hogy vesztettem.Bo Mi nyert,engem már ez az egész nem izgatott.
-Liana,fent vagy még?-suttogott nekem Lisa.
-Még szép,hogy fent vagyok.-keltem fel kómásan,szét sírt pofával.
-Nem fogod elhinni,hogy mi történt.-kezdte feszülten.
-Nem nagyon érdekel,de tudom,hogy addig úgyse hagysz békén,míg el nem mondtad,szóval halljuk.-ültem le az egyik székemre.
-Ez hidd el,hogy érdekelni fog.Szóval,jöttem haza felé a discoból,és egyszer csak meghallottam magam mögül Zelo hangját.-a név hallatán azonnal felpillantottam.
-És beszélgettünk,lekevertem neki egy pofont és egészen a sarokig kísért,aztán elhajtottam a sunyiba.
-Meg..megpofoztad?Miért?-néztem rá döbbenten.
-Mert undorító,hogy téged szeret,de közben azzal a kis kurvával kavar.-háborodott fel.
-Ő már nem szeret engem.-nevettem fájdalmamban.
-Dehogyis nem,mondta nekem az úton.-mosolygott.
-Tényleg?-mosolyogtam egy picit.
-Ahha,na de megyek aludni,mert állva is betudnám vágni a szunyát.-ment ki a szobámból.-Jó éjszakát húgi.
-Szia,jó éjszakát.-majd én is aludni tértem.Azon filóztam,hogy mindenképpen látnom kell még Zelo-t,mielőtt visszamennek Koreába.
Reggel,hulla fáradtan keltem fel.Egyedül voltam otthon,mert anyuéknak még nyáron is dolgozniuk kellett,Lisa pedig táborba ment.
Megreggeliztem,majd felöltöztem,fogat mostam,tehát elvégeztem a napi rutinomat,és elindultam a kert felé,hogy előre vonszoljam a kukát,mert aznap vitték a szemetet a környékről.
Mikor nyitottam volna a kaput,a kuka sikeresen felborult.
-Hogy az a...a rohadt életbe,hogy ennyire szerencsétlen vagyok.-szitkozódtam.
Elkezdtem szedni a szemetet,mert hát miért is ne borult volna ki a kuka egész tartalma?!!
Már éppen végeztem,amikor az orrom előtt egy elég jó márkájú tornacipő tűnt fel.
Óvatosan felnéztem,és Ő állt előttem.A nyári napfényben az arca,akár egy angyalé is lehetett volna.Akaratlanul is elvörösödtem,mert rám mosolygott.-Segíthetek?-kérdezte,édesen csilingelő hangján.
-Nem kell.-utasítottam vissza,de ő lehajolt és velem együtt szedte a szemetet.
Mikor végeztünk,segített felállítani a kukát,majd kitolta az utca szélére.
-Kösz,de tényleg nem kellett volna miattam szemetet szedned.-hangom kedves volt.
-Érted,még ez is kevés.-állt orrom elé.
-Gyere be megmosni a kezedet.-siettem befelé.Nem akartam,hogy ennyire közel kerüljön hozzám.
Bejött utánam,majd megmostuk a kezünket.
-Kérsz valamit inni?-kérdeztem,mégsem tehetem ki a házból.
-Nem köszi,igazából mennem kell,a srácok nem tudják,hogy meglógtam.-indult az ajtó felé.
Utána mentem,mert mégiscsak illik kikísérni a vendéget.Vagyis,nem csak ezért mentem utána,azt akartam,hogy mondjon nekem valamit,akármit.
-Köszi még egyszer a segítséget.-mosolyogtam,amíg ő a cipőjét vette fel.
Felállt és hirtelen ajkaimra tapadt.Nagyon meglepődtem,de hülye lettem volna nem visszacsókolni,hiszen ő életem szerelme.
Mikor elváltunk,mindketten lihegtünk.
-Szeretlek.-simogatta meg arcomat.
Én megállítottam a kezét,és megszorítottam.
-Én is,de...most mi lesz?-kérdeztem.Féltem a választól,de tudni akartam,hogy mit tervez ezek után.
Remény!Végre bekopogtattál az én ajtómon is?!
